Öten 351 évesek
KALOT-születésnapok

Felsővároson mindig első volt a munka, ám a kultúrát is megbecsülték. A 19. század végén, a 20. század elején egyre-másra hozták létre az akkori fiatalok az egyleteket, köröket. 1863-ban alakult meg elsőként a Katolikus Legényegylet, 1868. január 1-jén szerveződött a Felsővárosi Olvasókör, 1870-ben jött létre a Székesfehérvári Katolikus Kör, melynek a Szent Sebestyén templom mellett állandó épületet alakítottak ki. 1903-ban a Felsővárosi Római Katolikus Földmíves Dalkör született meg.

Mindezekből 2013-ban még működik a Kör épülete Felsővárosi Közösségi Házként, a Dalárda minden évben énekel az egyházi ünnepeken, és szerencsére él a KALOT. A 150 éves szervezetben Fister István, Kálmán Péter után Pásztor István vette át e közösség irányítását, Pista bácsi halála után pedig a Pásztor-család tagjai segítenek a hagyományápolásban. Minden vasárnap idejönnek a mise után a mára már kissé korosabb „legények”. Beszélgetnek, borozgatnak, kártyáznak, énekelnek, fölidézik a múltat, s megünneplik egymás név- és születésnapját.
Márhoffer Pista bácsi (1938.III.9.) dédszülei Németországból kerültek ide. Nagyapja, apja, s ő is tetőfedő mesterként kereste a kenyerét Felsővároson. Gyermekkori élményeinek fölidézésével kezdtük a beszélgetést.
- Öt gyerek volt a családunkban, három fiú, kettő lány. 1928-ban a nyolcéves testvéremet az egyetlen fehérvári autó – egy Jámbor nevű géplakatosé – gázolta el. Először az Ond utcában laktunk az édesanyám szüleinél, az ő haláluk után költöztünk a Sörpincék (Móri) utcába.  Nagypapának a Sajó utcában volt két rétje, meg egy szőlője. Én hordtam neki mezítláb, klott gatyában az ételt, aztán egyre több dologban segítettem. A diófát úgy daraboltuk, hogy bíztatott, csak húzzuk együtt a fűrészt! Hamar befogták a fiúkat a mezőgazdaságba. Ha munka volt, iskolába se engedték őket.
- Mikor járt itt a Katolikus Kör épületében először?
- 1937-ben, amikor elsőáldozóként a reggeli tejeskávét itt fogyasztottuk el. Úgy emlékszem, száznál többen lehettünk, mert a templomban, a padok mellett felsorakozva alig fértünk el: jobbról a fiúk, balról a lányok álltak. Későbbi időkből a bálokra emlékszem szívesen, a Katalin napitól a batyus bálon át. Az asszonyok kísérték és vigyázták a lányokat a fal mellett üldögélve.

- Az egyház, a Vörösmarty Termelőszövetkezet, az állam tulajdonában is volt a ház…
- Az őseink fölépítették, lovas kocsival hordták ide az anyagot, hogy legyen egy közösségi épü1et, aztán rendszerek és tulajdonosok váltották egymást…- én mindig arra szavaztam, hogy tartsuk meg, legyen a fiataloknak egy hely, ahol találkozhatnak, szórakozhatnak. A 70-es években társadalmi munkában dolgoztunk sokat, hogy megmentsük az épületet. Most nagyon jó, hogy – főleg nyugdíjasként – mi is itt lehetünk. Ma a szent mise után a kikapcsolódás, a barátokkal elbeszélgetés– ezt jelenti a KALOT. Ahogy fogyunk, feltöltődünk – jönnek azért a fiatalok is.

- A szemközti Szent Sebestyén templom tetőzetéhez többször is hívták dolgozni.
- Ha bármi gond akadt, mindig kéznél voltunk, ha szaladt az atya értünk: a hívek összefogtak, mert annyi lelkiismeretünk volt, hogy segítsünk. A két torony meg a templom a második világháborúban megvédte a Felsővárost, de iszonyú sok találatot kapott, amikor három hónapig itt pusztított a front. A zsalu aljáig romban volt a torony, sokáig az óvoda adott helyet az istentiszteletnek. A szarufákat, gerendákat magasépítők javították, a tetőt az apámmal mi csináltuk. Tízezer cserepet a csigalépcsőn kézről kézre adogattak föl nekünk az emberek.
A hetvenéves barátság, így lehetne jellemezni a másik két születésnapos – Mohácsi István (75), Szabó József (74) – és Botos József (75) kapcsolatát. 
A Kertalja és a Zámoly utcában laktak. Szüleik, nagyszüleik és felsővárosiak, sőt: dalárdisák, Mohácsi István édesanyja kivételével, aki Tolnai utcából 1944-ben költözött ide. Gyerekkorukban nap mint nap találkoztak. Közös emlékük, hogy a bodajki búcsúba is együtt jártak. A Kopasz-hegyen úgy fényképezkedtek, hogy nyakukban lóg a siflis (sütemény) olvasó.

Ha a munka el is távolította őket, a nyugdíjas évek újra megerősítették a kapcsolatot. Vasárnapi programjuk: 10-11-ig Biblia a templomban, utána itt a Körben az ördög Bibliája, a kártyázás jöhet. Ebben Mohácsi István a legkitartóbb. A ramslival gyorsan, sokat lehet veszíteni, nyerni nemigen – összegzik. Közben kis eszem-iszom, beszélgetés, harmonikázás, éneklés.

Föl-fölidézik az utcájukról szóló nótát is:
Fehérvári Kertekalja, jaj, de harmatos,
Vetek bele rozmaringot, jaj, de illatos.
Vetek bele lenmagot, a szeretőm elhagyott,
Jaj, de sajnálom!

Dr. Göde Andrea