Kikelet hóval, jéggel

Amikor ezeket a sorokat írom, éppen a tavaszt várjuk. Február a végét járja, ám kőkemény mínuszok teszik próbára az utcára merészkedő bátor "sarkkutató-jelöltet". Hol a tavasz? Hol van a kikelet?
Valahogy így vannak szűkebb hazánk, a Közép-Dunántúl vállalkozásai, önkormányzatai is. Vannak tavaszra, kikeletre utaló jelek: bőséges apanázs a településeknek a Területi Operatív pályázat segítségével, hatalmas mennyiségű megrendelés az építőiparban, innováció és robottechnikai fejlesztések, rendezvény halmok, beruházások mindenütt.
Ugyanakkor itt a zegernye is: a települések által megpályázott fejlesztések ugyan 100%-os támogatásúak, ám ami beadáskor teljesnek tűnt, az jó, ha mára 60-70% körüli. A megnövekedett megrendelés állomány erőteljes áremelkedést okozott az építőanyagok piacán, a kevés számú, és leterhelt vállalkozás pedig értelemszerűen emelte a kivitelezési árakat.
Miért kellett ennyi ideig várni a pályázatok elbírálásával? A nagy mennyiségű állami megrendelés időpontja miért esik egybe az önkormányzatok és vállalkozások fejlesztési, építési lehetőségeivel?
A keresleti piac hatalmas, a kivitelezők száma véges. Ráadásul nincs szabad munkaerő kapacitás, aki ma Magyarországon dolgozni akar, és képes, az bizony dolgozik. A munkanélküliség, mint társadalmi probléma mára gyakorlatilag megszűnt létezni. A környező országokból importálunk munkaerőt, van tehát utánpótlás, hiszen saját magunkkal vagyunk határosak, így magyar nemzettestvéreinkre is támaszkodhatunk. Szerencsére nincs szükségünk – és ne is legyen – az illegális, gazdasági betelepülőkre Afrikából, és ki tudja honnan.
Legyen fenntartható ez a látványos fejlődés, legyen munka, legyen kenyér az asztalokon, hogy családunk otthona a hideg ellenére mindig jó meleg, élhető és gyarapodást mutató lehessen!

Veér Károly
főszerkesztő