A Fiers Mechanika Kft. mentorként adja át tapasztalatait a jövő beszállítóinak
Mindig szívesen segítették a fiatalokat

Országos Vállalkozói Mentorprogramot indított a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, illetve a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvánnyal konzorciumi együttműködésben. A Fejér megyében kiválasztott mentorok egyike a szabadbattyáni Fiers Mechanika Kft. Multinacionális cégek beszállítójaként első kézből tudják átadni saját tapasztalataikat. Fiers Andrást, a közel 40 éves múlttal rendelkező vállalkozás tulajdonos-cégvezetőjét arra kértük, mutassa be vállalatát és azt az utat, amit ők már végigjártak a sikeres beszállítóvá válás során.

– Mikorra datálják a cég alapítását, illetve milyen út vezetett a mai sikerekhez?
– A történetünk 1980-ra nyúlik vissza, édesapám, Fiers Gyula akkor kezdte meg a tevékenységét kisipari vállalkozóként. Garázsról garázsra, gépről gépre, lépésről lépésre haladva építgette a céget. Egy használt E400-as esztergával és egy darabológéppel indult, szerszám- és alkatrészgyártást vállalt. Az első komoly megrendelője a Pécsi Dohánygyár volt, évtizedeken át rendeltek tőle olyan bonyolult alkatrészeket, amelyek előállításához magas szaktudás kellett.
– Ahogy nőtt az árbevétel, úgy gyarapodott a létszám is egy-egy fővel. Az első igazi mérföldkőnek az egykor COCOM-listás, tiltott nyugati technológia, egy szimultán 3 tengelyes CNC-gép megvásárlása volt 1990-ben. A Tungsramon kívül egyedül mi rendelkeztünk ilyennel. Az itthon szinte ismeretlen 3 tengelyes programozásra Németországban, gyártói tréningeken tudtuk csak felkészíteni a munkatársainkat. Óriási kockázat volt, de édesapám vállalta, és mai szemmel megdöbbentő, hogy milyen messzire látott a jövőbe.
– Az új technológia a régi jó partnerek mellé új vevőket hozott itthon és Németországból is, így a cég tovább növekedett. A következő mérföldkő 2005-re datálható, amikor zöldmezős beruházásként létrehoztuk a II-es üzemcsarnokunkat. Első ütemben egy 1000 m2-es gyártóterületű téglaépületet húztunk fel, a szükséges irodákkal, és egyéb kiszolgáló helyiségekkel. Megkezdődtek a géptelepítések, és 5-6 fővel elindult a gyártás.
– A feladatokat is megosztottuk, az II-es üzemet, az új gyártási szegmenst, az alkatrészgyártást édesapám indította el. Mindez személyi és infrastrukturális oldalról is egy új kezdet volt. Én a régi, I-es, szerszámgyártó üzemet vittem tovább szívvel-lélekkel, forgácsoló szakmámmal, illetve gépészmérnöki tudásommal. 2002. január 2-án kezdtem a cégnél, és igyekeztem minden kulcsfontosságú területen kipróbálni magam, minél több tapasztalatot szerezni.
– Újabb állomást jelentett 2010-ben a II-es üzemcsarnok II. ütemben történő bővítése, ahová már kifejezetten nagyméretű gépeket terveztünk telepíteni. A 400 m2-es, 9 méter magas üzemrészt egy 8 tonnás híddaruval is felszereltük, és idekerült az első nagyméretű, 5 tengelyes DMG gépünk is, mely ugyancsak az elsők között érkezett az országba.
– 2014-ben a bővítés folytatódott, újabb 1200 m2-rel, picit nagyobb belmagassággal és egy újabb nagy teherbírású híddaruval. Ide érkezett aztán az eddigi legnagyobb gépünk is, egy japán gyártmányú Mazak Versatech. A szimultán 5 tengelyes géppel, mely fejlett vezérlővel rendelkezik, minden irányból megmunkálható a kívánt alkatrész. Ez a gép 40 tonnával terhelhető, az önsúlya pedig 60 tonna, 70 m3 betonalap tartja szilárdan.
– A japán gyártmányú gépparkunkat később tovább bővítettük, úgynevezett horizontális gépeket vásároltunk, melyekre szintén nagyméretű alkatrészek tehetők fel.
– Folyamatos fejlesztés jellemzi tehát a céget, a jelenleg 50 fős, magasan képzett szakembergárdánkkal nap mint nap azon vagyunk, hogy a tudásunknak, technológiánknak megfelelően tovább bővítsük a gépparkunkat, és a vevőkörünket.

– Ha már a vevőket említi, kik vásárolnak önöktől?
– Túlnyomórészt – 80%-ban – magyarországi telephellyel rendelkező, külföldi tulajdonban lévő multinacionális cégek beszállítói vagyunk, direkt exportra a termelésünk 20%-a megy. A vevőkörünk megköveteli a magas minőséget, a határidők betartását. Szállítunk Dániába, Németországba, és épp most nyitunk Ausztria irányába.

– Nem jelent túl nagy kockázatot, hogy kizárólag multinacionális vállalatok beszállítói?
– Igyekeztünk csökkenteni ennek a veszélyeit, és az idő ezen a téren is visszaigazolta édesapámat. Ő már a 2000-es évek elején éppen azért indította el az említett II-es üzemet, az alkatrészgyártást, hogy ne legyünk egyetlen iparág felé elkötelezve, legyen egy másik szegmens is a cég életében. A válság megmutatta, mennyire igaza volt. Az I-es üzemben – az autóipari cégek megrendeléseinek lemondásával – már az első napoktól számolnunk kellett a gazdasági hanyatlás következményeivel. Az alkatrészgyártás azonban jellemzően hosszú távú projektekre épül – a szivattyúkat, melyekhez alkatrészeket gyártunk, az építkezéseken, nagy beruházásokon használják, így itt volt egy kis kifutás, mire a gondok megjelentek.
– A terv bevált, és ma is úgy érzékeljük, hogy az nagyon ritkán fordul elő, hogy mindkét szegmens remekül megy, és ugyanilyen ritka az is, hogy mindkettő nagyon rosszul megy. A gazdaság ciklikussága egy természetes folyamat, amivel számolnunk kell. Amit ez ellen tehetünk, az az, hogy biztos lábakon álló vevőket találjunk, akiknek nagy hozzáadott értékű termékeket tudunk értékesíteni. Nem törekszünk tehát az egyszerű feladatokra, melyeket a vevő egyik napról a másikra átvihet egy másik partnerhez, ehelyett komplex munkákat vállalunk, mert ez biztosítja leginkább a stabilitásunkat.
– Továbbra is kis létszámban gondolkodunk, arra nagyon odafigyelve, hogy mindig a kornak megfelelő, legmodernebb technológiát használjuk, és ezeken nagy hozzáadott értékű feladatokat vállaljunk. A technológiát illetően nem lehet megállni. Most tárgyaltam éppen egy német céggel Hannoverben, az EMO-n, Európa egyik legnagyobb ipari kiállításán egy újabb gép beszerzéséről. Egy olyan szerszámgépet szeretnénk munkába állítani, amivel marni és köszörülni is lehet. Egy-egy ilyen vásárlás rengeteg időt és energiát emészt, gyakran egy egész évünk is rámegy, mire célt érünk. De megvan a stratégiánk, tudjuk, hogyan építsük fel, amit kiterveltünk, látjuk milyen célok felé haladunk, és teli vagyunk ötletekkel.

– A vezető technológia semmit sem ér magasan képzett szakemberek nélkül. Hogy állnak ezen a téren?
– A termelési szerkezetünkből, 50 fős létszámunkból adódóan a gyártási támogatást biztosító apparátusunk jóval nagyobb és erősebb, mint a hozzánk hasonló profilú, de kisebb, 10-15 fős vállalkozásoké. Mivel mindkét üzemünkben biztosítanunk kell a kulcspozícióba a magasan képzett szakembereket, így ez duplikálja a szellemi tőkénket is. Így a tudásunk is nagyobb, amit a vevőink hajlandóak meg is fizetni. Éppen ezért tudatosan törekszünk is arra, hogy ezt a képességünket folyamatosan fejlesszük. Az idén rengeteg tanfolyamunk volt, sokat költöttünk ilyen célokra, a minőségügytől az új vezérlők tréningjén át a daruk kezeléséig, a nyelvtanfolyamokig sok irányban fejlesztjük magunkat.
– A cég közel 40 éves működésében – jövőre lesz a jubileumunk – kulcskérdés a munkatársak megbecsülése. Kitartásukat, lojalitásukat oly módon is értékeljük, hogy megünnepeljük a tízéves jubileumokat, és ilyenkor kikerül a fényképük is a bejárat melletti falra. 15-en már odakerültek, és ebből 12-en a mai napig itt is dolgoznak, 8-an több mint húsz éve, többségük az I-es üzemben. A II-es üzemcsarnokunkban jellemzően fiatalokkal vagyunk körülvéve, az átlag életkor itt nem éri el a 25 évet. A folyamatos képzést – többek között – ez is indokolja, amellett, hogy mind szakmailag, mind anyagilag igyekszünk megbecsülni valamennyi dolgozónkat.
– A duális képzésben már a kezdetektől részt veszünk, de nálunk már akkor is voltak tanulók, amikor még csak inasoknak hívtuk őket.

– Hogyan tudják megteremteni az összhangot a régi motorosok és a fiatalok között?
– Édesapám és jómagam is mindig kulcskérdésnek tekintettük, hogy segítsük a fiatalokat. Már a 90-es évek elején legendák születtek arról, hogyan segítette a multikhoz bekerülő fiatal mérnököket, akik nagyra becsülték a szakértelmét, a szakmai tapasztalatát. Jó példa volt erre, amikor a Ford, mely elsők között települt be az Alba Ipari Zónába, sorra vette fel a fiatal mérnököket, aztán amikor a gyártósorok megérkeztek, és az ifjú szakembergárda elakadt a beüzemelésnél, édesapámhoz fordultak segítségért. A mai napig hallgatom az élménybeszámolókat, hogyan oldotta meg a problémáikat. Ezek a mérnökök ma 50 év körüli gyárigazgatók, vezető pozíciót betöltő szakemberek, és a cégünk fejlődésének, a vevőkörünk növekedésének motorjai. Mert nem felejtették el, amit kaptak, és ha olyan feladat adódott, akkor gondoltak ránk.
– Édesapám valahogy így építgette ki a maga reputációját. Úgy gondolom, elsősorban az ő érdeme, hogy ez a cég eljutott idáig, hogy jól működik, és számos sikert tudhat magának. Jómagam hűséges fegyverhordozóként persze részt vettem ebben a munkában, hozzátettem a magamét, de az igazi elismerés őt illeti, hogy mindezt megteremtette.
– Természetesen számomra ugyanilyen fontos, hogy tovább vigyem az örökségét. Tavaly ugyanis, hosszú betegség után elvesztettem őt, és ez – bármennyire is próbáltam felkészülni – komoly feladat elé állított engem. El sem tudtam képzelni, milyen lesz az első nap, amikor magamra maradok a cégben, de a kétségeim hamar szertefoszlottak, mert úgy éreztem, hogy ő továbbra is itt van velem, az üzemi levegőnk minden egyes köbmilliméterében jelen van. Mindez akkora erőt adott, hogy megsokszorozott lendülettel vágtam bele a feladatokba. Az évtizedes munkaviszonnyal bíró munkatársak is mellém álltak, egy kivételével valamennyien kitartottak mellettem.
– Úgy gondolom, a negyvenéves fennállásunk legnehezebb éve volt a 2018-as esztendő. Biztosan lesznek még nehéz időszakaink, de a legnehezebbet túléltük. A generációváltásra szerencsére időben fel tudtunk készülni, hiszen 17 évet dolgozhattunk együtt, amiből az utolsó tíz igazán teljes értékű, igazi apa-fia kapcsolat volt. Viták persze voltak, de az lett volna a furcsa, ha nincsenek. Arra mindig odafigyeltünk, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, és a vitákból jól jöjjünk ki. Sokat, nagyon sokat tanultam tőle a közel két évtized alatt. Az a küzdeni tudás, amit a betegségével szemben is tanúsított, példaértékű volt, pedig az már egy egyenlőtlen küzdelem volt, amit sok ember már rég feladott volna. Ő mindig elment a falig. Most is. Betegen is bejárt, és dolgozott. Ilyen volt egész életében. Nem elégedett meg azzal, hogy majd lesz valahogy. Nagy erőbedobással, akarattal, küzdeni tudással végzett el minden feladatot. Én pedig ebbe nőttem bele, és így dolgozhattam mellette hosszú éveken át, és ez idő alatt volt időnk megfogalmazni az alapértékeinket. 1994-ben, amikor bevezettük az ISO-t, a mottónkat is megfogalmaztuk: „Az elégedett vevő a jövőnk biztosítéka”.
– Persze ez nem jelenti azt, hogy a saját érdekeinket a háttérbe szorítanánk. Mi mindig partnerek kívántunk lenni, kompromisszumra törekedtünk, amellett, hogy tudjuk, mindig a vevő az úr. Szerencsére a vevőink elfogadják ezt, és ha birkózunk is néha, élvezzük a bizalmukat, és mindent megteszünk, hogy meg is tudjuk tartani azt.

– A munkájukat, eredményeiket a külvilág is elismeri, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától számos díjat vehettek már át. Vegyük számba ezeket!
–  Az első, a Gróf Zichy Jenő Szakképzési Díj nagyon nagy megtiszteltetés volt számunkra, édesapám 2016 novemberében kapta meg, kifejezetten a duális képzésben vállalt szerepünkért.
– 2018-ban – másfél hónappal a halála előtt - tüntette ki a kamara Életmű Díjjal, melynek nagyon örült, és amit nagyon meg is érdemelt. Meglepte ez az elismerés, mert alapvetően olyan ember volt, aki nem tört babérokra, nem a kitüntetésekért dolgozott.
– Tavaly egyik kollégánkat is elismerték, Farkas Sándornak a Kiváló Szakember Díjat adományozták, amire mi is nagyon büszkék vagyunk, mert kitűnő kollégánk 33 éve, 1986 óta dolgozik társaságunknál. A fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel, szakmai szeretettel, hihetetlen műszaki intelligenciával végzi a munkáját ma is. Minden munkát új kihívásként, megoldandó feladatként kezel.
– Végül idén sem maradtunk elismerés nélkül, a Kamarai Munkáért Díjat a közelmúltban vehettem át a kamara ünnepi közgyűlésén.
– Nagyon büszkék vagyunk ezekre a kitüntetésekre, sokat jelentenek nekünk, hiszen az mindig nagyon fontos, hogy hiteles visszajelzéseket kapjunk, megerősítést, hogy jó úton haladunk, jól végezzük a feladatainkat.

– Az is egyfajta visszajelzés, hogy önöket is felkérte a kamara mentorként a most induló országos vállalkozásokat segítő programba?
– Nem kellett sokat gondolkodnunk, hogy elvállaljuk-e a mentori felkérést, úgy gondoltuk, ha élvezzük a bizalmukat, ha ők alkalmasnak látnak minket erre a feladatra, akkor nem mondhatunk nemet. A kamarai nyitóeseményen nagy volt az érdeklődés. Mi a többféle lehetőség közül beszállítói mentorként fogjuk segíteni azokat a vállalkozásokat, akik hozzánk fordulnak. Mivel mi magunk is végigjártuk ezt az „iskolát”, beszállítók vagyunk, így első kézből tudjuk átadni a tapasztalatainkat.
– Mi is kaptunk segítséget egykor épp a legnagyobb vevőnktől. A Grundfos Beszállítói Kiválóságért Programjára az elsők között jelentkeztünk. Az EFQM modellre épülő, 3 éves, több lépcsős képzés lényege, hogy egy önértékelést – majd persze sok-sok más értékelést – követően cégünk átesett egy teljes átvilágításon, melynek kapcsán a gyártó céggel közösen feltártuk a fejlesztendő területeket, majd a kitűzött feladatokat végre is hajtottuk. A program záróakkordjaként átvehettük a „Három Sztár”, azaz három csillagos rangot igazoló oklevelet, amire ma is nagyon büszkék vagyunk.
– Emellett más minőségprogramokban is megmérettettük már magunkat, ilyen volt például a japán Shiba-Díj.
– Nem vagyunk multi, de magyar kkv-ként, becsülettel el fogjuk végezni a ránk bízott mentori feladatokat. Amit megtanultunk, tapasztalatokat megszereztünk, azt át tudjuk adni a leendő beszállítóknak. A csapatunk készen áll erre.
– Nem jótékonykodásként fogjuk fel ezt a feladatot. Nem csak adunk, kapunk is egy-egy ilyen együttműködés során, hiszen bővül a kapcsolatrendszerünk, erősödik a kapcsolati tőkénk. Édesapám példája megtanított bennünket arra, hogy a fiatalokat segíteni igenis jó befektetés, ki tudja, mit hoz a jövő, hosszú távon lehet, hogy erős együttműködő partnereket lelünk a mostani mentoráltak között.

Cseh Teréz