„Ha rosszkedvű a pék, nem mosolyog a kenyere”
Életműdíjat kapott Gyenge Katalin

A Magyar Pékszövetség javaslatára novemberben Gyenge Katalin, a balatonkenesei Katica Pékség ügyvezető-tulajdonosa 45 éves példamutató szakmai pályafutásáért Életműdíjat vehetett át Nagy István agrárminisztertől. A finom, nyálcsorgató illatokat árasztó pékség kávéházában beszélgettünk a díjazottal.

– Idézzük fel pályafutásának főbb állomásait!
– Baranyában, Nagyszénáson születtem földműves családban, 1950-ben. 1973-ban lettem üzemvezető, majd vezető az orosházi kenyérgyárban. A pályám azóta is a sütő- és édesiparhoz köt. 1990-ig dolgoztam Orosházán, és a vállalat segítségével mindenféle iskolát, tanfolyamot elvégeztem, ami ebben a szakmában létezik. 1990-től vagyok vállalkozó, először a Berek Rolád Kft.-ben voltam tulajdonos, majd a balatonkenesei Pékmester Kft.-t vásároltam meg 1992-ben. Azóta vagyok a Pékmester Biscuits Kft. tulajdonos-ügyvezetője egy személyben. A városközpontban működünk, a sütöde mellett itt van a kávé- és teaházunk, a reggelizőnk, és különböző tevékenységekre alkalmas számos üzlethelyiségünk, ahol például egy bankfiók is működik. Sokszor és sikeresen pályáztunk, ami jelentős segítséget jelentett a cégnek.
– Üzemünk és a tevékenységünk Katica márkanév alatt vált ismertté, mondhatni fogalommá, és a Katica Center turisztikai termékké is kinőtte magát. Akkreditált képzőműhely vagyunk, mintegy 300 gyerek gyakorlati képzése történt az elmúlt években sütő-cukrász szakon. Több nemzetközi kiállításon is részt vettünk, alapelvünk a folyamatos termékfejlesztés, és vendégeink, ügyfeleink magas színvonalú kiszolgálása.

– Kollégáinkkal sokszor betérünk a Katicába egy kávéra, reggelire, vagy csak egy kis sütikére. Tanúi lehettünk az elmúlt években a folyamatos fejlődésnek.
– Örülök, hogy így látja. Én is úgy gondolom, hogy a folyamatos fejlődés, innováció, és a több lábon állás nélkül egy vállalkozás halálra van ma ítélve. Jelen pillanatban az alap a napi termelésünk kenyér- és pékáruból. Van egy folyamatos innovációnk a kekszek és a linzertermékek területén, amivel már elég régóta foglalkozunk. Most az ún. glutén- és laktózmentes termékek gyártmányfejlesztése folyik a kekszek vonatkozásában. Jelenleg egy másik céggel közösen – amelynek külkereskedelmi kapcsolatai is vannak – dolgozunk, és legyártottunk egy nagyobb mennyiségű laktózmentes terméket, amit Ausztráliában értékesítünk. Most dolgozunk a gluténmentesen, és Dubaiba megyünk majd nemzetközi kiállításra, amely február 17-én nyílik.

– Hogy látja a pékszakma jövőjét?
– Az EU elvette sajnos a termelési kedvünket, megvette a piacunkat. A pékszakmában dolgozó mintegy 2000 hazai vállalkozás nem jó árpolitikát folytatott, belementek a multik által diktált árharcba. Ezáltal a fejlesztésre nem maradt pénz, illetve a mindennapokért való küszködés jellemezte az utóbbi években a sütőipari vállalkozások működését. Elérkezett az a pont, amikor a fejlesztések meg nem történte és a munkaerőhiány miatt sorra csuknak be pékségek. A kormány most új irányt jelölt ki, központosítja a sütőipar szerepét a fagyasztott technológiával, ezáltal frissességet adva, meghagyva az „egy falu-egy pékség” elvét. Aki ebben fel tudja venni a harcot, az életben marad. Ehhez arra van szükség, hogy meg kell kérni a termék árát.

– Említette a munkaerőhiányt. Ez mennyiben sújtja a Katica Pékséget?
– Sajnos nálunk is érezhető, szerencsére több régi dolgozónk is van, akik kezdetektől velünk tartanak. A szakmai képzés megszűnt Veszprém megyében, Fejérben még van, de Fehérvár elszívja a frissen végzett fiatalokat. Nagyon kevesen jelentkeznek péknek, nálunk is inkább cukrásztanulók vannak. Ugyanez igaz a felsőoktatásra is, jelenlegi magasabban kvalifikált munkatársaink más végzettséggel érkeztek, és nálunk tanultak bele a szakmába. Messzebbről kell tehát a munkaerőt biztosítani, ezért bérlakásokra, és munkásszállás kialakítására ruháztunk be. Jelenleg mintegy ötvenen dolgoznak a Katica Pékségben.

– Mi a sikeres vállalkozás, vállalkozásvezetés titka ön szerint?
– Ebben a szakmában úgy lehet talpon maradni, hogy meg kell adni az embereknek a biztonságérzetet, a védelmet, és a segítséget.  Annyira élő munka a miénk, hogyha valakinek rossz hangulata van, látszik a terméken. Ha rosszkedvű a pék, nem mosolyog a kenyere!

Veér Károly
Fotó: Princz Mihály