A dübörgő építőipar a betonelem-gyártást is csúcsra járatja
Automatizálás – járható út csakis erre van

A német RAIL.ONE Csoport a világ vasúti alj-gyártásában piacvezető szerepet tölt be. A hazai tagvállalatot, a Lábatlani Vasbetonipari Zrt.-t a csoport kelet-európai alelnöke, Galler Károly vezeti, aki örömmel számolt be arról, hogy az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt az építőipari megrendelések száma. A kedvező piaci környezet azonban nem csak új lehetőségeket, de új nehézségeket, kihívásokat is hozott, melyekre reagálniuk kell – mondta a vezérigazgató.

– Milyen új feladatokat hozott a megnövekedett kereslet?
–  A normál kapacitásainkon túl jelenleg a legnagyobb kihívást a V4-es projektekre, illetve a magyar kormány által bejelentett fejlesztésekre való felkészülés jelenti. A Budapest-Pozsony-Varsó, vagy épp a Budapest-Kolozsvár, Budapest-Belgrád vonal összekötése épp úgy a célkitűzések között szerepel, mint a koperi projekt – a szlovén vasúti vonal kiépítése a tengeri kikötőig.
– Idehaza nemrégiben bejelentésre kerültek a HÉV-felújítások, a fejpályaudvarok összekötése, villamos vonalak megújítása, vagyis a közösségi közlekedés, a telekommunikáció fejlesztése. A kormány emellett meghirdetett egy országos kisvasút-fejlesztési programot is, amiben szintén szerepet vállalunk. Sok ígéretes terv van, melyek már régóta megvalósításra várnak, csak eddig ezek a fejlesztések a források hiánya miatt rendszerint, elodázódtak, elmaradtak.
– Ezeknek a feladatoknak próbálunk elébe menni, már a tervezésükbe bekapcsolódni. Ahol felmerül az igény egy új termékre, ott – akár közös fejlesztésben – igyekszünk megfelelni ezeknek a kihívásoknak, sőt próbáljuk meghaladni a vevői elvárásokat, és gyakran mi magunk teszünk javaslatokat az újításokra, a jobb, modernebb megoldásokra.

– Vegyük sorra a nehézségeket is!
– A legnagyobb veszélyt a mára általánossá vált szakember-, és munkaerőhiány jelenti. Ahogy a legtöbb nagyvállalat, mi is az ország más részeiről toborzunk munkavállalókat, de ez nem csak extra költséget, de sok bizonytalanságot is okoz, az ő stabilitásuk nem vethető össze egy helyi munkavállalóéval.
– Az elszállásolásuk is plusz feladatot jelent. Szerencsére elindult egy pályázati lehetőség, mely a régi munkásszállások rehabilitációját szolgálja. Erre az önkormányzat pályázathat – ma már a tulajdonjogokat is ők gyakorolják az épület felett, mi pedig bérlői lehetünk az ingatlannak –, és tekintettel a közös érdekre, élnek is a lehetőséggel, hogy mielőbb elkészüljön a megújult létesítmény.
– A munkerőpiaci helyzet tehát – legalábbis a vállalatok oldaláról nézve – nem éppen a legoptimálisabb. Pár éve még alig tudtuk elképzelni, hogy ilyen sok ember dolgozhat Magyarországon, most pedig, hogy elértük, amit célul tűztünk ki, a munkaerőhiányon bosszankodunk. A németek találóan ezt luxusproblémának nevezik, mert ugyan a vállalkozásoknak rossz, ha nem találnak elegendő minőségi munkaerőt, ugyanakkor az ország szempontjából előnyös, hogy sokan dolgoznak, és sokan is adóznak.

– Milyen elképzelések vannak a megoldásokról?
– Felkészültünk, kidolgozott terveink vannak ezen problémák orvoslására, éppen ezek kivitelezésén dolgozunk. Előnyt jelent számunkra az is, hogy a környező országok zömével, vasúttársaságokkal, áramszolgáltatókkal partnerségi szerződésben állunk.
– A jövőt a nagymértékű modernizáció, az automatizálás jelenti. Már ma is jelentős mértékben automatizáltak a folyamataink, de további beruházásokkal ez növelhető. Persze az is tény, hogy a robotok működtetéséhez – még ha kisebb létszámban is, de – magasan képzett szakemberek kellenek, akik képesek azokat kezelni. Az ördögi kör bezárul: belőlük sincs elegendő. A robotizáció emellett nem csak, hogy sokba kerül, de a kezelőszemélyzet bére is magasabb, így ezen sem spórolhatunk. Ugyanakkor mást nem igazán tehetünk, járható út csakis ebben az irányban van, az automatizálás szükséges, sőt elengedhetetlen.

– Milyen a helyzet a másik két területen, a mezőgazdasági és a lakossági betontermékeknél?
– A mezőgazdasági rész most épp a „csöndesebb” időszakát éli, a házépítéseknél ellenben nagyon is „zajosak” a mindennapok. Ott bőven a kapacitásunk felett kell gyártanunk. A CSOK-nak, az 5%-os áfának köszönhetően rengeteg új ház épül, dübörög az építőipar. Olyan megrendelés-állomány érkezik felénk, hogy bizony nagyon hosszú várakozási idővel tudunk szállítani. Egyelőre ez azért nem probléma, mert a kivitelezőkre is legalább ennyit kell várniuk az építtetőknek, mert sajnos ott sincs elegendő munkaerő. Mindenki a jelenlegi kapacitását próbálja maximalizálni. Komolyabb fejlesztésekben nem mernek gondolkodni, mert ki tudja meddig tart majd ez a lendület.

Cseh Teréz