Nyugállományba vonult a megyei főjegyző

A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Hivatal főjegyzője, Dr. Péntek Péter június elsején nyugállományba vonult. A mindig közvetlen, örökké izgő-mozgó ember ma is gyakran bejár a hivatalba. Mindenkit tegez, mindenki tegezi. A nyakkendőt soha nem szerette, az embereket annál inkább.

-Milyen nyugdíjasnak lenni?
-Egyelőre nagyon kellemes, jó időben mentem el nyugdíjba, a nyár elején, az egész olyan volt, mintha szabadságon lennék. Lassan véget ér a szabadság, ettől kezdek egy kicsit félni, mi van akkor, ha letelik a szabadság?

-Mit csinálsz olyanokat, amiket korábban nem engedhettél meg magadnak?
-Elsősorban későn kelek. Viszont az, hogy későn fekszem, nem újdonság. Szokatlan, hogy nincs az állandó napi stressz, és emiatt mintha minden lassabban zajlana. Ezért is mondják, hogy a nyugdíjasok sosem érnek rá, mert valahogy az idő más, relatívvá vált, nincs, ami hajt, ugyanazt a tevékenységet lassabban csinálom. Valóban nagyon kevés időm van. de ami tényleg változás, hogy minden nap sportolok. Biciklizem, úszom, aztán jön a finom ebéd, délután pedig a szabadprogram. Nincs gépkocsim, rengeteget gyalogolunk a feleségemmel. Ha tehetjük, mindenhová együtt megyünk, nekünk a bevásárlás is közös program, és még akkor is fogjuk egymás kezét.

-Család?
-Még egyetemista koromban, 1978-ban nősültem, a feleségem szintén jogász, két gyermekünk - fiú, lány – van. Ők is jogászok, akárcsak a vejem, tehát mondhatjuk, hogy igazi jogászdinasztia jött létre. Négy unokám van a lányomnál, ők Pesten élnek, 2-4-6-8 évesek, és imádjuk őket. Ha lehetett, nyáron is mentünk az unokákhoz, vagy ők jöttek. Nekem ez a legfontosabb nyári program, négy turnusra van osztva az időszakunk, mindig egyedül jön egy unoka, akkor ő a világ közepe, utána egy hét pihenő, és jön a következő. Imádnak itt lenni, megismerik a megyét, és azt csinálunk, amit ők akarnak. Nagyon élvezzük – élveztük. Most nyáron még inkább így volt, mert egész nyáron „szabadságon” voltam.

-Hogyan kezdődött?
-Budapesten születtem 1952-ben, hétéves koromban kerültem Tatabányára édesapám munkahelyváltozása következtében. Gyakorlatilag itt kezdtem az általánost 59-60-ban a Mező Imre iskolában. Utána következett az Árpád gimnázium, három év munka, ezt követően jelentkeztem a jogi egyetemre, ahova elsőre felvettek. Persze egy évig még előfelvételis katonaként szolgáltam Kalocsán.

-Hogy alakult a pályád?
-Az egyetem elvégzése után egészen 1989-ig jogtanácsosként dolgoztam a nagybetűs életben, voltam, aminek aztán később, amikor bekerültem a közigazgatásba, nagy hasznát vettem. Egy igen-igen gyakorlatias gondolkodásmódot tudtam elsajátítani még jogsegélyszolgálatot is vittem, ami ügyvédi tevékenység is volt. Különböző polgári peres és családi ügyekben ingyenes segítséget nyújtottunk a dolgozóknak. 1989. októberében bekerültem a megyei tanács hivatalába, Kovács György Zoltán hívott ide, aki akkor műszaki főosztályvezető volt. Addig vállalati jogtanácsos voltam, ettől kezdve pedig közigazgatási jogtanácsos lettem. Jött az 1990-es év, a parlamenti meg és az önkormányzati választások, és 90 decemberében alakult meg a megyei önkormányzat. A Gyuri, az én főnököm lett az első elnök, mint párton kívüli. Én akkor még először még néhány hónapig jogtanácsosként dolgoztam, utána meg kinevezett osztályvezetőként és innentől megindultam a szamárlétrán.1994-ben lettem aljegyző egészen 2007-ig, közben Rudlof Tibor nyugdíjba ment, és akkor egy ideig megbízott főjegyzőként láttam el a feladatokat, ami szintén egy komoly kihívás volt. 2007 októbere óta voltam főjegyző, egészen 2015. június 1-ig.

-Egy laikus nem sok mindent tud a hivatali munkáról. Hogyan jellemeznéd a főjegyzői munkádat?
-A települési jegyzők gyakorlatilag közvetlen kapcsolatban állnak az emberekkel, a megyei főjegyző nem, csak nagyon indirekt módon. Nekünk csak az intézményeken keresztül van-volt kapcsolatunk a polgárokkal. A mi partnereink inkább a települési önkormányzatok és különböző hivatalok voltak. Mint főjegyző én a megyei Védelmi Bizottságnak voltam az egyik alelnök-helyettese, ez egy nagyon fontos megbízatás volt. A főjegyző volt az illetékhivatal vezetője is, amíg nálunk volt az intézmény. Ami nagyon fontos és a kollégáimmal nagyon szerettem csinálni, azok a választások. A mindenkori főjegyző a megyei, illetve a területi választási irodának is a vezetője. Ez egy nagyon-nagyon érdekes, sokoldalú és nagyon komoly feladat volt, most már sajnos nélkülem fogják csinálni. Ilyenkor az összes jegyzővel kapcsolatba kerültünk, ugyanis a választások idején - parlamenti, EU-s, önkormányzati, kisebbségi – a megyei főjegyző a vezetője valamennyi jegyzőnek, és velük együtt oldja meg a különböző szervezési feladatokat. Minden választáson részt vettem, és minden választást sikeresen oldottunk meg - aljegyzőként és főjegyzőként is. Amit még szerettem csinálni, az a közigazgatási alap- és szakvizsgáztatás. Sokáig részt vettem ebben, nagyon sokszor kellett államtitkárokat vizsgáztatnom nekem is. nagyon büszke vagyok, erre. Olyan szaktárgyakat vittem ugyanis, amiket az országban kevesen.

-A főjegyzőnek, a közalkalmazottnak általában illik pártsemlegesnek lennie, ugyanakkor pártpolitikus elnökökkel kellett együtt dolgozni többször is. Milyen volt a kapcsolatod a mindenkori vezetőkkel? 
-Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert dr. Csermák Vilmos főjegyző távozása után, amikor nekem választani kellett, hogy indulok-e a főjegyzői beosztásért 2007-ben, tudtam, hogy ebben a pozícióban sokkal közelebb fogok kerülni a politikai szférához, mint aljegyzőként, és ezt én nagyon nem akartam. Én közigazgatási szakember akartam maradni, azt mindig a főjegyzőkre bíztam, hogy a politikai részt oldjátok meg ti az elnökkel, testülettel. Ki merem mondani, hogy a megyei közgyűlés, a megyei önkormányzat egy békés sziget volt mindig is a viharos óceánon. Ez 90-től igaz a mai napig is. Persze voltak csörték, igazából a külső szervekkel, de azért másokhoz képest a megyei közgyűlésben a politizálás szempontjából nem alakultak ki életveszélyes helyzetek. Egyébként többség vagy kisebbség, a főjegyző szempontjából teljesen mindegy, mert nekünk ugyanúgy képviselőnk és felettesünk a szocialista képviselő is, mint a FIDESZ-es. Ennek ellenére van saját politikai meggyőződésem, azt se szoktam soha véka alá rejteni, én polgári demokrata vagyok. Ez nem pártállás, ez egy erkölcsi és politikai világnézet. Aki ezt elfogadja, az nekem barátom, aki nem, az kevésbé.

-Mi lesz az utódlás kérdésével?
-Az utódok kinevelése folyamatosan napirenden volt. Én akkor mentem nyugdíjba, amikor láttam, hogy most valóban nyugodt szívvel megtehetem. Nekem ez fontos volt, hiszen itt voltam 25 évig, hogy úgy menjek el, hogy rendet hagyjak magam után. Nekem nagyon fontos a folytonosság, és hála Istennek van olyan, akit szívesen ajánlhatok utódomnak.

-Ha visszanézel a pályádra, milyen érzések keringenek benned, milyen volt dolgozni, milyen volt aktív embernek lenni?
-A közigazgatásban eltöltött 25 év alatt rengeteg embert megismertem, és mindig örömmel tapasztaltam, hogy milyen rendes emberek vannak ebben a megyében. Nekem a megye a hazám. ugyanúgy otthon vagyok Csatkán vagy Esztergomban, vagy Komáromban. Én soha nem úgy viszonyultam senkihez, mint főjegyző, a doktor titulust sem szoktam a bemutatkozáskor bemondani. Én a portástól a takarítónőig mindenkivel tegező viszonyban vagyok, nagyon szeretem a közvetlen kapcsolatot az emberekkel.
Veér Károly