Jászfényszaru - A tradíció és innováció városa
„Egymást szolgálva szabaddá válunk”

Artúr király lovagjainak kerekasztalán állt e legendás bölcsesség – melyet Jászfényszaru polgármestere, Győriné dr. Czeglédi Márta is felidézett látogatásom alkalmával. Hűen tükrözi azt a fajta gondolkodásmódot, melyet mind a városvezető, mind a képviselőtestület magáénak vall, és amit beszélgetésünk is megerősített bennem. Hittel, szeretettel, és mindenekelőtt józan ésszel irányítják városukat, aminek eredménye a látványos fejlődés.  A mindössze hatezer fős, a rendszerváltáskor a legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkező, „szerep nélküli” település huszonöt év következetes munkájával, mára a Jászság egyik központjává vált, gazdasága irigylésre méltó képet mutat.

De hogy kerültünk mi a Közép-Dunántúlról a Jászságba?
Egyrészt úgy, hogy létrehoztuk új – Kitekintő – rovatunkat, annak érdekében, hogy alkalmanként régión kívüli értékeket is bemutathassunk olvasóinknak. Legutóbbi lapszámunkban egy Tokaj-hegyaljai kistelepülés, Bodrogkisfalud mindennapjaiba pillanthattunk be. Most Jászfényszaru került reflektorfénybe, mégpedig témajavaslatként. Grabarics Gábor, a Grabarics Építőipari Kft. cégtulajdonosa - mint a Regio Regia magazin Értékteremtők Körének tagja – hívta fel a figyelmünket a városkára, ahol kivitelezőként kerültek kapcsolatba az önkormányzattal. Az ipari park egyik legnagyobb vállalatának csarnokát építik – és ahogy mondani szokták: „Lakva ismerszik meg az ember!” Példa értékű volt az a hozzáállás, szakértelem, amit ott tapasztaltak. Úgy gondoltuk – Értékteremtőnk és mi is -, mindezt érdemes önöknek is megmutatni, ezért ellátogattunk a fővárostól mindössze 60 kilométerre lévő kisvárosba, Pest megye innen nézve túloldali szomszédjába, a Jászságba.

– Mit jelent ma jásznak lenni?
– A Jászság egy önálló tájegysége az országnak. A tatárjárást követően ezen a területen kihaltak az őslakosok, IV. Béla ekkor hívta be ide a kunokat és a jászokat, akik kiváltságok fejében választották otthonukká a térséget. Ennek köszönhető, hogy ezen a földön soha nem volt klasszikus értelemben vett feudális berendezkedés, azaz nem voltak földesurak és jobbágyok. Egyfajta „kollektív nemesi rang”-ja volt a jászoknak, kunoknak.
– Később, mikor elveszítették e jogokat, mindent megtettek azért, hogy azt visszaszerezzék. Rákóczi fejedelem ígéretet tett a jogok visszaadására, ám a szabadságharc bukásával együtt a lehetőség is elszállt. A jászok és a kunok azonban akkor sem adták fel a reményt, amit nem sikerült elérniük fegyverrel, megpróbálták megszerezni pénzzel. Mária Teréziához folyamodtak, hogy megfizetve azt, megváltsák szabadságukat. Sikerrel jártak, így 1745-től ismét szabad emberként élhettek itt az emberek.
- Erről a jeles napról minden évben megemlékezünk az ún. redemptio, azaz önmegváltás ünnepén. Jászberény állt ennek a kezdeményezésnek az élére a 250. évforduló apropóján, majd eleinte a nagyobb jászsági települések sorra, végül az egész Jászság minden települése – évente – átvették a rendezői szerepet. Mi is voltunk már gazdái az ünnepségnek, legközelebb 2018-ban kerülünk ismét sorra. Egy-egy ilyen alkalom az adott település ünnepe is, melyet természetesen a szomszédos önkormányzatok vezetői is megtisztelnek jelenlétükkel. Mindig a rendezvénygazda település adja egy évre a jászkapitányt, illetve a kis- és nagykunkapitányt. Kitűnő szakemberünkkel, a Jász Múzeum igazgatójával az élen, sokat teszünk azért, hogy a hagyományaink fönnmaradjanak. A jászok úgymond megfogalmazzák önmagukat, mert lehetnek közöttünk ellentétek, de ha a Jászságot érinti valami, akkor összezárunk. Sok közös ügyünk van, szívesen együttműködünk. Aktuális példa erre a Lengyel-Magyar Barátság Napja. Jász-alsószentgyörgy polgármestere javasolta, hogy ahol a térségünkben van lengyel testvértelepülés – márpedig sok helyütt van –, ott hívjunk meg egy-egy delegációt, és összefogva, közösen ünnepeljük meg történelmi barátságunkat. Természetesen valamennyien igent mondtunk a kezdeményezésre.
– De visszatérve a jászság történetére. Jászfényszaru a XIX. században, I. Ferenc császártól kapott városi rangot. Ezen a területen kiváló, magas aranykorona értékű földek vannak, két kivétellel. Ezek egyike Jászfényszaru. Nem véletlen, hogy a homoktalajon itt egykoron szőlőt, és gyümölcsöt termesztettek,  így a rossz adottságok ellenére zöld volt itt minden.
–A téeszesítés idején aztán ezeket sorra kivágták, és nem hinném, hogy mindez valaha is újraéleszthető lenne. De azt azért célul tűztük ki, hogy városunkat mi is minél zöldebbé tegyük. Ennek érdekében minden évben, minden ingatlantulajdonosnak
- kívánsága szerint - díszcserjét vagy díszfát adunk ajándékba, illetve az utóbbi két évben már gyümölcsfát is választhatnak. Természetesen elsősorban az itt őshonos, a klímának leginkább megfelelő fajtákat próbáljuk népszerűsíteni. A fa megköti a homokot, és megköti az embert is. Aki fát ültet az udvarába, figyeli annak a fejlődését, az kötődni fog mindehhez.
– Fontosnak tartom, hogy az itt élők jól érezzék magukat a településünkön, és ez akkor sikerülhet, ha a gyermekeinek is meg adhatja, azt, amit szeretne: a tehetséggondozás, a sportolás, a magas szintű oktatás lehetőségét. Szerencsére a civilszervezeteink, művészeti iskoláink rendkívül aktívak, rendszeresek a komolyzenei koncertek, olyan szinten tanítják a néptáncot, hogy a gyerekek tudása egyenesen a Felszállott a páva döntőjébe repítette a csapatot, a cimbalmos fiúnk pedig meg is nyerte a hangszeres kategóriát.
– A Samsung Smart Schoolnak köszönhetően az iskolásaink tableteken tanulhatnak és olyan a digitális oktatás színvonala, amit bárhol megirigyelhetnének. Nagyon törekszünk a minőségi képzés megteremtésére, katolikus iskolánk, a maga támogatható értékeivel sokat tesz ezért.

– Városvezetőnek nem születik az ember. Hogy kerül egy jász lány a település élére?
– Ötödíziglen jász vagyok. 1955-ben születtem, és tanyán nőttem fel. Emlékszem, 4 éves voltam, amikor szekérrel tartottunk hazafelé, és ahogy megszaladtak az ökrök, szanaszét repültünk a földúton. Ma meg ott tartunk, hogy automata autók tesztelésére hívnak a partnereink, akik nem értik, min mosolygok, mikor ezeket a csodamasinákat nézegetem. 50 év telt el, és elképesztő a változás, de alkalmazkodnunk kell.
– Volt idő, amikor egyszerre négy generáció élt egy fedél alatt a házunkban. No, ahhoz már kellett egy kis diplomácia! Korán megtanultam, hogy mindenkinek megvan a maga szerepe egy közösségben, és ezt később, városvezetőként, a hivatalban is kamatoztatni tudok. Törekszem arra – a családban és a hivatalban is -, hogy a különböző generációk kiegészítsék egymást. A gyakorlat azt mutatja, hogy erre nagy szükség van. Rengeteg fiatallal dolgozom együtt, az az informatikai tudás, amit ők képviselnek, elengedhetetlen a napi munkához. Ugyanakkor az idősebbek tapasztalatára, tudására is építünk. Jól teljesíteni csak csapatként lehet, ezért sok figyelmet fordítunk a HR-munkára. Sok felsőfokú végzettségű kollégánk van. A vállalatoknál megszokott menedzser szemléletet próbáljuk átültetni a hivatali munkába is.
– Hogy hogy lettem polgármester? – Fiatalon mindig azt gondoltam, hogy én növénynemesítő leszek. Aztán ebből egy jó nagy kanyar után jogi egyetem lett. Férjhez mentem, és mindketten úgy gondoltuk, hogy csak itt, Jászfényszarun tudjuk elképzelni a közös életünket. 1982-ben kerültem az akkori Nagyközségi Közös Tanácshoz. Jászfényszaru ekkor úgynevezett szerep nélküli település volt, amit rendkívül degradálónak, lehangolónak éreztem. Aztán jöttek a gyerekek – gyesen voltam egy ideig –, és amikor 1989-ben visszajöttem dolgozni – miután a tanácselnök lemondott –, engem kértek fel a feladatok ellátására. Röviddel ezután a Kisgazda Párt és az SZDSZ közös támogatásával független jelöltként megnyertem a választást. 90 óta állok a település élén. De nem csak a polgármester személye állandó, a képviselőtestületben öt olyan kolléga is van, akikkel az elejétől fogva együtt dolgozunk. Ebből adódóan itt nincs semmiféle hektikusság, hullámhegy és hullámvölgy a vezetésben, nincsenek egymásnak ellentmondó intézkedések, vélemények. Olyan van, hogy megyünk tovább! Szépen, lassan, megfontoltan.

– Milyen eredményeket sikerült elérni ez alatt a bő két és fél évtized alatt?
– Az egykori szerep nélküli településből mára a térség egyik ipari  központja lett. A 30%-os infrastruktúrától indulva, eljutottunk a teljes lefedettségig. Az első időszakban minden erőnkkel ezért a célért dolgoztunk.
– Aztán jött a Samsung. Először csak 40-50 fővel indult, de mi ennek is örültünk. Megtettünk mindent, hogy vállalkozásbarát önkormányzat legyünk, adókedvezményeket adtunk – és adunk ma is –, ennek eredményeként a nagyvállalat folyamatosan fejlesztette telephelyét. Hamar felismertük azt is, hogy itt ipari parkot kell létesítenünk, a megyében elsőként nekünk sikerült ezt megvalósítani.
– Emellett minden lehetőséget igyekeztünk megragadni, hogy pályázati pénzeszközöket vegyünk igénybe, és ezen a téren is eredményesek voltunk: a főtér program, városközpont-rehabilitáció, útépítések fémjelzik a sikereinket. Képviselőtársaimmal mindvégig azt tartottuk szem előtt, hogy szakmapolitikai kérdésekkel foglalkozzunk, és a hangsúlyt a gazdaságélénkítésre tegyük. 1992-ben nálunk volt a legnagyobb munkanélküliségi ráta – sokkolóan hatott ránk –, ezért mindennél fontosabbnak tartottuk a munkahelyteremtést. A Samsung mellé – nagyvállalatként – azóta csatlakozott a ThyssenKrupp is, tovább növelve adóbevételeinket, stabilitásunkat.
– Azt szeretnénk, elérni, hogy a Jászfényszarun élők minden téren megtalálják a számításukat. Aki szorgalmas, tanulni vágyó, része a helyi társadalomnak, a közösségnek, az a lásson maga előtt perspektívát. Az a célunk, hogy idevonzzuk a magasan képzett fiatalokat, illetve hogy hazahozzuk a korábban elköltözőket, és ehhez új programot is indítottunk: kertes családi házhoz segítjük őket, ha Jászfényszarut választják otthonukká. Érdemes idejönni, letelepedni, mert ez egy tiszta település, olyan értelemben, hogy az emberek itt bizalommal vannak egymás iránt, nem felejtik a gyökereiket, ápolják a hagyományaikat. Ez egy olyan hely, ahol még tudják: „Egymást szolgálva szabaddá válunk.”

Cseh Teréz