Egy éven át dolgoztak a sikerért a rácalmásiak
Egy TÖKéletes fesztivál

A tök fesztiválhódítóként szeptembertől egészen a Mindenszentekig, vagy, ha úgy tetszik a Halloweenig, uralja az őszi rendezvényeket. A tökös események egyik legnagyobb „nyitóbálja” vitathatatlanul a Rácalmási Tökfesztivál. Szeptember közepén immár 13. alkalommal tettek ki magukért a Városvédők, hogy az ideérkezők most is felhőtlenül, és igényesen szórakozhassanak. A háromnapos, teltházas bulihoz csodás, egyedi miliőt ad mindig a Jankovich-kúria. A gazdag programkínálatból a leghangulatosabb pillanatokat Bodnár Sándor, főszervező, a Rácalmási Városvédő és Szépítő Egyesület elnöke segített felidézni.

– Kezdjük a pénteki nyitónappal!
– Ami engem leginkább megérintett, az a rengeteg apróság. Óvodások, kisiskolások nyüzsgő sokasága uralta a kúriát péntek délelőtt. Úgy tűnik, idén is sikerült olyan programokat összeállítanunk, amit sokan vonzónak találtak. A gyerekhad méretét talán még szemléletesebbé teszi az a tökmennyiség, amelyből az apró kezek a három nap alatt díszes lámpásokat faragtak: 2500 sütőtökből jó, ha 100 maradt a végére. Ez is jól mutatja, rendkívül népszerű amit itt kínálunk.
- Érkeznek hozzánk gyerekek a környező településekről, de kicsit távolabbról – Előszállásról, Sárbogárdról, Dunaföldvárról, Budapestről, sőt még a Duna túloldaláról is. Busszal jönnek a gyerekcsoportok a kézműves foglalkozásokra, bábelőadásokra, zenés műsorokra, melyek közül az egyik leghangulatosabbat talán Farkasházy Réka és a Tintanyúl produkált.
– Ennyi boldog gyereket látva, mindig abban reménykedünk, hogy később is emlékezni fognak az itt töltött órákra, és felnőttként vissza-visszalátogatnak majd hozzánk.
– Ugyancsak üde színfoltja volt a pénteki napnak – a sport jegyében - a Töklámpás bringatúra. 130 bicajos kerekezett velünk. Sajnos a másnapi Tekerj tökölni!-t elmosta az eső, így Dunaújvárosból a kerékpárosok más módon juthattak csak el hozzánk.
– Az est sztárfellépői közül Gáspár Lacit, valamint a Kozmix együttes koncertjét emelném ki, kitűnő hangulatot varázsoltak a színpad előtti térre.

– A péntek tehát a gyerekeké volt, a szombati programok minek a jegyében zajlottak?
– Alapvetően ezen a napon a családias hangulat megteremtésére törekedtünk, arra, hogy a felnőttek, és a gyerekek együtt mozduljanak ki, és hogy itt mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot. A közös szórakozást egy újdonsággal is csábítóbbá tettük: bevezettük a családi jegyet. Két felnőtt, plusz két gyerek – de ha a lurkókból több volt, azt se bántuk -, összesen 3000 forintért együtt tölthettek itt egy szép, tartalmas napot. A sokgyerekeseknek sem kellett aggódniuk, mert – ahogy eddig is – az egy méter alatti, vagy akörüli gyerekek ingyen jöhettek be a rendezvényre.
– A szombat délelőtti fellépők főleg a gyerekek igényeit szolgálták, a délután pedig már inkább a felnőtteknek kedvezett. Bangó Margit neve önmagáért beszél, nem véletlen, hogy nagyon sokan megnézték a műsorát. A Talamba ütős együttes is nagyon népszerű volt, a Republic pedig fergeteges koncertet adott az esti színpadon.
– Vonzóak voltak a kiállításaink is – az olyan új elemek mellett, mint a rongybaba vagy a levendula bemutató -, egy ecuadori festőművész alkotásait is megtekinthették az érdeklődők.

– Mit tartogattak a finisre, a vasárnapi zárónapra?
– A magyaros rockot úgy tűnik, sokan szeretik, mert Jolly és Suzy koncertjére – annak ellenére, hogy az délután egy órakor volt – ömlött a tömeg. Színesítette a hét utolsó napjának programját Nagy Bandó András műsora is, aki már harmadik alkalommal nevettette meg, ugyancsak nagy számú rajongóit. Végül méltó befejezése volt a háromnapos Rácalmási Tökfesztiválnak Geszti Péter „Létvágy” című koncertje, melyen ezrek énekelték együtt a dalokat.
– A három nap alatt a látogatók száma meghaladta a tízezer főt. Ez ugyan kevesebb, mint hajdanán, de nem panaszkodhatunk. A rendezvényeink nem veszteségesek, egyetlen egy ellenségünk van, az időjárás. Szerencsére idén az égiek kegyeikbe fogadtak bennünket, a három nap alatt, jószerivel végig, szép időnk volt.
– A kísérő rendezvényeket is próbáltuk kicsit jobban szervezni, témánként egy helyre koncentrálni, s ezzel áttekinthetőbbé tenni. Például az összes gasztronómiai eseményt az Ízek utcájába telepítettük. Már mos pozitív visszajelzéseket kaptunk, mind a vendégektől, mind a gasztrósoktól, akik idén meg voltak elégedve a forgalommal.
– Újdonság volt a kemencéből, frissen árult sülttök is. Több mint 100 tepsinyi fogyott, igaz az ára is baráti volt. Idén hamar beértek a tökök, így nem csoda, hogy kelendő volt ez az ínyencség. Ugyancsak népszerűek voltak a tökös süteményeink, főleg a tökös-mákos rétesek. Az önkéntes hölgyek, élükön mestercukrászunkkal, reggeltől estig készítették és árulták a finomságokat.
– Összesen 1 millió forint értékű tököt biztosítottunk a résztvevőknek erre a három napra: dekoráció, sütőtök, ivólé, lekvár formájában.
– Meg kell említenünk még a méltán népszerű helikopterezést is, hisz a levegőből nézve csodálatos látványt nyújt Rácalmás és környéke, a Duna, a Dunai Nagysziget.
– Egyetlen gondunk akadt csupán, idén át kellett szerveznünk a parkolási lehetőségünket, mivel a korábbi területet, ahol ezt megoldottuk, a tulajdonosa lekerítette. Ezért felkészültünk új parkolóhelyekkel a kúria környékén, illetve a Duna-parton.

– Hogyan kerülnek kiválasztásra azok, akik itt megjelenhetnek a háromnapos fesztiválon?
– Egyrészt – hál’ Istennek – sokan maguktól jelentkeznek nálunk, hogy szeretnének részt venni. A kiválasztásnál azonban ragaszkodunk egy alapelvünkhöz: nem akarunk búcsú jellegű kirakodóvásárt. Kizárólag olyan népi alkotókat fogadunk, akiknek már nevük van a szakmájukban. Így került kiválasztásra az említett rongybaba készítő – az ember nem is gondolná, milyen szépségeket lehet rongyokból alkotni -, visszatérő kedvencünk Tímár Éva, aki évről évre fantasztikus kerámiáival kápráztat el bennünket, és Kalmár Benedek, akasztói töknemesítő, kertészmérnök is lenyűgözte a szervezőbizottság tagjait, épp úgy, mint a közönséget. Nemesítési munkájának eredményeként fantasztikus alakú és színű tökköltemények születnek.

– A határon túlról is érkeztek fellépők, vendégek?
– Minden évben van egy nemzetközi szála is a programoknak. A Rácalmáson élő szerb kisebbség hívta meg a negyvenfős néptánccsoportot, az OPÁNKE Szerb Hagyományőrző Kulturális Egyesületet. De az itt élő családok közvetlenül, otthonaikba is fogadtak vendégeket Szerbiából, akik szívesen jöttek a Tökfesztiválra.
– Emellett egy Magyarországon tanuló ecuadori diákokból álló néptánccsoport is fellépett, és ahogy említettem már, egy ecuadori festőművész képeit is bemutattuk.
– A nemzetközi programok közé sorolható a koreai ételek bemutatója is. Az ételkülönlegességeket évről évre legfőbb támogatónk, a Hankook Tire Magyarország Kft. vezetői, dolgozói, illetve itt élő családtagjaik készítik. Az ingyenes kóstolók mindig sok érdeklődőt vonzanak.
– A rácalmási Tökfesztivál egyik csúcspontja minden évben, az utcai dekorációk értékelése. Nagy a verseny? Sokan öltöztetik díszbe a portájukat?
– Rengeteg tökkompozíció készült idén is. Legnagyobb örömünkre a legeldugottabb kisutcákban is készültek tökdekorációk. A legtöbbet közülük azok láthatták, akik a kisvonatra szállva körbe utaztak a város főbb utcáin. Kétezer háromnapos, kétfős belépőt osztottunk ki a versenyre nevezőknek. Ez azt jelenti, hogy ezer alkotás született, ezek közül kellett kiválasztanunk a legjobbakat. Talán az ingyen belépő volt ennyire csábító, talán az számított, hogy a rácalmásiak magukénak érzik a fesztiváljukat – végül egyre megy, pompás látványt, különleges hangulatot adnak ezek a fantáziadús utcai alkotások.

– Ezernyi program, sok-sok finomság, millió egy megoldandó probléma, feladat. Mindez kizárólag önkéntesekkel?
– Igen. Mindenre az egyesületi tagjaink ügyelnek. Ez egy hatalmas feladat, de mindenkinek megvan benne a maga munkája, szerepe, felelőssége. 172 fő – az iskolai önkénteseket nem számítva ebbe – biztosította a teljes helyszínt: beléptetéstől a szemétszedésig, a mosdók tisztaságától a vendégek, fellépők kalauzolásáig, a finomságok elkészítésétől azok értékesítéséig. Mindenre odafigyelünk, hiszen minden évben ez a mi „nagy napunk”, azaz inkább „nagy hétvégénk”.

Cseh Teréz