Elhunyt a huszonötödik „Év bortermelője”
Utolsó beszélgetés Szöllősi Mihállyal

Alig egy héttel a lapzárta előtt kaptam lehetőséget, hogy interjút készíthessek Szöllősi Mihállyal, aki a közelmúltban vehette át a magyar borászok legnagyobb elismerését, az „Év bortermelője” díjat. Ez a cím a szakma Kossuth-, vagy Oscar-díja, és eddig éppen huszonöten érdemelték ki. Az írás formábaöntése közben érkezett a hír, hogy interjúalanyom hirtelen visszaadta lelkét teremtőjének. Szöllősi Mihály 67 éves volt.

Szöllősi Mihály 1949-ben született a Szolnok megyei Mezőtúron. Pályája elején agrármérnökként kezdett el dolgozni a Bicskei Állami Gazdaságban, majd a termelőszövetkezetben. Közben elvégezte a Kertészeti Egyetem növényvédő szakát, majd a kertészeti pályát tanításra cserélte, tizenöt évig volt a Jávorka iskolában gyakorlati oktatásvezető. Bár kertészeti tárgyakat oktatott, mindvégig a borászat és szőlészet maradt a szenvedélye.
Saját bort harminchét évesen kezdett el készíteni Látó-hegyi pincéjükben, akkor még elsősorban a barátoknak, ismerősöknek. Miután sikeresen szerepelt különböző borversenyeken, 1999-ben megvásárolta Neszmélyen a Zichy grófok által 1830-ban épített, felújításra szoruló pincét, s sikere azóta is töretlen volt a ma már 35 hektáron termelt kiváló borokkal, melyek nemzetközi szinten is eredményesen szerepelnek.
Tavaly Szöllősi Mihály, aki hat év után került újra a jelöltek közé, elnyerte a 2015-ös „Év bortermelője” címet a Magyar Bor Akadémia döntése alapján, s ezzel újra kiemelt figyelem irányult a neszmélyi borvidékre. És hogy miért pont ő? Erről így nyilatkozott:
– Amióta a Szöllősi pincészet működik, elejétől fogva a minőséget, a tisztességet, a hitelességet tűztük a zászlónkra. Mindig próbáltunk jó minőségű, ár-érték arányban elérhető borokat készíteni, és nagyon jó eredményeket érünk el borversenyeken. Nem alkudtunk meg, 1999 óta folyamatosan fejlesztünk annak érdekében, hogy még jobb minőséget tehessünk az asztalra.

Szöllősi Mihály egyik itala többek között a Magyar Tudományos Akadémia bora címet is elnyerte, de a TOP 100 Legjobb Magyar Bor verseny második helyét is kiérdemelte, s a társadalmi szerepvállalás terén is aktívan dolgozott. Ő volt a Tatai Hegyközség elnöke, valamint a Zsigmond Király Borlovagrend nagymestere, tagja az MBA-nak, s a Neszmély-Tata borút elnökségének. Elkötelezettségét példázza az is, hogy részt vett a közép- és felsőfokú szőlészeti-borászati szakmai képzésekben, társadalmi rendezvényeket, szervezeteket, iskolákat támogatott, számos szakmai rendezvényt szervezett. Beszélgetésünkkor újabb terveket fogalmazott meg, gondolatai a birtok fejlesztése, a minőség javítása körül forogtak:
– Elértük a borászatok között a középméretű kategóriát, nem nagyon szeretnénk ennél nagyobbak lenni, a szőlőtelepünket viszont tovább kívánjuk fejleszteni. Most újra telepítünk fajtaváltás keretében, megvan az engedélyünk, tavasszal 6 hektárra, így az idén 35-ből 29 hektár már megújul. Ezek mind fehér fajták, hiszen én fehérboros borásznak tartom magam, hét fajta van, ami támogatással telepíthető. Mindig új technológiák jönnek, mindig van fejlesztési lehetőség. A kereskedelmünket kéne rendbe tenni, abban hiányosságaink vannak. Neszmélyen van a pince, de az ültetvényeink Tatán vannak: Látó-hegy, Grébics-hegy. A Neszmélyi Borvidéken a minősítés szempontjából a Grébics-hegy a legjobb. Itt szeretnénk egy látványpincét létrehozni, nagyon hiányzik a környékre egy ilyen!

Búcsúzóul nem kis büszkeséggel mesélt a nemrég lezajlott díjátadóról, ahol Áder János köztársasági elnök jelenlétében vehette át az „Év bortermelője” kitüntetést:
– Mi ültünk a díszasztalnál megtisztelt bennünket a köztársasági elnök úr a feleségével, valamint a Bor Akadémia főtitkára, és országgyűlési képviselőnk, Bencsik János is, szintén a feleségével. Nagy sikere volt a borainknak, Áder úr ugyan inkább vörösboros, de amikor megkóstolta ezeket a fehérborokat, azt mondta, hiányosságai vannak, és el fog jönni hozzánk Neszmélyre. Természetesen meghívtuk, reméljük élni fog vele.

Kaptam még kóstolónak két üveg jófajta neszmélyi bort, majd kézfogással búcsúztunk, a mielőbbi viszontlátás reményében. Szöllősi Mihály azóta már a mennyország lankás tájain igyekszik meghonosítani a legjobb szőlőket, Szent Péterrel kvaterkázik, nekünk meg a gyász, és a kiürült borosüveg maradt. Kedves Mihály! Nyugodj békében!

Veér Károly