„Mondottam ember…”

Minden év máshogy kezdődik. Volt, amikor lemondó legyintéssel intéztük el a ránk váró időszakot, volt, amikor örültünk. Most a bizakodás érzése fogalmazódik meg interjúalanyainkban. Az önkormányzatok TOP-os pályázataik pozitív elbírálásában bíznak, a gazdaság szereplői a duális képzés sikerében, mások rendezvényeik, ötleteik megvalósulásában.

Talán nem is lesz olyan rossz év ez a 2017-es. A világban zajló események úgy tűnik, hazánk malmára hajtják a vizet. A nagypolitika egy másik szint, maradjunk a saját berkeinkben. Végre bezárt a városlakóknak oly sok gondot okozó bicskei befogadó állomás, a munkanélküliség gyakorlatilag minimális, sőt jelentős hiány mutatkozik még a betanított munkát igénylő vállalatoknál is.

Fantasztikus fesztiválok előkészítésén dolgoznak a szakemberek, a szocialista ipar által tönkretett Tatai-medence élővizei pedig hatalmas lendülettel törnek újra elő. Újabb és újabb befektetők érkezésével régi, tradicionális vállalkozások kerülhetik el a csődöt, béremelésekről, adócsökkentésekről szólnak a hírek.

Apró, hátrányos helyzetben élő gyerekek sajátíthatják el a számítástechnika, a programozás alapjait, bőkezű szponzorok állnak az ügy mellé. A játszva tanulni, tanulva játszani elképzelése lassan testet ölthet.

A Közép-Dunántúl cégei, vállalatai komoly sikereket aratnak szakmai kiállításokon, vásárokon, bátran tervezik a jövőt, hit és remény árad a vezetők szavaiból. Ahogy Madách Imre írta: „Mondottam ember küzdj, és bízva bízzál!” Így legyen.

Veér Károly