A vidéki egyetemek hozzájárulnak a régiók fejlődéséhez
Az élbolyban a Pannon Egyetem

A hazai felsőoktatás egyik vidéki bástyája a veszprémi Pannon Egyetem, mely szerves részét képezi mind a megyei jogú város, mind a megye, mind pedig a régió gazdaságának. Az ezer szálon futó együttműködések átszövik a mindennapokat. Gelencsér András rektorként 2015 júliusa óta áll az intézmény élén. Interjúnkban közel egyéves munkájának értékelésére kértük, arra voltunk kíváncsiak, hol áll ma a Pannon Egyetem a felsőoktatási rangsorban?

– Az elmúlt években a felsőoktatási rendszer átszervezése szinte minden egyetemünket, főiskolánkat érintette. Milyen változást hozott ez a Pannon Egyetem életében?
– A közelmúlt felülről vezérelt felsőoktatási átszervezését mi egyfajta erőpróbaként éltük meg. Sok intézmény átalakult, megszűnt, jobb esetben beolvadt, karok költöztek egyik intézményből a másikba. Mi csak pozitív változásokat éltünk meg – a Nyugat-Magyarországi Egyetemtől átvettük a zalaegerszegi székhelyű mechatronikai mérnökképzést. A mi olvasatunkban az átszervezés az egyetemünkön végzett munka elismerését jelentette, azt, hogy a stabil, kiszámítható működésünket a minisztérium is értékelte.
- Vidéki intézményként a hazai felsőoktatásban egy sajátos modell szerint, úgynevezett hálózatos egyetemként működünk. Ez azt jelenti, hogy a régióban elszórtan, több telephelyen tevékenykedünk. Öt karunk van, melyből négy veszprémi székhelyű. A leghosszabb múltra visszatekintő részlegünk a Georgikon kar Keszthelyen található. 1797 óta folyik oktatás a falai között, és ma is a hazai agrárképzés egyik fellegvára.
– A magyar felsőoktatási palettán valamivel több, mint 6000 hallgatónkkal a közepes intézmények közé tartozunk, ugyanakkor a tudományos potenciálunkat tekintve az élbolyban vagyunk. 72 magyar intézmény közül rendszerint a hatodik-hetedik helyen állunk, közvetlenül a nagy egyetemek mögött. Ezek nemzetközi rangsorok, melyek egyértelműen mérhető tudományos eredményeken alapulnak, ezért az itt elért pozíciónkra méltán lehetünk büszkék.

– Milyen karokon, mit tanulhatnak a hallgatók a Pannon Egyetemen?
– A mai intézményi portfólió, a kari struktúra egy sokéves, szerves fejlődés eredménye, nem előzmények nélküli. A műszaki-informatikai kar például az egykori Veszprémi Vegyipari Egyetem nagyon erős folyamatirányítási, szabályozás-vezérlési szakmai műhelyére épült, hasonlóan a gazdaságtudományi karhoz, mely az országban elsőként a vegyészmérnököknek adott gazdasági jellegű ismereteket. Tanárképzésünk a 90-es évek elején megnövekedett idegen nyelvi oktatási igényre válaszolva jött létre. Keszthellyel régóta működött már közös agrárkémikus képzésünk, amikor a Georgikon kar 2000-ben, a felsőoktatás átszervezésekor csatlakozott egyetemünkhöz. Ehhez az időszakhoz köthető a nagykanizsai kampuszunk létrejötte, és ekkor alakultak ki a hálózatos működés csírái is. Az integrációval igazi régiós szerepet betöltő szellemi központ jött létre Pannóniában. Az integrált Pannon Egyetem immár élő és élettelen természettudományos, mérnöki, tanári és bölcsész, művészeti és közgazdasági képzést kínál diákjainak. 15 év alatt a hálózatos struktúra megszilárdult, és egy eredményesen, megbízhatóan, kiegyensúlyozottan működő intézményrendszer állt fel, ahol a karok súlya nagyságrendileg azonos, nincsenek létszámban, minőségében nagy eltérések.
- Nyilván nehézségeink is akadnak, melyek elsősorban anyagi természetűek. Az Európát, az országunkat érő gazdasági hatások bennünket is érintenek, de igyekszünk ezekre a kihívásokra minél rugalmasabban reagálni. A vidékiség előnyeit jól tudjuk hasznosítani. A kampuszaink hangulatos, gazdag kulturális élettel, sajátos atmoszférával rendelkező vidéki városokban találhatóak, melyek élhető környezetet nyújtanak, és ez sok fiatal számára vonzó.

– 2015 júliusában vette át rektori megbízását, mi motiválta önt, hogy vállalja ezt a funkciót?
– Egyetemi éveim előtt akadémiai karriert futottam be, tudományos pályán értem el eredményeket. Szakmám szerint levegőkémikus vagyok, a légköri folyamatokkal foglalkozom. Nagyon szeretem a munkám, ami egyúttal a hobbim is. Érdekelnek a légkörben zajló jelenségek, manapság kifejezetten sokféle – az elmúlt évszázadok, évmilliók alatt példátlan sebességű – változásnak lehetünk a tanúi. Mindez nagy kihívást, de egyúttal nagy lehetőséget is jelent. Az éghajlatváltozás, a levegőszennyezés kérdései, következményei mindenkit foglalkoztatnak.
- Az egyetemi karrierem tíz évvel ezelőtt indult itt Veszprémben. Egyetemi tanári teendőim mellé már az induláskor vezetői feladatok is párosultak. A mérnöki karon dékánhelyettesként debütáltam, és az egyik legnehezebb területtel, a gazdálkodással foglalkoztam a karon belül. Nehéz idők voltak ezek, sok-sok megszorítással, úgyhogy a válságmenedzselésben hamar tapasztalatokat szereztem. Az utolsó négy évemben a rektori feladatokba is bele-belekóstoltam, rektori biztosként tevékenykedtem, az akkori vezető munkáját segítve, ugyancsak gazdasági területen.
– A rektori poszt megpályázása nem volt könnyű döntés a számomra. 49 évesen kicsit fiatalnak tartottam magam ehhez a poszthoz, ugyanakkor az intézményen belül egyfajta támogatást, biztatást éreztem. Úgy gondoltam, ha azzal, hogy megfogalmazok egy rektori programot, és beadom a pályázatom, az egyetem hasznára lehetek, ha a döntéshozók támogatják azt, akkor van értelme elvállalnom a feladatot. A Pannon Egyetem ugyan egy jól működő, stabil intézmény, de egy olyan gyorsan változó világban, ahol ma élünk, nincs bevált recept, nem lehet kényelmesen hátradőlve vezetni egy ilyen intézményt. Folyamatos alkalmazkodásra, gyors reagálásra van szükség tehát. Ez egy dinamikus folyamat, melyben állandó interakció kell a környezettel, a döntéshozókkal, a politikával, a gazdasággal, az önkormányzatokkal, a cégekkel, a munkatársakkal, minden irányból folyamatos visszacsatolás szükséges, hogy merre fejlődjünk tovább. Mindez olyan kihívást jelentett a számomra, amit szívesen vállaltam.

– Milyen célokat fogalmazott meg rektorként?
– Az elsődleges cél, az intézmény pozícióinak erősítése: a jó hírnév, a szakmai renomé megtartása, növelése. Szeretnénk, ha a Pannon Egyetem hosszú távon is a hazai felsőoktatás meghatározó, stabil tényezője maradna. Természetesen, ahol lehet, ott fejlődni szeretnénk, bővíteni a telephelyeinken folyó tevékenységünket, illetve erősíteni vidéki jelenlétünket, kiemelni ennek társadalmi szerepét.
– Célul tűztük ki az ipari, a vállalati szféra szereplőivel való intenzívebb párbeszédet, a szoros kapcsolattartást, hogy ne egy elefántcsonttoronyban képezzük a szakembereket, hanem a jövőbeli munkáltatókat már a tanulmányok során be tudjuk vonni a folyamatokba. A duális képzés elindítása nagy lendületet adott ezeknek az elképzeléseknek, de a mi egyetemünkön mindez már nem számított újdonságnak, nekünk ezen a téren is voltak már tapasztalataink. Erős műszaki orientációjú karainkon ezek a kapcsolatok már korábban is élőek voltak, képzéseink tantervét már jó ideje az ipari partnerek bevonásával állítottuk össze. Az ilyen jellegű együttműködéseink egyik szép példája a közel tíz évvel ezelőtt létrehozott MOL Tanszék.
– Persze a munkaerőpiac, így az ipari szféra hozzáállása is sokat változott az elmúlt évek során. A cégek ma már nincsenek kényelmi helyzetben, egyre nehezebb megfelelően képzett szakembereket találni, erős keresleti piac jött létre a munkaerőfronton, főleg a műszaki és informatikai területeken, ezért a vállalkozások is igyekeznek elébe menni a problémáknak, és már a tanulmányi idő alatt felvenni, és lehetőleg hosszú távon stabilizálni a kapcsolatot a leendő munkavállalókkal.

– Közel 10 hónap telt el a rektori kinevezése óta. Mire volt ez elég? Vannak már értékelhető tapasztalatok, eredmények?
– A legfontosabb, ami ennyi idő alatt leszűrődött bennem, hogy nem bántam meg, hogy vállalkoztam erre a feladatra. Ennyi idő alatt is vannak már felmutatható eredményeink, sikerült az egyetem pozícióit megőrizni, sőt úgy tűnik, javítani is. Az ipari együttműködéseinkben új szereplők jelentek meg, partnereink száma tovább bővült. Elindultak olyan fejlesztések is, amelyek a jövőre nézve biztatóak. Egy új pályázati portfólióval is előálltunk, ami szintén bizakodásra ad okot, ha ezeket sikerre tudjuk vinni, az így elnyert források szintén az intézmény fejlődését fogják szolgálni.
– A legfrissebb eredményeinknek is nagyon örülünk: az elsőhelyes jelentkezéseknél egyetemünk jól teljesített, hosszú idő óta először az országos átlag fölött tudtuk növelni a jelentkező hallgatók számát. Ezt mindenképpen pozitív megerősítésként értékeljük.
- Vannak nehézségeink, és azt is tudjuk, hogy soha nem vetekedhetünk a nagy fővárosi egyetemek népszerűségével, tisztában vagyunk azzal, hogy a mi feladatunk az, hogy ebben a régióban érjünk el eredményeket, képviseljük azokat az értékeket, amelyeket eddig is a magunkénak vallottunk. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a vidék fennmaradása szempontjából létfontosságú, hogy legyenek olyan stabil, minőségi felsőoktatási intézmények, mint amilyen a Pannon Egyetem is. Ezek képesek megakadályozni, hogy a fiatalok elvándoroljanak, hogy elöregedjen, kiüresedjen egy-egy régió. Ha ez bekövetkezne, az természetesen a befektetőket is elriasztaná, és a vidék pusztulása felgyorsulna. Éppen ezért ezeknek a vidéki felsőoktatási intézményeknek a megerősítése, preferálása a budapesti túlsúllyal szemben nemzeti érdek. A vidékfejlesztés nagyon fontos küldetése ezeknek az intézményeknek, jelenlétükkel, tevékenységükkel képesek hozzájárulni a régió fennmaradásához, fejlődéséhez.
Cseh Teréz