Civilszervezet még soha sem figyelt fel a munkájára
Az önfejlesztés a legfontosabb

2019. május 23-án, Székesfehérváron, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara ünnepi közgyűlésén a "Fejér megye gazdasága védelméért" - kamarai rendőrségi díjat adományozta Antunovits Mónika címzetes rendőr főtörzszászlósnak (Gárdonyi Rendőrkapitányság).

Az ötödik ötéves tervtől
a rendőrségig

– Mi volt a gyerekkori álma? Mi szeretett volna lenni?
– Nekem nem volt semmilyen tipikus kislányos vágyam, mert egyszerűen nem tudtam tárnoki gyermekéveim alatt elképzelni olyan tevékenységet, ami hosszú ideig érdekel és leköt. Végül az anyukám példája nyomán jött a budapesti Hajnik Károly Gyors- és Gépíró Iskola ötlete, de míg ő négyessel végzett, én ötösre teljesítettem a szintet. Máig emlékszem a gyorsíró füzetem – másnak krikszkraksznak tűnő – egyik ábrájára, hogy ez a dőlt, felső sorokban elhelyezett T vonás az ötödik ötéves tervet jelentette. Azt gondoltam, a titkársági munka nekem való, és 1989-től ezen a területen helyezkedtem el. De jött az 1992-es privatizáció, a céges átszervezések, és nekem is felmondtak a munkahelyemen. Egyik barátnőm tanácsára 1993-ban beadtam egy pályázatot a XXII. kerületi önkormányzathoz, de mivel elkezdtem egy érettségit adó esti képzést is párhuzamosan, ők nem alkalmaztak. Viszont valami véletlen folytán a szomszédos épületben működő rendőrkapitányságra átkerültek az anyagaim, s az önéletrajzom alapján megkerestek az őrsről munkaajánlattal. Így kerültem közalkalmazotti státuszban a bűnügyi alosztály titkárságára.

– Hogyan lett a civil státuszból egyenruhás?
– Tulajdonképpen a kollégáim beszéltek rá, hogy van már olyan rálátásom a dolgokra, hogy hivatásos legyek. Atipikus módon nem járőrként kezdtem, hanem a bűnügyi osztályon maradhattam.

- Aztán következtek a mélyvíz-próbák…

– Igen. Számos kihívás elé állított ez a pálya. Őrmesteri fokozattal vizsgáló lettem. Az akkori – azóta nyugdíjba vonult – kolléganőmmel mai napig tartjuk a kapcsolatot, egymás esküvői tanúi is lettünk. Rengeteget tanultam szakmailag tőle, de alapvetően minden kollégámnak köszönettel tartozom.
 
– A szakmán belül bizonyára mindenkinek egyértelmű, mit takar a vizsgálói feladat, de a civilek a járőr, nyomozó, a divatos helyszínelő kategóriákat ismerik.
– Az én feladatom az ügy felderítésével kezdődik: ismert-e a tettes, egyedüli elkövető-e, milyen módszerrel „dolgozott”, melyik kategóriába sorolható az ügy. Ezt a bizonyítási eljárás követi, majd a szabálysértési osztályhoz vagy bűncselekmény esetén az ügyészséghez továbbított vádemeléssel zárul a munkám. Ha utóbbinál tanúként meghallgatnak, akkor még szóban kiegészíthetem a leírtakat.
 
– Mi jelenti ebben a munkában a nehézségeket?
– Az elkövetők észjárását kiismerni például. Kitalálni, hogy egy ablakon hagyott érdekes nyom nem más, mint az illető homlokának, fülének lenyomata, ahogy belesett a házba. Első ügyemet 1-2 hónapos vizsgálóként kapva egy bonyolult fiatalkorú sorozatelkövetés hátterét kellett felderíteni. Később egy 7 rendbeli óvodai elkövetés szálait egy ujjlenyomat alapján – egy évi munkával – úgy sikerült kibogozni, hogy végül 400 rendbeli elkövetést sikerült az illetőre rábizonyítani. Hajdanán, úgy 2008-ban erről az esetről a Zsaru Magazin is tudósított, s a Budapesti Rendőrkapitány elismerését kaptam meg a munkámért.

Állandó önfejlesztés, szakmai képzés

– Hogyan tudott lépést tartani az állandó kihívásokkal?
– A mai napig rendszeres az oktatásokon, képzéseken való részvételem. 1995-ben öthónapos nappali iskolán szereztem zászlósi rangot, 1999-ben bűnügyi technikusi végzettséget. A bűnügyi szaktanfolyam, a munkánkat támogató Robotzsaru rendszer megtanulása, a jogszabályváltozások követése, az elméleti alapokhoz a mindennapi gyakorlat társítása szerintem egy állandó önképzés számomra. Ezt nem lehet abbahagyni. Most ugyan a kissé megromlott egészségi állapotom helyreállítása az első, de vannak távlati terveim. A rendőrtiszti főiskola ötlete is fölmerült, de mindenre nyitott vagyok, a műszaki, szakértői terület, sőt a teljesen új dolgok megismerése is vonz.

– 2000-től a fővárosi állást vidékire cserélte.
– A volt kollégáim közül sokan vállaltak Gárdonyban munkát, ők hívtak ide vizsgálónak, a Gárdonyi Kapitányság Martonvásári Őrsére kerültem. 2011 őszéig bűnügyibizottság-vezetőként dolgoztam, akinek az a feladata, hogy a helyszínelést a technikussal lefolytassa. A nyomok kutatása, rögzítése egy külön szakma. Ehhez megint nem elég egy tanfolyam, sok ötletet egymástól lesünk el. Leleményesség kell hozzá. Lehet, hogy míg egyik alkalommal a nyom rögzítésénél a beporzás a jó választás, addig egy másiknál azzal tönkreteszem a nyomot. Vagy el kell döntenem, hogy most a szokásos gipsz helyett egy kenyérbél sokkal jobb szolgálatot tenne. És főleg itt játszott szerepet az elkövető agyával gondolkozás: merre mehetett, mit érinthetett meg, milyen nyomot, áruló jeleket hagyhatott. Ez a munka 24 órás szolgálattal járt a gárdonyi illetőségi területen. A beteg húgom ápolása 3 évig rám hárult, ezért ezt nem tudtam tovább vállalni. 2012-től hivatali munkaidőben bűnügyi vizsgálóként ténykedem itt, Martonvásáron.

Egyedül nem megy

– Sokszor említette a munkatársait. Itt magányos bozótharcosként nem igazán lehet eredményt elérni. Jól látom?
– Az őrsön olyanok vagyunk, mint egy család. 13-14 fő akarva-akaratlanul beszélget egymással, előbb mutatkozik segítőkészség és összetartás, mint egy nagy gyárban. Marton szervezetileg Gárdonyhoz tartozik, illetékességi terület Tordas, Gyúró, Baracska, Kajászó, Vál. Jelenleg egyedül vagyok bűnügyi vizsgáló. A hat területen keletkező bűnügyeket zömében én kapom, és dolgozom föl, de együtt kell működnöm más rendőrségekkel. Egy-egy ügy szálai sokszor az ország másik csücskébe átnyúlnak, s olyankor az egységes elektronikai rendszerünk mellett más kapitányságok kollégáival is összedolgozom – maga a kommunikáció is segíthet egy-egy felderítésben, azonosításban. Az ügyészséggel szintén remek a kapcsolatunk. Mindenkinek jó érzés, hogy segíthetünk a károsultakon.

A díj elismer, de kötelez is

– Hogyan fogadta a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara védelmi díját?
– 26 éve vagyok a testületnél. A szervezeten belül már többször értékelték, elismerték a munkámat, civil szervezet viszont most figyelt fel először a tevékenységemre. Öröm és meglepetés volt a díj. Ez és az utána küldött, Székesfehérvár polgármesterétől kapott gratuláló levél számomra ezért különleges gesztus. Talán annak a sok köszönetnek a leképeződése, amit a megoldott esetek kapcsán az ügyfelektől kapok. Büszke vagyok arra, hogy az utcán megállítanak, a véleményemet, a tanácsomat kérik. Úgy érzem, bíznak bennem az emberek, s ez folytatásra ösztönöz.
Dr. Göde Andrea