Gíber Mihály sikeres csapatban szeret focizni
Sokrétű HR-tevékenység az AGC-nél

Május 13-án ünnepli az autóüveg-gyártás elindítását Tatabányán a japán érdekeltségű AGC Glass Hungary Kft. A több mint kilencszáz főt foglalkoztató üzem HR-igazgatójával, Gíber Mihállyal arról beszélgettünk, mit kell tenni egy ekkora cégnek, hogy magához csábítsa, illetve megtartsa a gyártáshoz szükséges, magasan kvalifikált szakembereket.

– Kérem, foglalja össze röviden, mit kell tudni a cégről!
– Az AGC Glass Hungary Kft. a tokiói tőzsdén jegyzett, japán érdekeltségű AGC üvegipari cégcsoport része. Az anyacéget 1907-ben alapították, mely folyamatosan nőtt, terjeszkedett, és mára 51 ezer alkalmazottja van világszerte. Az üvegipar több szegmensében érdekelt, az öblösüveg, azaz a palackgyártás kivételével. Termékei között található a tv-képernyő, az ablaküveg, a mobiltelefonok borítója, speciális üvegek (optikai, üvegszálas), vagy az üveghez kapcsolódó vegyipari alapanyagok. Nagy tétel a síküveg gyártása, ez 50-50%-ban építészeti, illetve autóüveget jelent. Ezen a területen 17 ezer ember dolgozik Európában. Mi az európai központhoz tartozunk, és az autóüveg gyártása a fő profilunk. A mi gyárunk vált ebben a szegmensben a vállalatcsoport európai zászlóshajójává.

– Mikor jött létre a magyarországi leányvállalat?
– Az AGC Glass Hungary Kft-t 2004-ben jegyezte be a cégbíróság, a következő évben zajlott a tatabányai gyár építése, majd 2006. áprilisában indult meg a tömegtermelés, az első kiszállítások az autógyáraknak. Persze előtte egy csomó tanúsítványt kellett beszerezni, hogy egyáltalán dolgozhassunk, szállíthassunk. Nem vagyunk babonásak, ezért május 13-án ünnepeljük a termelés megkezdésének tízedik évfordulóját, másnap pedig megrendezzük hagyományos családi napunkat a gyönyörűen felújított Május 1. parkban.

– Konkrétan mit állítanak elő, és kik a vevőik?
– Szélvédőt nem, csak oldalsó és hátsó autóüveget, valamint napfénytetőt gyártunk. Az indulástól kezdve fokozatosan bővítettük munkatársaink számát, jelenleg 910 alkalmazottunk van, akik a maga nemében egyedülálló csúcstechnológiát használva végzik a termelést. Az üvegekre mindenféle alkatrészeket rászerelünk, hogy azok beépíthetők legyenek a gépkocsikba. Az európai autóüveg-piacon a másodikak vagyunk, mintegy 25-26%-os részesedéssel. A kontinens összes autógyárának közvetlenül szállítunk, évente bő 4 millió autót üvegeznek fel termékeinkkel. Legnagyobb vevőnk a Mercedes, melynek már a kecskeméti gyár megnyitása előtt is szállítottunk Németországba. A hazai értékesítés jelenleg az össztermék 8-10%-át teszi ki, minden magyarországi autógyár a vásárlónk (Audi, Suzuki, Opel). A kontinensen exportálunk a Porsche, az itt gyártott Hyundai, a Volkswagen, a Skoda, a Fiat és a BMW számára.

– Milyen képzettség, kompetencia szükséges ahhoz, hogy valaki az AGC folyamatosan bővülő csapatának tagjává válhasson?
– Alapvetően műszaki jellegű szakemberekkel dolgozunk, az úgynevezett fehérgalléros állományunk kb. 120 fő, alapvetően mérnökök (villamos, gépész, mechatronikai, vegyész), informatikusok és ipari programozók. Nagyon komoly technikusi gárdára van szükségünk. Az üveggyártás magasan automatizált tevékenység, ráadásul megszakítás nélkül zajlik, hetente hét napon át, 24 órában. Itt elektromos kemencék vannak, melyeket nem lehet mindennap lehűteni meg fölfűteni. Ezért sok gépészre, villanyszerelőre, elektrotechnikusra, stb. van szükségünk. A szereldei tevékenység (forrasztás, ragasztás, szerelvényezés) végzésére pedig az ún. klasszikus értelemben vett betanított munkásokat, operátorokat várunk.
– Egyre nehezebb jó szakembert találni. Mi ezzel kapcsolatban az Önök tapasztalata?
– Ez pontosan így van. A pályázók száma csökkent, hiszen ma már egyre több a munkahely, így több lehetősége van a munkavállalóknak, jobban válogathatnak. A mérnökök mellett a kék galléros állományban, a technikusoknál, szakmunkásoknál, betanított munkásoknál is többet kell megszólítani, hogy megtaláljuk az alkalmas munkatársakat. Egy kicsit hígult a felhozatal is, amíg három évvel ezelőtt tíz ajánlatunkból tízet elfogadtak, ma ez a szám nyolcra csökkent, és tízből heten jelennek meg a munkát felvenni. A fluktuáció is növekedett, 2013-hoz képest (4,6%) 6%-ra, de ez az arány az iparági összehasonlításban még viszonylag jónak mondható.

– Mit tesz a gyár a jó szakemberek idecsábítása, illetve megtartása érdekében?
– Ez kétoldalú tevékenység. Egyrészt tudjuk és fontosnak tartjuk, hogy az AGC nem egy elszigetelt valami az ipari parkban, hanem része a társadalmi környezetnek, ezért kiemelt fontosságot tulajdonítunk a cég szerepvállalásának a város és környéke életében. Támogatásokkal, odafigyeléssel bizonyítjuk, hogy felelős, gondoskodó vállalat vagyunk, reméljük, hogy a kialakított pozitív kép vonzó a munkát keresők számára. A másik oldalon a dolgozóinknak nyújtott előnyök, juttatások állnak, úgy gondolom, ezen a téren sincs okunk szégyenkezni.

– Beszéljünk először az AGC társadalmi szerepvállalásáról!
– Nagyon fontosnak tartjuk az egészségügy patronálását. Egy kialakított támogatási rendszer keretében például tavaly ötmillió forinttal járultunk hozzá MR készülék vásárlásához a Szent Borbála kórház számára.Megjelenünk támogatóként a családsegítő intézeteknél is, számukra személygépkocsit adományoztunk. Támogatjuk az oktatást, szorgalmazzuk a felsőfokú műszaki képzést, jó kapcsolatot ápolunk az Edutus Főiskolával és a Tatabányai Integrált Szakiskolával. Vannak munkatársaink, akik a főiskolán levelezősként tanulnak, többen már diplomát is szereztek, sőt a nappalisok között is vannak ösztöndíjasaink, akik már itt dolgoznak nálunk. Fogadtunk örökbe intézményt, iskolát támogatunk, és időnként a rendőrség munkáját is segítjük, tavalyelőtt számítógépeket adományoztunk a megyei rendőrkapitányságnak milliós értékben. Aktívan részt veszünk különböző sporttevékenységek (cselgáncs, birkózás, női foci) és kulturális rendezvények (Jazz szerda) támogatásában is. Szoktunk szervezni szemétgyűjtési akciókat, tavaly például a „Te szedd” program keretében a Turult és környékét tettük rendbe. Rendszeresen szervezünk véradásokat is a gyárban, most is lesz egy alkalom márciusban. Szegény sorsú családok beteg gyermekein is szoktunk segíteni, amikor méregdrága a műtét. Tavaly közel egymillió forint értékben  támogattunk ilyen műtéteket - nem feltétlenül AGC-s alkalmazottaknak - alapítványokon keresztül. Igyekszünk tehát komolyan venni a társadalmi szerepvállalást.

– A pénzügyi és cafetéria juttatásokon kívül milyen módon segítik dolgozóikat?
– Különböző településeken (Tatabánya, Tata, Oroszlány) sportolási lehetőséget biztosítunk dolgozóinknak (edzőterem, fitnesz, uszoda). Minden évben veszünk színházbérleteket, speciális szerződésünk van a „Mi mozinkkal”, a dolgozók a belépőkártyájuk felmutatásával kedvezményt kapnak a jegyvásárláskor. Részt veszünk különböző ösztöndíj-programokban, a „Tatabányán otthonra találsz” programban szakértőként tevékenykedünk. Most készítünk elő az önkormányzattal egy olyan szerződést, amely elősegíti a távolról érkező dolgozók lakhatását. Például önkormányzati tulajdonú, új építésű lakáshoz juthat a szakember, a bérleti díj 60 %-át fizeti ő, 20-20 %-ot pedig az önkormányzat illetve a cég vállal át. Öt szociális jellegű, szintén önkormányzati tulajdonú lakásunk is van, melyek esetében miénk a bérlőkijelölés joga.

– Mély átéléssel beszél a munkájáról. Hogy lesz valakiből HR-szakember?
– Eredetileg gépészmérnök vagyok, 1985 óta dolgozom Tatabányán. A rendszerváltás környékén pályamódosításra kényszerültem, akkor a műszaki szakemberekből túlkínálat volt, így mérnök-közgazdász, illetve nemzetközi menedzsment szakirányon nemzetközi diplomát is szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. A 90-es években kerültem kapcsolatba a HR ügyekkel, a Munkaügyi Minisztériumban dolgoztam, elsősorban szakképzéssel és felnőttképzéssel foglalkoztam. 99-ben jöttem haza, és 2004-ig az akkori FCI (ma Delphi) beindításában vettem részt. 2005 elején jöttem át a szintén induló beruházáshoz, az AGC-hez. A megoldandó feladat is izgat, de hogy kikkel kell megoldani, az még jobban. Szeretek építkezni, a szervezetépítés nagyon izgalmas dolog, szeretem a történetek emberi oldalát nézni, és nem utolsó sorban szeretek sikeres csapatban focizni!

Veér Károly
Fotó: Mazán Tibor