Társadalmi szerepvállalás az Eurotrade Kft.-nél
Nagyon fontos a személyes példamutatás

A kisigmándi székhelyű Eurotrade Kft.-nél a nap "25" órájában „maguk körül pörögnek”, tehát az üzleti élet törvényeinek szeretnének megfelelni, és pénzt keresni. Történetük 27 éve alatt még sosem voltak veszteségesek, de soha nem feledkeztek meg arról sem, hogy kötelezettségeik vannak a társadalmi szerepvállalás területén – tudtuk meg Szűcs Attila ügyvezető – tulajdonostól.

- Erről a témáról rengeteget lehet beszélni – mondta Szűcs Attila -, hiszen számos területen bizonyítjuk a környék és a tágabb környezetünk iránt érzett felelősségünket. Támogatjuk például a labdarúgást, no nem azért, mert most ez trendi, hanem azért, mert szeretem ezt a sportágat. Én is fociztam valamikor, sőt tagja voltam az egyetemi válogatottnak is. A komáromi csapat mellé is odaálltunk, amikor a másodosztályban (akkor ezt nevezték NB-I-nek) szerepeltek, sőt elnökségi tagságot is vállaltam az egyesületben. Sajnos ez egy kérészéletű dolog volt. Jelenleg a dadi focit támogatjuk, és harmadik éve névadó szponzorai vagyunk a megyei másodosztálynak, ami Eurotrade Liga néven fut. Itt nyilván a tömegsport jelleg a legfontosabb, hogy az emberek egészségesen éljenek, mozogjanak, mert anélkül a mai világban nehéz helytállni. Nagyon sok fontos ügy, és támogatásra szoruló intézmény vagy projekt van, ha mindent és mindenkit nem is tudunk segíteni, de elég sok dolog mellé odaállunk, például legutóbb a banai óvoda fejlesztését támogattuk.

- Az anyagi jellegű juttatások mellett rendkívül fontosnak tartom a szellemi, művészeti értékek megismertetését. Ennek legeklatánsabb példája a december nyolcadikán, az Eurotrade Galériánkban megnyílt Soli Deo Gloria című csoportos művészeti tárlat, mely mellett megtekinthető a „Reformáció 500” elnevezésű roll-up kiállítás is. Tehát ez is egy olyan arca a cégcsoportnak, amely nem arról szól, hogy pénzt hozzon, hanem értéket mutasson fel, és közvetítsen a társadalom, vagy azon emberek felé, akik az ügyfélkörünkbe tartoznak. Én a vállalkozásomat műtárgy kereskedelemmel kezdtem, és ez a szerelem, hobbi megmaradt az elmúlt 27 év során is, így rendszeresen szervezünk kiállításokat. Ezzel kapcsolatban már egy másik tárlatról is be tudok számolni, ami az Agorában lesz Tatabányán, és 2018.03.23-án, 17:00 órakor nyílik. Ez a saját, és az egyik barátom tulajdonát képező anyag erdélyi képzőművészek keresztút ábrázolásait mutatja be, valószínűleg „Két keresztút” címmel. Művészet címén sok mindent összehordanak a mai világban, én azt tartom értéknek ebben, ami nem öncélú, nem a művész kifacsart életérzését - hogy fáj neki az élet – takarja, hanem valami nemes gondolatot mutat fel. Ezért ezek elsősorban keresztény identitású alkotók keresztény tematikájú művei. Ilyeneket gyűjtöttem még kezdő műtárgykereskedő koromban is a 80-as években. Van egy kiállításra való anyagom belőlük – bár sokat eladtam –, témája, címe „Isten élmények a késő Kádár-kori magyar képzőművészetben” lehetne.

- Elindítottunk egy filmklubot is tavaly évvégén, mely az ügyféltalálkozók tartalmasabbá tételét szolgálja. Az Aréna Plázában kibéreltünk egy multiplex mozit, és levetítettük Koltai Gábor „Adjátok vissza a hegyeimet” című, Wass Albert életművét bemutató filmjét. Közönségtalálkozó is volt a rendezővel, aki nagyon jó barátom. Utána egy vendégség keretében elbeszélgettünk az ügyfelekkel. Idén a „Horthy Miklós, a kormányzó” című filmet szerettük volna levetíteni, de annyira sűrű volt az év, hogy sem tavasszal, sem ősszel nem találtunk időpontot a vetítésre. Mindenképpen szeretnénk a filmklubot jövő tavasszal folytatni, hogy bemutassuk a közelmúlt irodalmi, történelmi és politikai nagyságait, akik nem kapnak olyan mértékű rivaldafényt, ami szerintem megilletné őket. 

- A másik vesszőparipám - szintén ebbe a sorba tartozik - a történelmi ismeretterjesztés. Van egy Dadi Polgári Kör nevű baráti társaságunk, mely több mint 15 éve működik a helyi kulturális közéletben. Nagyon sok kezdeményezésünk volt, ami mára hagyománnyá vált: polgári bál, borverseny, sok egyéb más rendezvény. Tavaly indítottuk el a Márton-napi bormustrát és libavacsorát. Ezeket az alkalmakat is összekötöttük értékközvetítéssel. Nem csak eszünk-iszunk, hanem tavaly például megemlékeztünk a Szent Ferenc évről, és az ő életéről, munkásságáról tartott előadást Visegrádi József barátom Tatabányáról. Idén én vállaltam el, hogy Márton-napkor bemutatom gróf Tisza Istvánt, hiszen éppen jövőre lesz halálának 100. évfordulója. A kommunisták által meggyilkolt államférfi kimagasló politikai életművet tudhat maga mögött, és olyan személyes kvalitásokkal rendelkezett - nyilván rengeteg hibával, mint minden ember –,
hogy minden mai politikusnak mérce lehet. Nem véletlenül került vissza a Kossuth tér északi homlokzatára a Tisza-szobor.

- Cégünk – ami nem meglepő az elhangzottak tükrében – egyházi ügyeket is támogat. Például a Magyar Református Jövőért Alapítványt, mely elsősorban a dadi református gyülekezet hitéleti céljaihoz, programjaihoz, valamint a szintén Dadon működő református általános iskola működéséhez biztosít rendszeresen anyagi támogatásokat, és ettől kicsit szélesebb kitekintésben egyházmegyei projekteket is felvállal. Ilyen volt idén az egyházmegyei presbiteri konferencia, amit a Magyar Református Jövőért Alapítvány kezdeményezett, és finanszírozott. Még az átkosban, a 80-as évek végén hoztuk létre a Mándi Márton István Pápai Református Kollégiumi Alapítványt, mely a pápai kollégium újraindítását tűzte ki célul. Nagyon sokat dolgoztam a nemes célért, és nagyon sok pénzt összeszedtem. Az alapításkor én voltam az legfiatalabb tag, most meg én vagyok a legidősebb. Hiába, eltelt több mint 30 év. Hirdettünk egy pályázatot a pápai diákoknak, mely a reformáció 500 évére emlékezett, „Mai reformátorok – Kövy Zsolt” címmel. Ugyanis nemcsak régi, hanem a mai kornak is megvannak a reformátorai, és ilyen Kövy Zsolt nagytiszteletű úr, aki tudós lelkész volt, mert amellett, hogy a Pápa környéki kis gyülekezeteket pásztorolta, a Dunántúli Egyházkerület gyűjteményeinek igazgatója, az iskola visszaszerzésekor és utána is annak egyik motorja, és Pápa alpolgármestere volt az MDF kormány alatt. A szeptemberi iskolakezdéskor hirdettük meg a pályázatot, és éppen most utaltunk át 200 ezer forintot a győztes munkák díjazására.
  
- Jómagam nagyon sok tisztséget vállalok a közegyházban, minden ellenszolgáltatás nélkül. Zsinati tisztségeim is vannak bőven. Választott tag vagyok a zsinatban - ami egy parlament, az egyház törvényhozó testülete –,
ott az egyházmegyét képviselem, de beválasztottak a zsinati tanácsba már a legelejétől, és tagja vagyok az oktatási bizottságnak is, két iskola alapításában is részt vettem már. Az egyház jelöltjeként kerültem a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsba (NGTT) 2013-tól, ahol a történelmi egyházak 1-1 képviselője is tagja ennek a legmagasabb szintű, érdekegyeztetést megvalósító grémiumnak. A módosított törvény szerint félévenként más-más oldal adja az elnököt. Ebben a félévben az egyház adta, és így lettem én a NGTT soros elnöke. A hat hónap alatt két állásfoglalást is sikerült megalkotni, elfogadni, amiből az egyik nagyon fontos, és akár történelmi jelentőségű is lehet. Ez a nemzetpolitikáról hozott határozat, amely azt a közös nevezőt, nemzeti minimumot határozza meg, amiben a magyar közéletben résztvevő vagy részt venni akaró társadalmi-politikai szervezeteknek egyet kell érteni (lásd mostani lapszámunk 6. oldalát). A másik állásfoglalás a népegészségügyi szűrések fontosságáról szól.

- Van néhai Kálmán Attilának – aki amellett, hogy a pápai és a tatai református gimnáziumot is vezette, és oktatási államtitkár is volt –
egy nagyon jó mondása: csak a döglött halak úsznak az árral, a nemes hal mindig az árral szemben úszik. Azt is szokta mondani, hogy a mai fiataloknak nem azért nagyon rossz a helyzete, mert nincsenek példaképeik, hanem mert mi vagyunk azok. Éppen ezért felelősség családapának, és egy gyülekezetben presbiternek lenni, polgári kört vezetni, tisztséget vállalni bárhol, és irányítani egy ilyen nagyra duzzadt cégcsoportot is. Érezhető talán, hogy én nagyon fontosnak tartom a személyes példamutatást minden területen. Ugyanakkor én is emberből vagyok, az Isten törvényeit sokszor áthágó bűnös ember, de az én koordinátarendszeremben a nagyság egyik nagyon fontos jellemzője az alázat. Amellett, hogy sokan biztos nagyképűnek tartanak, próbálok alázatos ember maradni, és ebben példát mutatni a családban, a közösségben, a munkahelyen. Sokat beszélgetünk a Református Kulturális és Közéleti Műhely összejövetelein, Budapesten – ez a műhely a református értelmiséget fogja össze, és egy nagyon szűk, zárt grémium –, például a református identitásról. Ott is elmondtam: annak, hogy valaki keresztényként vesz részt a közéletben, vagy a cégét így vezeti, nem abból kell látszania, hogy a mellét veri, hogy én milyen jó ember vagyok.  Ezt nem szavakkal, hanem cselekedettekkel kell bizonyítani. Úgy csinálni az üzleti életet, hogy abból érződjön: ez nem ugyanolyan akar lenni, mint a többi, hanem picit más. Isten nem csak a templom falai között működik, ugyanúgy ura a történelemnek, a mindennapoknak, a gazdaságnak és a pénznek is. Éppen ezért próbálom ezeket a törvényeket a gazdasági életben is megvalósítani, kisebb-nagyobb sikerrel.
Veér Károly