A Deák Dénes-ösztöndíjasok konferenciája
Egy önzetlen mecénásra emlékeztek

Konferenciát rendeztek a fehérvári városházán Deák Dénes emlékére: a műgyűjtő, művészeti író – aki vagyonát Székesfehérvárra hagyta – ma lenne 88 éves. A tudományos ülésen a hagyatékból odaítélt ösztöndíjak kutatásaiból hangzottak el előadások. Dr. Cser-Palkovics András polgármester, kuratóriumi elnök méltató szavakkal fejezte ki: nagyon szép és gazdag szellemi értelemben is az az út, amit az alapítvány és a benne dolgozók, illetve az ösztöndíjasok képviselnek tevékenységükkel, az elismerések pedig szakmai közösség javaslatára tett elismerései a városnak. Létrejött egy ma is működő intézményrendszer, fogalmazott dr. Gelencsér József kuratóriumi titkár: köszönhetjük egy mindig előre tekintő, önzetlen mecénásnak, tudásának, jó ízlésének, remek emberismeretének.

Deák Dénes Budapesten élt, Székesfehérvárra a 60-70-es évek képzőművészeti kiállításai miatt járt; vagyonának örököse a város lett. Nevét és emlékét őrzi a gyűjtemény, a díj és az ösztöndíj, budai lakása pedig 1997 óta biztosít jó körülményeket az alkotómunkához. A konferencián azok a kutatók mutatják be munkájukat, akik Deák Dénes ösztöndíjban részesültek.
Dr. Cser-Palkovics András köszöntőjében Deák Dénestől idézett, miszerint a városhoz és annak „művészeti múltjához és jelenéhez fűződő szívélyes kapcsolata” okán Mátyás király halálának 500. évfordulóján, 1990-ben alapítványt tett. A három évtized munkájáról, eredményéről érdemes és szükséges számot adni, fogalmazott dr. Cser-Palkovics András: „Nagyon szép és gazdag szellemi értelemben is az az út, amit ez az alapítvány bejárt. Mindenki, aki ennek az alapítványnak a keretében dolgozott, tevékenykedett, segítette, vagy aki ennek keretében lehetőséghez jutott, gondozta és ápolta ezt az emléket.” – majd hozzátette: bízik benne, hogy maga Deák Dénes is úgy látná, jó közösségre bízta a hagyatékot. A polgármester hangsúlyozta: a díjazott és az ösztöndíjas személyéről szakmai közösség tesz javaslatot, így az elismerés szakmai elismerés egyben. A város kész minden támogatást megadni ahhoz, hogy a kuratórium munkája a jövőben is egyetértésben működjön, mondta, és megköszönte az előadóknak, hogy tevékenységükkel hitet tesznek az alapítvány munkája mellett.
Pokrovenszki Krisztián, a Múzeum megbízott igazgatója a 80-as években létrehozott Deák Dénes Gyűjteménnyel kapcsolatban kifejezte: „Intézményünk a mai napig mindent meg kíván tenni, hogy a gyűjtemény, a műtárgyak és alkotóik életműve megbecsülésében, megismertetésében részt vegyen.” A műtárgyak sokfelé járnak, és magukkal viszik a város és a mecénás nevét, tavaly és idén például Bécsben, Brüsszelben, Olmützben és Krakkóban megrendezett kiállításokhoz kölcsönöztek műtárgyakat.
Az ülést Kovács Péter Barnabás művészettörténész vezette. Saját 1985-ös naptára alapján felidézte első találkozását Deák Dénessel, aki rendszeres látogatója volt a helyi múzeum kiállításainak, és alapos ismerője a fehérvári művészeti életnek. A kiállítás létrehozását követően jött létre az alapítvány, aminek a gyümölcseit mutatja be a konferencia, fogalmazott.
Dr. Gelencsér József, a Deák Dénes Alapítvány kuratóriumának titkára ezekkel, a jog világának egyik alapelvét idéző szavaival kezdte ugyanilyen című előadását: Pacta sund servanda – a szerződésben foglaltakat be kell tartani. A végrendelet útját követte végig: hogyan hagyta a városra vagyonát – törvényes örököse nem lévén – Deák Dénes. Bizonyos erkölcsi elvek-elvárások mentén és nagymértékű tudatossággal, összhangban más jogi ügyletekkel alakultak a döntések; a műgyűjtő mindig a vagyon egészéről rendelkezett, kiemelten a képzőművészeti gyűjteményről és az ingatlanokról. „Érezhető volt ezeken az okiratokon, hogy áthatja a humánum, áthatja a köz javára adakozás, de konkrétan megjelölt céllal.” Dr. Gelencsér József a nagyvonalúsággal, gondoskodással megírt első 1976-os végrendelettel kapcsolatban elmondta, hogy tudatos építkezés jellemezte, és akkor még az volt Deák Dénes törekvése, hogy a legértékesebb alkotások a Magyar Nemzeti Múzeumba, illetve Szentendrére kerüljenek, az értékesített műtárgyakból pedig a balassagyarmati kórházat támogatta volna. Majd a társadalmi viszonyok megváltozásának köszönhetően a gyűjtemény gyarapodott, művészileg egységes lett; a politikai változásokkal nyilvánosságot kaphattak a magángyűjtemények, és a vidék is nagyobb szerepet kapott ebben a tekintetben.
A fehérvári művészettörténészekkel való kapcsolatfelvételt követően baráti viszonyok alakultak ki; 1986 novemberében megszületett az új, 12 pontos szerződés, melynek első pontja volt, hogy 130 képzőművészeti alkotást ajándékoz a városnak. A kuratóriumi titkár felidézte hogy zajlott az ajándékozás – melyen ő hivatalosan, mint jogász vett részt –, hogyan válogatta ki Kovalovszky Márta a gyűjtemény első darabjait. A város örömmel elfogadta, és kötelezettséget vállalt, hogy együtt tartja a műtárgyakat, majd egy év múlva megnyílt a képtár. Az 1990-es év újabb fontos mérföldkövet jelentett az alapítvány és a díj létrehozásával. A nagy jelentőségű jogi aktus után pedig 1991 októberében következett a harmadik végrendelet – ebben Deák Dénes minden korábbi intézkedést megváltoztatott: az örököse a város lett. Lényeges intézkedés volt az ösztöndíjról hozott rendelkezés, miszerint azt az alapítvány kuratóriuma egy művészettörténésznek vagy várostörténésznek adja ki.

TO