Aranytollal ékesen
Áron, a jövő mérnöke

A Pannon Lapok Társasága Sajtó és Tanulás (SÉTA) Médiaprogramja nemcsak újságolvasásra ösztönzi a diákságot, hanem a médiaműfajok megtaníttatásával arra is lehetőséget biztosít, hogy a legjobb írások a napilapokban megjelenhessenek. Sőt: a legjobb szerzők elnyerhetik az Aranytoll Díjat! Idén – először – megosztva adták át ezt az elismerést a Mihály Szidónia Renáta a Teleki Gimnázium, és Molnár Áron a Széchenyi Szakiskola diákja részére. Molnár Áronnal beszélgettünk.

- Kevés fiatal mondhat el magáról annyi versenyeredményt, mint te. Ezek közül melyikre vagy a legbüszkébb?
- Talán arra, hogy első helyen jutottam tovább a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján az országos döntőbe. (Meg talán még a tavalyi Innovációs versenyen kapott kiemelt dicséretre.)

- Kik állnak segítőként a sikereid hátterében?
- A most folyó kutatásomban Medvegy Tibor (Pannon Egyetem) segít rengeteget. Kiss Antal tanár úr (Széchenyi) támogatott a különböző versenyekre való felkészülésben, magánprojektekben. Nyirati László tanár úrral (Széchenyi) is volt/van több közös megmérettetésünk, rá is folyamatosan számíthatok. Dr. Göde Andrea tanárnő kommunikáció, média területeken ad ötletet, támogatást.  Legtöbbet azért nyilván a családomnak köszönhetek, mind a rám szánt idő, a velem való foglalkozás, a terveim támogatása, az anyagi lehetőségek biztosítása miatt. Más szülő tán meg sem értette volna, hogy én a gimnáziumot miért akarom felcserélni műszaki szakközépiskolára, az enyémek viszont elfogadták az érveimet. Anyukám minden aggódását legyőzve mellettem áll, apukám és a testvéreim minden versenyemen szurkolnak nekem. Leginkább nagypapám az, akivel műszaki problémákról szoktam beszélgetni, és ő az, aki igazán hajt engem.
- Említettél egy kutatási témát…
- Jelenleg a Pannon Egyetem Fizikai- és Mechatronikai Intézetében veszek részt egy kutatásban, melyben egy új típusú, ferrofluid maggal ellátott dőlés- valamint gyorsulásérzékelő szenzor kifejlesztésén dolgozunk.

- Egy műszaki érdeklődésű ifjúnak mit jelent egy teljesen humán Sajtó és Tanulás Médiaprogram, a SÉTA tábori részvétel és főleg az Aranytoll díj? 
- A médiaműfajok megismerése, gyakorlása számomra teljesen más szemszögből engedi láttatni a világot; egy másféle gondolkodásmódot mutat meg, teret ad az ember nem műszaki irányú vonzalmának kibontakozására, ezért izgalmas. A táborban meg nagyon jó közösség és programok mellett az ember kizökken egy csöppet a mindennapi életből, a megoldásra váró különböző műszaki problémák dzsungeléből, és az alatt a pár nap alatt egy teljesen más területtel foglalkozik. Felüdítő érzés. A díj? Egyrészt növeli az amúgy is a béka feneke alatt tengődő önbizalmát, másrészt inspirációt ad neki az írás folytatására.

- A közelmúltban egy tanulmányi kirándulás révén eljutottál a CERN-be. Mi ragadott meg leginkább a részecskegyorsítók világából? 
- Az a rendkívülien pontos és bonyolult, ezáltal lenyűgöző mérnöki munka, ami a gyorsítók, részecskedetektorok összeszereléséhez kellett, valamint a részecskegyorsítók megépítésének célja: kutatni, választ keresni a következő kérdésekre: „Honnan jöttünk?”, „Hová tartunk?”, „Miért létezünk?”, „Miből állunk?”, „Mik vagyunk?”.

- Hogyan változtatta meg ez az út a további terveidet? 
- Valójában sehogy. Épphogy rettentően megerősített bennük: most már biztosan tudom, hogy mérnök szeretnék lenni.

- Milyen célokat tűztél ki magad elé?
- Rövid távon azt, hogy szeretnék egy kitűnő év végi átlagot - még biológiából is! Hosszú távon pedig a BME Mechatronikai mérnöki képzésre szeretnék jelentkezni, mert a mechatronika, mikrokontrollerek világa, mérésautomatizálás, elektronika vonz és nyűgöz le igazán.

- Ha 10 év múlva találkozunk: mi áll majd a névjegyeden?  
- Hú, ennél nehezebb kérdést alig kaptam eddig. Annyi biztos, hogy valamilyen mérnök-re végződne...

DrGA
Fotó: Molnár Artúr (PLT)