Fiatal gyárigazgató az AGC Glass Hungary Kft. élén
Tisza-Kiss László az egyéni felelősségben hisz

Harminchét évesen lett az autóüveget gyártó, japán tulajdonú, multinacionális cég tatabányai gyárigazgatója. A megyében, Süttőn nevelkedett, ma már tatabányainak számít, ő az egyetlen vezető az itteni ipari park multi cégeinél, aki helyinek vallhatja magát. Tisza-Kiss Lászlóval pályafutásáról és az AGC előtt álló feladatokról beszélgettünk.

– Kezdjük a kályhától. Milyen út vezetett a gyárigazgatói megbízásig?
– 1980-ban születtem, Tatabányán jártam középiskolába, majd a Budapesti Műszaki Főiskola villamos karán tanultam, és tavaly nyáron szereztem közgazdász diplomát Észak-Komáromban, a Selye Egyetemen. Tatabányán élek feleségemmel és kislányommal, néhány perc csupán, hogy beérjek a céghez. Első munkahelyem az esztergomi Tyco Electronics Hungary Termelő Kft.-nél volt, mint ipari mérnök, itt közel három évet dolgoztam. Ezt követően jöttem az AGC-hez, az akkori zöldmezős beruházás időszakában. Én voltam a huszonötödik alkalmazott a cégnél, még az első gyártócella sem volt letelepítve, amikor érkeztem. Részt vettem a telepítésnél, majd hat hónap után a termékbevezetssel kezdtem foglalkozni, ez két és fél évig tartott. Ezt követően lettem termelési igazgató, és tíz év után, 2018. július elsején neveztek ki gyárigazgatónak.

– Mekkora különbség a két pozíció között?
– A gyárigazgatás és a termelési vezetés ég és föld. A termelésnél a kihozatal és a költséghatékonyság állt kizárólagos fókuszban, az volt a lényeg, hogy minél többet, jobbat és olcsóbban állítsunk elő. Persze gyárigazgatóként is ezek a legfontosabbak, de számos új feladat is van. A kiszállítás pontosságára, a vevőkkel való kapcsolattartásra, a helyi szervekkel, önkormányzatokkal való együttműködésre, a tárgyalásokra a külügyminisztériummal, vagy a HIPA különböző szerveivel és a jogi megfelelősségre is figyelni kell. Így nyilván kevesebb idő marad a főtevékenységre, de van egy nagyon jó szervezet, mely ezt elvégzi, elbírja.

– Milyen ma a munkamegosztás az AGC-nél?
– Történt egy szervezeti átalakulás, jelenleg három autonóm munkacsoport igazgató van. Másfél-két évvel ezelőtt kezdődött a szervezet transzformációja, az oldalüveg, hátsó üveg, és a hozzáadott érték, azaz a szerelés ágazata kapott egy-egy igazgatót. Ők nemcsak a termelésért felelnek, hanem feladatuk a minőség, a költség, a létszám, a szállítás és a gyártástervezés irányítása is. Az ő kibővült feladatkörük következtében átalakult a támogatást nyújtó igazgatók tevékenysége is. Ma már például egy minőségbiztosítási igazgató nem vesz olyan mélységben részt az operatív munkában, mint korábban, hanem a jövőn kell, hogy dolgozzon. A műszaki, a folyamatügyi, a termék bevezetési és a minőségbiztosítási igazgatónak azt kell látni, hogy hol lesz a cég három, vagy négy év múlva.

– A munkaerőhiány mindenhol felmerül. Hogy állnak ezzel a cégben?
– Tavaly nehéz volt, a szerelde részen tapasztaltunk nagyobb fluktuációt. Ennek okai közül a legfontosabb, hogy egy nagyon erős bérverseny van az Ipari Park cégei között, így ma munkavállalónak lenni jó, ám munkaadónak nehezebb. Mi sikeresen vészeltük át ezt az időszakot. Egyrészt hozzányúltunk a keresetekhez, másrészt nagyobb hangsúlyt fektettünk a LEAN-re. Átszerveztük a munkafolyamatainkat, a veszteségeket minimalizáltuk, és egy picit szűkült a létszámunk. Tavaly 1050-en, idén januárban 940-en dolgoztak nálunk, ugyanakkor a termelés volumene nem csökkent. A nagyobb létszám esetében volt egy erőteljes rátartás, pont a fluktuáció miatt. A munkaerőhelyzet kapcsán a másik válaszunk most érkezik meg, és ez az automatizálás. A következő 3-4 évben az összes gyártósorunk végére automata csomagoló berendezést telepítünk. A legnehezebb fizikai munkát szeretnénk kiváltani, ugyanakkor a szereldei kapacitást is bővíteni, így a dolgozókat nem elküldeni akarjuk, hanem áthelyezéssel, átképzéssel megtartani. Ez a létszám, amivel ma dolgozunk, így tartható lesz a következő időszakban is.

– Első számú vezetőként mi a koncepciója?
– Nagyon sok mindent tanultam az előző gyárigazgatótól, Papp Zoltántól, akinek a vezetése alatt robbanásszerű fejlődésen ment át az AGC. Legfontosabb, amit tanultam tőle, az a jövőbe látás, tehát, hogy hova kell helyezni a stratégiai hangsúlyokat. Én másik generációhoz tartozom, talán kicsit idealistább vagyok, igyekszem tiszta elvárásokkal, felelősséget, feladatokat delegálva teret adni a kollégáknak. Talán kevesebb döntést hozok meg egymagam, így nagyon nagy segítségemre van az új, autonóm rendszer, és kevesebb, operatív feladatom van. Lehet, hogy ritkábban találkozom a teljes menedzsmenttel, viszont sűrűbben specifikus ügyekben az egyes igazgatókkal. Jobban preferálom az egyéni, mint a team felelősséget. Nem gondolom, hogy egy gyárigazgató mindenhez kelljen, hogy értsen.

– Milyen feladatok hárulnak Önre a cégcsoportnál európai kitekintést illetően?
– 2017 novemberében érkezett az autóipari üzletágunkhoz egy új igazgató, aki felforgatta a korábbi struktúrát. Addig a gyárak a költségért, most pedig a profitért tartoznak felelősséggel. Átszervezte az európai struktúrát, 5+1 klasztert hozott létre. Észak-Európa, Dél-Európa I. és II., Közép-Európa, Oroszország és Magyarország ennek részei, az utóbbit én vezetem. Mi klasztervezetők hatással vagyunk az európai stratégiára, most tervezzük a következő 5 év beruházásait, fejlesztéseit, ezt az anyagot márciusra el kell készítenünk. A hat klasztervezető együtt dolgozik a kontinens divíziós vezetőségével, együtt hozzuk meg a döntéseket. Tatabánya azért külön klaszter, mert 4-500 km-es körzetben az összes autógyár jelen van. Magyarország az egyetlen, ahova a három német prémium autógyártó letelepült, tehát nagyon kiemelt szerepünk van az európai piacon. Második legjobban teljesítő üzem vagyunk az oroszok után profit szempontjából, de velük az ottani rendkívül alacsony energiaárak miatt nem is tudunk versenyezni.

– A profit növeléséhez új beruházások is kellenek.
– Már tavaly elkezdtük egy új fejlesztés előkészítését, decemberben meg is kaptuk az anyacég jóváhagyását az új oldalüveg gyártósorhoz. Ez egy nagysebességű, jó minőséget biztosító gyártósor, melynek viszonylag olcsó a karbantartási költsége. Jövő év második negyedévében lesznek az első próbák, és a harmadik negyedévtől tervezzük a tömeggyártás elindítását. 15,5 millió eurós lesz a beruházás, mely komolyan növeli a kapacitásunkat. Jelenleg nagyjából 13 millió oldalüveget gyártunk évente, ez a fejlesztés további 2 millió gyártását teszi lehetővé, és ha beválik a rendszer, akár 6 millió is lehet ez a darabszám. Célunk, hogy hosszú távon 20 millió oldalüveg kerüljön ki az AGC-ből évente.

– Hogy képzeli el a jövőjét, a jelenlegi pozíció a csúcs személyes karrierjében?
– Szeretnék sikeres lenni ebben a pozícióban, ehhez meg kell tartani a profitstabilitást, jól kell alkalmazni az új technológiát, és be kell vezetni az SAP vállalatirányítási rendszert. Ha ezek sikerülnek, egy adott idő után azt gondolom, hogy megcélozhatok az európai vezetésben is bizonyos pozíciókat.

Veér Károly