Jásd kitalálta magát
A bodzások faluja

Jásd 720 lelkes, apró falu a Bakony tetején. Gyönyörű természeti adottságokkal és épített örökséggel rendelkezik, gyakorlatilag a turizmus az egyetlen olyan terület, ahonnan plusz bevételre tehetnek szert. Igen ám, de ehhez szükség volt valamiféle vezérfonalra, melyre a falumarketinget fel lehet építeni, és itt lép be a képbe a bodza – meséli Győry Tünde polgármesterasszony.

Jásd magyarok és szlovákok lakta falu, és az itteni asszonyok hagyományosan a gyalogbodza terméséből főzik a finom lekvárt, amellyel a híres bodzás-mákos kalácsukat töltik. Igen ám, de ha az apró bogyók nincsenek rendesen kifőzve, akkor bódító, mérgező hatásúak. Ezért régebben a bolondos jásdiakat bodzásoknak csúfolták, és ez még akár tíz éve is halálos sértésnek számított a falusiaknál.
– Elhatároztuk, hogy a csúfnevet átfordítjuk pozitív oldalára – folytatta Győry Tünde -, és a bodzás hagyományra húzzuk fel a falu marketingjét. A szomszédban, Dudaron körtefesztivál van, ott huppan a körte, tehát a dudariak a körtések, Olaszfalu a krumplisok, hát akkor legyünk mi a bodzások. Először felvettük értéktárunkba a bodzás-mákos hosszúkalácsot, majd Jásdon Bodza Kupa néven focitornát szerveztünk az utánpótlásnak és a felnőtteknek, végül a TOP turisztikai kiírásában pályáztunk egy bodzaház felépítésére.
A pályázatban első körben 150 millió forint szerepelt, ám végül csak a 89 milliót nyertek, ezért a lehető legracionálisabban kellett belefogni a kivitelezésbe. A jásdi faluház mellett van egy leégett, félig-meddig romos pajta, ez ad majd helyet az interaktív, bodzára épülő kiállításunknak és turisztikai információs pontunknak. Ház lesz a házban, hiszen megtartják a több mint 200 éves falakat, ezek határolják majd az új turisztikai központot. Készen vannak a látványtervekkel, jelenleg folyik az engedélyeztetési eljárás.
– A komplexumnak lesz egy interaktív kiállítóterme és egy információs pontja, hiszen
Tourinform iroda csak Veszprémben van környékünkön. A Keleti-Bakony hiányban szenved infopontból.  Közösségi termet és egy kis kiülőt is terveztünk. Hosszú távú terveink között egy szabadtéri színpad kialakítása is szerepel. Ha elkészül a Bodzaházunk, innen indítjuk a túráinkat, ide helyezzük el az összes faluval és a környékkel kapcsolatos szóróanyagot. Az idén először, hivatalosan is a bodzára építve szerveztük a falunapunkat május 12-én. Gasztrosátorral vártuk az érdeklődőket, nem akartunk neki nagy port keverni, mert először meg szerettük volna nézni, mit tudunk nyújtani, az eszközöket hogyan tudjuk fölhasználni, milyen logisztika kell egy ilyen rendezvényhez.
Beindultak a bodzarendezvények, ismét volt egy kilenc csapatos focikupa, és minden hónapban lesz néhány, erre a tematikára felépített rendezvény az újonnan épülő Bodzaházban. A tájházban bodzaszörpöt, bodzavirág-teát kínálnak, a lekvárt bármire fel tudják használni, tehát ezeket a termékeket mindig be tudják építeni. A hosszú távú tervük, hogy bodzalekváros bonbonokat készítsenek.
– Lehet csinálni a bodzából zselét is, a titkos vágyam pedig az, hogy vannak önkormányzati területek, melyek egy részére esetleg lehetne ültetni bodzabokrot. Van egy pályázat, melyet jövőre mindenféleképpen be szeretnénk adni, abból lehetne venni egy kis földet a szőlőhegyen, és ott egy kis bodzaültetvényt csinálni. Mert nálunk nincsenek ültetvények, a bodza jelenleg vadon terem.
A tematika tehát adott, amit tartalommal kell kitölteni. Tavaly a kicsiny faluban 102 rendezvény volt, úgyhogy nem panaszkodhatnak sem a helyiek, sem az idelátogatók programhiányról. A jásdiak nagyon nehezen mozdulnak ki a házaikból, sokan eljárnak három műszakban dolgozni, munka után művelik a földjeiket, a fiatalok pedig iskolákból hazatérve inkább élik a saját életüket. Nehezen mozgósíthatóak, de a szervezők előbb-utóbb megtalálják mindenki számára azokat a programokat, amikkel a falu közösségébe újra bekapcsolódhatnak a lakosok.
– Sok szép példája van az összefogásnak – fejezi be beszélgetésünket Győry Tünde –, leginkább az egyesületek (turisztikai, polgárőr, tűzoltó, ifjúsági klub, sport) és szlovák önkormányzat a partnerünk. Fölújítottuk a tájházunkat, a falusiak felajánlásaiból be is rendeztük régi bútorokkal, a szlovák hagyományokat bemutató tárgyakkal. Számos tematikus kiállításunk a jásdiak gyűjteményére épült. Rendbetettük a jelenleg már Borbála parkként funkcionáló elhagyott területet, Szent Borbála szobrot avattunk és bányász emlékhelyet építettünk, a templom mellett a két világháború áldozatainak emlékműve is megszépült. És a vallási turizmusról és a község virágzó lelki életéről nem is beszéltünk még. Talán az egy külön történetet érdemelne. Apró lépésekkel haladunk, és addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér!

VK