Mert kell egy csapat

Lapzártakor éppen a labdarúgó VB nyolcad-döntői zajlanak – sajnos a magyar válogatott most sem lehet ott a legjobbak között, és hazánkat két ifjú ember képviselte éppen a Közép-Dunántúlról, ők kísérték be kézen fogva a nagyokat a pályára -, és az ember csak kapkodja a fejét. Alapos csillaghullás zajlik a szemünk előtt.
Világsztárok, agyon ajnározott játékosok csapatai hullottak el az eddigi küzdelmek során. Ki gondolta volna, hogy a lengyelek a kivételes tehetségű Lewandowskival, vagy a németek Kroossal, Müllerrel a soraikban már a csoportmeccseken elbúcsúznak?
És ezután következett a java! Messi Argentinája, Christiano Ronaldo Portugáliája, vagy éppen Iniesta Spanyolországa rögtön, az első egyenes kieséses meccsen kudarcot vallott, és utazhatott haza. Bizony rájár a rúd a sztárokra.
Ugyanakkor a masszív, csapatjátékra, és nem primadonnákra építő Franciaország, Uruguay, Horvátország, Oroszország és Brazília eddig biztosan menetelnek a végső cél, a világbajnoki cím felé.
Kell egy csapat, mondta Minarik Ede, és mennyire igaza volt! Mert azok a településeink, azok a cégeink, szervezeteink és intézményeink fejlődnek igazán – bár kisebb-nagyobb buktatók mindenki életében vannak -, amelyek az összefogásra, a csapatjátékra, az egymásba kapaszkodásra építenek.
Meglehet, és meg is kell találni mindenkinek a helyét képességei, érdemei szerint ezekben a csapatokban. Persze kell a jó irányító, akár több is, de egységben az erő, nem pedig a széthúzásban, az önzésben. Ha levetjük a sztárallűröket – amint mostani lapszámunk interjúalanyai is teszik -, szép jövő, és világbajnoki cím várhat ezekre a közösségekre, cégekre.
Ehhez kíván kitartást, erőt és bátorságot, valamint ezen túl szép, kellemes nyarat kollégái nevében is:

Veér Károly
főszerkesztő