XXI. századi Csongorok, Tündék…
Tündérhon vándorai

A Vörösmarty Színház néhány éve indított útjára egy kreatív közösségi játékot. A koncepció lényege, hogy színész mentorok segítségével általános és középiskolai diákszínpadok dolgozzák fel egy-egy darab jeleneteit, és a sok kis műhelymunkából összeáll a nagy színpadi MŰ. Idén Vörösmarty Csongor és Tünde című kétszintes drámáját vitték színre.

– A Széchenyi Színpad 2. éve kapcsolódott be a programba Káldorné Varga Ágnes tanárnő irányításával. Meglepődtem, amikor azt mesélte, hogy amikor elolvas egy darabot, azt máris színpadi képekben, szereplői karakterekben látja maga előtt. Valószínűleg ez a képesség sokat segít a rendezésben…
– Régóta foglalkozom színjátszó csoportokkal. Emlékezetes számomra, hogy színre vittem már tanítványaimmal Goldoni Fogadósné (La locandiera) című vígjátékát és Baumarchais Sevillai borbélyát is. Azt a jól bevált koncepciómat folytattam a Széchenyi Színpad szervezésekor is, hogy a lényeg az: élvezzük, amit csinálunk! Sosem akartam, hogy többnek látsszunk annál, mint amik vagyunk, azaz amatőrök. Amatőrök, akik egy zseniális szerző célját, a rendező, a tanár tudását, ötleteit ötvözik a diákok fiatalos lendületével, energiájával, ösztönösségével. Így lesz ez csapatmunka. A színpad tagjai ihletnek meg, őket látom magam előtt, mikor elkészítem a keret dramaturgiát.
 
- Hogyan zajlanak az iskolai próbák?
- A próbafolyamat ezzel együtt sem egyszerű. Már szeptemberben el szoktuk kezdeni a munkát, általában hetente egyszer tudunk összejönni. A diákok 7-8. osztályból vannak, és nem könnyű olyan optimális időpontot találni, ami nem zavarja a tanórák menetét és nincs későn. A gyerekek nagy része vidéki, és a próbák után még készülniük is kell másnapra. Ők legalább annyira leterheltek manapság, mint mi, tanárok. Szerencsére az iskola vezetése, Dominó Csaba igazgató és a kollégák nagy része támogat minket. Ennek oka lehet, hogy az előadásainkon jól szórakoznak, értékelik az elért eredményeket, de azt is tapasztalják, hogy bár műszaki szakközépiskola vagyunk, a sokszínűség fejleszti az emberséget, az egyéniséget.
 
- És a tanár egyéniségére hogy hat vissza ez a munka?
- Számomra is feltöltődést jelent, hogy vállalva a „korlátainkat”, előnyt tudunk kovácsolni belőlük félelmek, görcsök, megfelelési kényszer nélkül. Ugyanazt a játékosságot élem meg, mint mondjuk Csokonai Csurgón, amikor őt inspirálták a tanítványai. Igaz, őt zseniális művek megírására, engem pedig, hogy mondjuk, előadjuk a Karnyónét. Ezt a habitust emelte ki tavalyi értékelésében dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója, ráérezve minderre a János vitéz előadásának kapcsán. Ez mutatkozott meg az idén kiemelkedően abban, ahogyan Bokor Balázs megformálta Csongor alakját a Tündérhon vándorai című produkció részeként, ellenpontozva kicsit a pergő humort.

– Sikerült a pedagógusról áttérnünk a tanulói oldalra máris…
– Azért lássuk be, nagyon összefügg a két dolog! Összetartó közösség lett a diákszínpadosok köre az iskolában, vannak, akik már 3 éve, 9.-es koruk óta tagjai, így iskolánk 11. D osztályának jelentős része, akik biztosan jönnek még jövőre is. Örülök annak, hogy néhányukat sikerült úgy „megfertőzni”, hogy színészi-színházi pályára készülnek. Fontos számomra, hogy a diákszínpaddal találtam még egy olyan kibontakozási pontot, ami megerősíti azt a választásomat, ami miatt a tanári pálya mellett döntöttem közel 35 éve. A mai napig meggyőződésem, hogy az embereket valóban segítő abszolút igazságnak bátor és hiteles szócsöve csakis az igazi szépirodalom, amely az idő távlatában is igazolható módon próbál vezetni az Emberség útján a szeretet, nem pedig a gyűlölet irányába.

A diákokat a próbafolyamatról és a színházi élményeikről faggattam. Beszélgetőtársaim Takács Réka (12.G), Bokor Balázs, Geszler Alexander (11.D), Komlódy Márk (11.E), Detre Soma (10.A).
Egymást erősítve az az általános vélemény, hogy az alapos felkészülés után nem izgultak, tudták, mire számíthatnak. Ebben az összecsiszolódott társaságban a próbák során nem volt szükség holmi fegyelmezésre. Márkot a színház varázsa ragadta meg. Már a belépéskor, majd az öltözőben, s a színpadon elkapja az embert valami, amitől a próbákat nem is érzi munkának, hanem csak az tudatosul, hogy élmény, élvezet benne lenni a csapatban. Kár, hogy csak 3-4 nap volt!

Soma szerint az iskolai tantermekhez képest nagy ugrás ez. Az a légkör, hogy ahogy belépsz, tíz ismert színésszel találkozol, sőt kedvesen rád köszönnek, hogy olyan mentorral dolgozhattunk, mint Juhász Illés, eleve egy különlegesség.
 
Réka úgy érzi, egy gyerekkori álma valósult meg azzal, hogy szerepelhetett a nagy színpadon, a nagy „nevek” közt. Arra is szívesen emlékezett még, hogy fontosnak érezvén az eseményt, sok diák és tanár jött el megnézni az előadást.
 
Alexander – mint a csapat technikusa – más szemszögből látta a történéseket. Felfigyelt arra, hogy az ügyelők, díszletesek, kellékesek, asszisztensek a színfalak mögött mennyit dolgoznak a darab sikeréért. Főleg a technikusok, világítók profizmusa nyűgözött le - mondja, ahogy pár jelentéktelen megjegyzés, elképzelés alapján rögtön átlátták, melyik csoport produkcióját hogyan segítsék. Műszaki iskolaként nekünk volt a legtöbb fény, hang, videó anyagunk, s természetesen ezek jól működtek.

Nemcsak a legjobb technikánk volt, hanem a legjobb Csongorunk is! – állítják megint egybehangzóan, s Balázsra mutatnak. Most már ő sem maradhatott szerényen csendben, így mesélt: a János vitéz szerep nem adott ennyi lírai megnyilvánulásra lehetőséget. Csongort megjeleníteni igen sok szövegtanulással járt. Állandóan újraismételtem, hogy jól rögzüljenek bennem a gondolatok, így teljesen át tudtam adni magam a játéknak. A számos pozitív visszajelzés azt igazolta, sikerült láttatnom Csongor érzékeny, összetett alakját.

A hogyan tovább hármuk számára már nem kérdés. Márk és Soma egy éve részt vesz a nagyszínházi János vitéz előadásban, s több egyéb színházi műsorban. Jövő héttől már a táci Florália próbáira készülnek. Van szereplési lehetőségük, sikerélményük. Kifejezetten nehéz az iskolai élettel az összeegyeztetés, de a tanári, iskolavezetőségi toleranciában továbbra is bíznak. S mi lesz a mi 21. századi Csongorunkkal? Bokor Balázs is szívesen szárnyalna Thália szekerén! Bár a család azt szeretné, hogy hobbi maradjon a színház, ő első helyen a színművészetit jelöli meg jövőre.

Dr. Göde Andrea