Saját Zeneház, sikeres Nyárzáró Fesztivál - 90 éves a Mogyorósbányai Fúvószenekar
A jó közösség csodákra képes

Ki gondolná, hogy egy kis zsákfaluban egy negyvennyolcfős, profi fúvószenekar működik, és nemcsak, hogy önállóan gazdálkodnak, eltartják magukat, Zeneházat építenek, de a település legnagyobb rendezvényét is életre hívták, majd nevelgették tíz éven át, hogy az mára rangos fesztivállá érjen. Mogyorósbányán járok, fönt a hegytetőn. A Mogyorósbányai Fúvószenekar Egyesület elnökségének tagjai Babocsai Zoltán, Fitos Attila, Pósa Dániel (Keilné Pósa Ildikó „felmentést kapott”, otthon maradt a három gyerekkel) és elnökük Balogh Péter vár rám második otthonukban: a Zeneházban.

- Mióta létezik fúvószenekar Mogyorósbányán?
- Az írásos dokumentumokból az derül ki, hogy 1924-ben alakult a zenekar, éppen 90 esztendővel ezelőtt - kezdi a bemutatkozást az elnök. – Néhány lelkes, zenélni vágyó – a régi fotók alapján 10-15 fős - bányásztársaság alapította, afféle levente zenekarként. A Dorogi Szénbányák Vállalat támogatta, ezért felvették a Bányász Fúvószenekar nevet. A rendszerváltásig gyakorlatilag ebben a felállásban működtek, a bányász hagyományápolás jegyében. Mogyorósbánya szlovák település, természetesen ez is hatással volt a repertoárra. Az 50-es évekig „látunk” vissza, Bárkai Lajos volt, aki karmesterként eleinte összefogta és szakmailag irányította a társaságot. A 80-as évek közepére – annak ellenére, hogy amatőr tagokkal játszottak – már igazán dicséretes eredményeket értek el, előbb ezüst, majd arany diplomát szereztek. Hévízi Pál, karnagy úr évtizedeken át vezette a zenekart, mely a maga módján szép sikereket ért el. A rendszerváltás után, a bányák támogatása nélkül a korábbi 25-30 fős létszám a felére csökkent. 1998-ban Mezei Zoltán került a zenekar élére, aminek eredményeként a társaság ismét fejlődésnek indult.
– 2000-ben – folytatja a zenekar történetét már a saját, közvetlen élményekkel Babocsai Zoltán – egy rangos nürnbergi fúvószenekari versenyen, neves, nagy támogatottságú együttesekkel mérhettük össze tudásunkat, és a szigorú zsűri a legjobb magyar zenekarként ismert el bennünket. Ebben az évben ünnepeltük a 75. születésnapunkat, és az egyesületünket is ekkor alapítottuk. 2007-től komoly szakmai előrelépést jelentett, hogy a társaság élére Kovács Ferenc klarinétművész került, aki a Magyar Honvédség Központi Fúvószenekarának tagja volt. Az ő tudása, irányítása szakmai előrelépést hozott a számunkra, kiemelkedtünk az átlagzenekarok sorából. 2013 márciusa óta Fehér László, klarinétművész a karnagyunk.

- Egy-két eredményről már esett szó, de mire a legbüszkébbek?
- Mindenekelőtt arra - ragadja magához ismét a szót Balogh Péter -, hogy a 90-es évek közepén ott tartottunk, hogy csaknem feloszlott a fúvószenekar, és innen indulva ma odáig jutottunk, hogy 48 profi zenészünk van, akikkel nevet és rangot szereztünk újra a Mogyorósbányai Fúvószenekarnak. A helyieken kívül a környező településekről, sőt Budapestről is érkeznek hozzánk zenészek.
- 2001-től napjainkig számos Európai Uniós tagállam zenekarával adtunk közös koncertet – fűzi tovább a gondolatot Fitos Attila. – Sokat köszönhetünk a táti Musik-Land Utazásszervező Kft.-nek, mert kitűnő fesztiválszervezői kapcsolatai révén sok helyre eljutottunk, és sok neves vendéget fogadhattunk.
- Fontos előrelépés volt számunkra, hogy a Magyarországi Fúvószenekari Szövetség által működtetett minősítési rendszerben, két kategóriában is - koncert- és showzene - arany minősítést értünk el, azóta Fesztiválzenekar címmel büszkélkedhetünk – kezdi sorolni az érdemeket Pósa Dániel, majd folytatja: - A kö-zelmúlt eredményei közé tartozik a 2012 nyarán szerzett második helyezésünk, melyet Sárváron az ország egyik legnívósabb fúvószenekari találkozóján sikerült elérnünk. Karmesterünket a zsűri különdíjjal jutalmazta. Tavaly ősszel pedig - ami nem kis érdem - mi képviselhettük hazánkat Németországban az egyik legnagyobb fúvószenekari találkozón.

- Hogy képesek önerőből működni, ráadásul ilyen színvonalon és ilyen körülményeket biztosítva?
- A rendszerváltás után több alkalommal is kijutottunk külföldre, és láttuk, hogyan élnek és működnek az ottani zenekarok. Úgy gondoltuk, nekünk is ezt kell megcéloznunk. Persze nem ment minden egyszerre, lépésről lépésre haladtunk, de tudtuk hová akarunk eljutni. Hamar felismertük: ha fenntartóra várunk, az előbb-utóbb zsákutcába vezet, újra és újra életképtelenné tesz minket. Függetleníteni akartuk magunkat, önállóvá válni minden szempontból. Persze ma is együttműködünk az önkormányzattal, hiszen jelentős feladatokat vállalunk helyi civil szervezetként a települési rendezvényeken, de meg akartuk teremteni az anyagi függetlenségünket. Gyakorlatilag „eladjuk magunkat”, azaz a zenénket. Az egyesület létrehozása is nagy segítség volt, mert keretet adott a gazdálkodáshoz, számlaképesek lettünk, pályázhattunk. Kiléptünk a falusi örömzenélés kategóriából, komolyabb repertoárt alakítottunk ki, amit külföldi, nívós fesztiválokon is megmutattunk. A tagtoborzást is komolyan vettük, tudtuk, hogy kis létszámú csapattal nem lehet a populárisabb, igényesebb darabokat előadni. Azt tapasztaltuk, hogy minél többen vagyunk, annál könnyebb újabb tagot behoznunk. Kevés helyen lehet ilyen jó körülmények között zenélni – mutat rá a lényegre Babocsai Zoltán.

- A Zeneház láthatóan a második otthonuk. Itt minden adott a profi zenéléshez. Hogy sikerült ezt önerőből létrehozniuk?
- Valójában a Zeneház is annak a célkitűzés-sorozatnak a része, amit korábban említettünk. Amit külföldön láttunk, itthon is meg akartunk valósítani: kell a saját, európai színvonalú próbahely. Komoly menedzseri munkába kezdtünk, nem volt hiábavaló a heti elnökségi ülés, terveztünk, pályázatot írtunk és az eredménye is meglett. A Nemzeti Civil Alap programja működési költségeinket és néhány kisebb eszköz beszerzését segítette. A következő nagy lépcsőt a Leader Akciócsoport létrehozása és életképessé tétele jelentette, ebben is tevékenyen részt vállaltunk. Amikor megnyíltak a pályázatok, az elsők között tudtuk beadni az igényünket a legfőbb célra, az önálló telephelyre. 32 milliót nyertünk, melyből megépíthettük álmaink Zeneházát. Tavaly októberben költözhettünk be – avat be a Zeneház születésének történetébe Pósa Dániel.

- Mit tud ez a ház?
- Kívülről a hagyományos építészeti stílusjegyeket őrzi az épület, belül viszont minden a funkciónak van alárendelve. Akusztikai tervezés, világítás és hangtechnika, akadálymentes helyiségek, modern belsőépítészeti tervezés – sorolja hozzáértő módon a ház kincseit az elnök, aki a civil életben építőipari vállalkozó. –  A teljes pinceszint raktárként funkcionál, a tetőtérben pedig kiadható szálláshelyeket szeretnénk kialakítani, ezzel is segítve az épület önfenntartását, és nem utolsó sorban kulturált elhelyezést biztosítani ideérkező vendégeink számára.
- A Zeneház felépítését több mint százan segítették – cégek és magánemberek. A „téglajegyet” vásárlók névsorát tábla őrzi a bejáratnál. Sok minden kellett ahhoz, hogy eljussunk idáig, támogatók mellett pályázatok egész sora.Hangszerekre 9 millió forintot költhettünk, az épületfenntartáshoz szükséges eszközökre - fűrészgép, fűkasza -, multifunkcionális kistraktorra, egyenruhára, rendezvénysátorra egyenként 3 milliót, sörpadra, kültéri padokra 1,2-1,2 milliót. A szakmai fejlődésünket pedig egy 8 milliós képzési pályázattal tudtuk segíteni. Ha ezek nincsenek, ma biztosan nem tartanánk itt, nem jutottunk volna ilyen messzire – egészíti ki az egyesület vezetőjének szavait Fitos Attila.

- A sikerlistájukat mintegy megkoronázták saját nagyrendezvényükkel, a Nyárzáró Fesztivállal. Ez hogy jött a képbe?
- Megint a „régi recept”, a külföldi példa – tér vissza ismét a vezérlőelvükhöz az egyesületi vezető. – Tőlünk nyugatra a zenekarok rendeznek bulit a falujukban. Ők csinálják a teljes vendéglátást, belépőket szednek és a bevételeket a saját működésükre fordítják. Tetszett nekünk ez az elgondolás, ezért fogtunk bele tíz évvel ezelőtt a Nyárzáró Fesztivál szervezésébe. Egy kis katonai sátorban, félnapos-egy estés programmal, disznóvágással indultunk. Ma a három nap alatt közel tízezer ember fordul meg a programjainkon, az 1000 négyzetméteres sörsátor dugig megtelik. A jelszó: mindent a vendégekért. Panoráma Bár, Madár Bár, Koktél Bár – több ponton, kényelmes, gyors kiszolgálás. Kezdetben minden csakis a fúvószenéről szólt, aztán nyitottunk a populárisabb irányba, sztárvendégeket is meghívtunk. A gyökereinket se veszítsük el: a harmadik nap kizárólag a fúvószenekaroké. A gasztronómia oltárán is áldozunk: madárfőző versenyünk rendkívül népszerű, ami szárnyas és repül, annak itt a helye, megfőzzük, megesszük.

- Persze az igazsághoz az is hozzátartozik – foglalja össze az elhangzottakat Balog Péter -, hogy mind e mögött rengeteg munka áll, és elengedhetetlen hozzá egy jó csapat, egy igazi közösség. Ennek megteremtéséért, megtartásáért is dolgozni kell. Sokat vagyunk együtt, hiszen közösen zenélünk. Minden szombaton próba van, minden csütörtök este elnökségi ülés. Mindkettőt komolyan vesszük. Tavasszal csapatépítő „tréningként” – 10 fős csoportokban - az erdőben, akadályversenyhez hasonló módon, mókás feladatokat oldunk meg, majd a nap végén kis színdarabot adunk elő, azt követően pedig jót eszünk-iszunk. A Nyári Fesztivál másnapján – az ország valamely más részébe látogatva - zenekari táborba megyünk, és itt egy hét csakis a zenéről szól, délelőtt-délután 3-3 óra csak is a muzsikáé. Talán nem túlzás, ha azt mondom, a zene a mindenünk.

Cseh Teréz