27. DUNAGÁZ Gázipari Konferencia és Kiállítás
A gázipari szakemberek találkozási pontja

Április 16-án - hagyományosan a Thermal Hotel Visegrád****-ban – köszöntötte a gázipari szakma képviselőit Gáspár Zsanett, a DUNAGÁZ Gázipari Oktatási és Minősítő Zrt. vezérigazgatója. Rövid üdvözlőjét követően átadta a szót rangos vendégüknek, dr. Kaderják Péter energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárnak, hogy nyissa meg az idei, immáron 27. DUNAGÁZ Gázipari Konferencia és Kiállítást, majd tartsa meg előadását.

Dr. Kaderják Péter A Földgáz szerepéről a Nemzeti Energia-stratégiában cím alatt áttekintést adott többek között az energia- és klímastratégia-alkotás nemzeti kereteiről. Megtudtuk, hogy ez év őszére készül el az új Nemzeti Energiastratégia, mely a 2011-ben elfogadott, és 2030-ig szóló dokumentum modernizált változata lesz. Szót ejtett még a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiáról, annak cselekvési tervéről, mely együtt kezeli az energiaszektor és a klímavédelem kérdéseit, és felöleli a főbb célokat.

– Az államtitkár előadásában felvázolta a földgáz szerepét a magyar energiamixben, és kitért az ellátásbiztonság kérdéseire is. A dekarbonizációs célok mentén arra is rámutatott, hogy milyen nagy nyomás nehezedik ma a gáziparra ezen a téren. Nem lesz egyszerű feladat ugyanis a földgáz szektort a dekarbonizációs politikával összhangba hozni. Izgalmas kérdés - akár a mostani konferencia számára is -, hogy a csökkenő kereslet mellett egy meglévő infrastruktúrát hogyan lehet okosan továbbhasznosítani, illetve, hogyan „zöldíthető” a gázipar. Az uniós célkitűzések egyértelműek: 2050-ig karbonsemlegesség, azaz nulla széndioxid-kibocsátású Európát szeretnének annak vezetői.

Kerekes Ferenc, az NKM Nemzeti Közművek Zrt. gázhálózati vezetője, a konferencia délelőttjének levezető elnöke vette át a szót, hogy a Földgázipari Aktualitások Szekció munkáját megnyitva, röviden beszámoljon az elmúlt egy év főbb gázipari történéseiről.
Mondandóját három témakör köré csoportosította: személyi és szervezeti, jogszabályi változásokról beszélt. Az államtitkár gondolataihoz kapcsolódva a dekarbonizációra adható válaszokra hozott egy angol példát, mely rávilágított, hogy a gázipari infrastruktúra hasznosítására 2050 után is nyílik majd lehetőség, miután a primer energiák közül a tervek szerint a földgáz is kivezetésre kerül. Helyébe – például – a hidrogén léphet. Az ehhez szükséges technológiák kutatása jelenleg is folyamatban van, de Kerekes Ferenc szerint kijelenthető, hogy a földgáznak még hosszú évtizedekig meghatározó szerepe lesz az európai energiastratégiában.

A továbbiakban Koncz Péter, a NKM Nemzeti Közművek Zrt. digitalizációs vezérigazgató-helyettese mutatta be a Nemzeti Közművek jövőképét a konferencia hallgatóságának, őt pedig Zarándy Tamás, a Capital Consulting energetikai igazgatója követte, A gázellátás biztonsága Közép-Európában című előadásával.
A délelőtti plenáris ülést Farkas Zoltánné, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal főosztályvezetője zárta, aki a hivatal előtt álló új kihívásokról beszélt.

Az ebéd előtt Kerekes Ferenc ünnepélyesen megnyitotta a DUNAGÁZ Gázipari Konferencia Kiállítását is, mely a korábbiakhoz képest sokkal több standdal, nagyobb területen várta az érdeklődőket. A konferencia fő támogatója és kiállítója a Fiorentini Hungary Kft. volt, mely már 26 éve megbízható partnere a hazai földgázpiac szereplőinek. Magyarországi zöldmezős gyártóüzemükből szolgálják ki partnereiket nyomásszabályozó állomásokkal, alkatrészekkel és teljes körű szervizszolgáltatással – tudtuk meg Jászberényi Zoltán vezérigazgatótól.

Délután a konferencia a Rendszerüzemeltetés Szekcióval folytatódott. Soós Gábor, a TIGÁZ Földgázelosztó Zrt. műszaki igazgatója, a nap hátralévő részének levezető elnöke elsőként egy, a gáziparban szokatlan előadót, Bárdos András egyetemi docenst, a 21. Század Kiadó tulajdonosát, a SAWYER MILLER GROUP vezető akadémia alapítóját hívta a pulpitusra. A televízió műsorok ismert és népszerű alakja provokatív, izgalmas kérdéseket feszegető – 20.000 évnyi evolúció 100 év alatt című - előadásában főleg arra próbálta felhívni a konferencia hallgatóinak figyelmét, hogy körülöttünk minden változik, ahogyan például a gázipar is. Mindez természetes folyamat, az élet velejárója, és a feladat az, hogy ezekre a változásokra megfelelő módon reagáljunk, időben felkészüljünk, és helyes válaszokat adjunk.
Az érzelmileg kissé sokkoló, ám nagyon hasznos gondolatok után dr. Magyari Dániel, a Rikopet Kft. ügyvezető igazgatója a Kiskészletű gázmérők termelésbe állításáról tartotta meg előadását, őt Szenczi György, a GTMentor Group ügyvezetője követte beszámolójával a Földgázhálózat eszközkihasználtságának felméréséről, majd Bali Gábor, az Energiq Kft. ügyvezetője beszélt az Új földgáz-ellátásbiztonsági előírásokról az EU-ban, illetve annak hazai vonatkozásairól, hatásáról.

– A CO-vészjelzőkről tartott előadásuk, úgy gondolom, nem csak a gázipari szakembereket foglalkoztatja. A gázfogyasztók sajnos keveset tudnak erről, ezért kérem, röviden foglalja össze a téma legfontosabb tudnivalóit, tapasztalatait!
– Sokféle CO-vészjelző van a piacon, szerencsére Magyarországon már csak olyanok vannak forgalomban, amelyek megfelelnek az aktuális jogszabályi követelményeknek. Érdemes tudni, hogy a korábban forgalomban lévő eszközöknek csupán 50%-a ment át ezen a teszten, akik tehát korábban vásároltak ilyen készülékeket, könnyen lehet, hogy még ma is olyan típust használnak, ami gyakorlatilag nem alkalmas a védelemre.
– Kiemelném azt is, hogy a CO-érzékelő egy vészjelző, alapvetően nem a CO-mérgezés megelőzésére szolgál, ez az utolsó védvonal csupán a lakók számára az életben maradáshoz. A CO-mérgezést a gázkészülékek rendszeres karbantartásával, a kémények ellenőrzésével lehet csak garantálni.
– A Miskolci Egyetemen mi most azt vizsgáltuk, hogy a forgalomban lévő sokféle CO-érzékelőt vajon hová érdemes elhelyezni. Erre nincs egységes iránymutatás. A gyártók egyedileg adnak javaslatot készülékeikhez. Ennek érdekében kidolgoztunk egy szimulációs modellt, melyben vizsgálni tudjuk, hogy a gyártók által megadott ajánlások megállják-e a helyüket, illetve, hogy találunk-e optimális helyet ezeknek a készülékeknek. A jó hír az, hogy az ajánlások helyesnek bizonyultak, az optimum megállapításához azonban tovább kell finomítani a modellünket. Sokféle változó paraméter van, amit figyelembe kell vennünk – milyen magasan van elhelyezve a CO-érzékelő, van-e ablak, az hol van, mennyire zár légtömören, van-e keresztáramlású huzat, kint fúj-e a szél, milyen a kémény magassága, mennyire szennyezett a gázkészülék, stb. -, hogy ezek mellett szinte lehetetlen általános receptet adni.
– Dermesztő adat az is – erről sokfelé olvashatunk manapság -, hogy tíz háztartásból csupán kettőben van egyáltalán CO-vészjelző, és lehet, hogy még az sem szabványos. A gyártók is legalább tízévente - de rajta van a dátum, meddig használhatóak – javasolják a készülékek cseréjét. Az sem mindegy hogyan, milyen körülmények között használjuk ezeket. Egy fürdőszobában, ahol más szennyeződés – például hajlakk, pára, stb. – éri őket, gyorsabban tönkre mehetnek, és így hamis biztonság érzetet adhatnak. Sajnos ezeket a készülékeket nem lehet – vagy inkább nem éri meg – évente hitelesíteni, innentől viszont nincs visszajelzésünk, hogy vajon működik-e, ha tényleg baj van. Házilag végképp nem érdemes próbálkozni a „hitelesítésével”, mert, ha nagy koncentrációban éri a CO-gáz, azonnal tönkre megy az érzékelője.
– Fontos tehát odafigyelnünk erre az eszközre, hogy a lakótérben a nyílt égésterű gázberendezések alkalmazása esetén beszerezzük, és a gyártói javaslatoknak megfelelően szereljük fel. A katasztrófavédelem statisztikái egyértelműen mutatják, hogy ahol használták ezeket a készülékeket, ott ugyan előfordult a CO-mérgezés, de haláleset nem, és ez a legfontosabb. Erre próbáltuk felhívni a gázipari szakemberek figyelmét is, hiszen ők közvetlen kapcsolatban állnak a fogyasztókkal, fel tudják hívni a figyelmüket ezekre a veszélyekre.

Rövid kávészünet után még három, a gázipar szabályozását érintő téma következett Sándor Balázs, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal főosztályvezető-helyettese (A piaci konfliktusok feloldása az ÜKSZ-ben), Salzinger György, a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat főosztályvezető-helyettese (Változások a gázipari-műszaki biztonsági szabályozásokban), illetve Redele Csaba, az E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt. gázhálózati vezetője (A jogszabályi változások hatása az elosztói engedélyesek napi gyakorlatára) jóvoltából.

A konferencia másnapján a Gázfelhasználás Szekciót Berkes Gábor, az NKM Földgázhálózati Kft. - NKM Észak-Dél Földgázhálózati Zrt. műszaki igazgatója, a nap levezető elnöke nyitotta meg, és az első előadást is ő tartotta a 150 éves Győri Gázgyárról megemlékezve. Majd egy kis technikatörténet következett – Konvektorok voltak és lesznek címmel – Fazakas Miklós, a MPF FÉG fejlesztésért felelős ügyvezető igazgatója tolmácsolásában.

A zárt égésterű készülékek kontra gyűjtőkémények problematikáit Bálint Attila, a Proschorn Hungária Kft. ügyvezető igazgatója villantotta fel a hallgatóság előtt.
A rövid kávészünetben – ahogy a konferencia teljes ideje alatt - a résztvevő gázipari szakemberek a kiállítási térben építhették szakmai kapcsolataikat, megtekinthették az iparág legújabb eszközeit, és kérdéseiket közvetlenül is feltehették a jelenlévő szakembereknek.

A délelőtt lezárásaként további három előadásra került sor: Az „A” típusú gázkészülék hatása a belső levegő minőségére címmel Érces Nobert, a BME Gépészmérnöki Kar Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnikai Tanszék, tanszéki mérnöke ismertette tapasztalataikat.  Ezután Versits Tamás, a Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesületének elnöke mutatta be a Gázfogyasztó berendezések létesítésével kapcsolatos eljárásokat és azok tapasztalatait. Végezetül egy sokakat érintő kérdésre, hogy hogyan kell elhelyezni a CO érzékelőket, a Miskolci Egyetem Kőolaj és Földgáz Intézet képviselői – Kis László tanársegéd, dr. Szunyog István és dr. Turzó Zoltán, egyetemi docensek – kerestek választ előadásukban

Végül dr. Szunyog István zárszavában áttekintette, hogy a két nap alatt a neves előadók jóvoltából milyen témákat érintettek, és hogy mindezekre alapozva milyen feladatok állnak a magyar gázipar szereplői előtt.
A sikeres konferencia szervezői, természetesen jövőre is várják a gázipar szakembereit a 28. DUNAGÁZ Gázipari Konferencia és Kiállításra.

– A CO-vészjelzőkről tartott előadásuk, úgy gondolom, nem csak a gázipari szakembereket foglalkoztatja. A gázfogyasztók sajnos keveset tudnak erről, ezért kérem, röviden foglalja össze a téma legfontosabb tudnivalóit, tapasztalatait!
– Sokféle CO-vészjelző van a piacon, szerencsére Magyarországon már csak olyanok vannak forgalomban, amelyek megfelelnek az aktuális jogszabályi követelményeknek. Érdemes tudni, hogy a korábban forgalomban lévő eszközöknek csupán 50%-a ment át ezen a teszten, akik tehát korábban vásároltak ilyen készülékeket, könnyen lehet, hogy még ma is olyan típust használnak, ami gyakorlatilag nem alkalmas a védelemre.
– Kiemelném azt is, hogy a CO-érzékelő egy vészjelző, alapvetően nem a CO-mérgezés megelőzésére szolgál, ez az utolsó védvonal csupán a lakók számára az életben maradáshoz. A CO-mérgezést a gázkészülékek rendszeres karbantartásával, a kémények ellenőrzésével lehet csak garantálni.
– A Miskolci Egyetemen mi most azt vizsgáltuk, hogy a forgalomban lévő sokféle CO-érzékelőt vajon hová érdemes elhelyezni. Erre nincs egységes iránymutatás. A gyártók egyedileg adnak javaslatot készülékeikhez. Ennek érdekében kidolgoztunk egy szimulációs modellt, melyben vizsgálni tudjuk, hogy a gyártók által megadott ajánlások megállják-e a helyüket, illetve, hogy találunk-e optimális helyet ezeknek a készülékeknek. A jó hír az, hogy az ajánlások helyesnek bizonyultak, az optimum megállapításához azonban tovább kell finomítani a modellünket. Sokféle változó paraméter van, amit figyelembe kell vennünk – milyen magasan van elhelyezve a CO-érzékelő, van-e ablak, az hol van, mennyire zár légtömören, van-e keresztáramlású huzat, kint fúj-e a szél, milyen a kémény magassága, mennyire szennyezett a gázkészülék, stb. -, hogy ezek mellett szinte lehetetlen általános receptet adni.
– Dermesztő adat az is – erről sokfelé olvashatunk manapság -, hogy tíz háztartásból csupán kettőben van egyáltalán CO-vészjelző, és lehet, hogy még az sem szabványos. A gyártók is legalább tízévente - de rajta van a dátum, meddig használhatóak – javasolják a készülékek cseréjét. Az sem mindegy hogyan, milyen körülmények között használjuk ezeket. Egy fürdőszobában, ahol más szennyeződés – például hajlakk, pára, stb. – éri őket, gyorsabban tönkre mehetnek, és így hamis biztonság érzetet adhatnak. Sajnos ezeket a készülékeket nem lehet – vagy inkább nem éri meg – évente hitelesíteni, innentől viszont nincs visszajelzésünk, hogy vajon működik-e, ha tényleg baj van. Házilag végképp nem érdemes próbálkozni a „hitelesítésével”, mert, ha nagy koncentrációban éri a CO-gáz, azonnal tönkre megy az érzékelője.
– Fontos tehát odafigyelnünk erre az eszközre, hogy a lakótérben a nyílt égésterű gázberendezések alkalmazása esetén beszerezzük, és a gyártói javaslatoknak megfelelően szereljük fel. A katasztrófavédelem statisztikái egyértelműen mutatják, hogy ahol használták ezeket a készülékeket, ott ugyan előfordult a CO-mérgezés, de haláleset nem, és ez a legfontosabb. Erre próbáltuk felhívni a gázipari szakemberek figyelmét is, hiszen ők közvetlen kapcsolatban állnak a fogyasztókkal, fel tudják hívni a figyelmüket ezekre a veszélyekre.

Cseh Teréz