Fehér János fotóalbuma nemcsak bányászoknak
Bemutatták a Szénszimfóniát Tatabányán

A bányászhagyományok egyik őrzője a megyeszékhelyen Fehér János. Alsógallán, a József Attila Művelődési Házban mutatták be Szénszimfónia című fotóalbumát. Schmidt Csaba polgármester kívánt jó szerencsét mindenkinek. Kiemelte, hogy Fehér János egész életére elkötelezte magát a bányászat mellett. Tizennyolc évet dolgozott a Tatabányai Szénbányáknál, majd 2004-ben került jelenlegi munkahelyére, a XIV/A vízaknához.

A polgármester megköszönte neki a már két évtizede tartó fáradozását, hogy megörökítette a bányászok veszélyekkel, nehézségekkel, ugyanakkor vidámsággal teli életét, rögzítette az emlékezetes pillanatokat. Ajánlotta mindenkinek a könyvet, amely Tatabánya MJV támogatásával jelent meg.
A jó barát, Ladányi András író, szerkesztő, bányamunkás is méltatta az albumot. Bánya- és bányászsirató címmel írt ajánlást, az első mondata így hangzik: „A bányász-elleneseknek, a közömbösöknek, a finnyásan fanyalgóknak, a ťpolgároknakŤ talán hangzavar ez a szénszimfónia – és lehet, hogy számukra nem is európai –, de nekünk, bányászoknak a velőnkbe maró sikoltás.”
Házigazdaként Veér Károly beszélgetett Fehér Jánossal a Szénszimfóniáról, négy tételben. Közben Fellner István bányászokról szóló verseit Gengeliczky László és M. Tóth Sándor tolmácsolta, a Tatabányai Bányász Dalkör énekekkel gazdagította, színesítette az estét. Megtudtuk a szerzőről, hogy már több mint három évtizede minden Tatabányához köti: a család, a barátok, az egykori és mai kollégák.
Húszévesen kapott lakást, azóta meg sem fordult a fejében, hogy elköltözzön. Büszke arra, hogy a gyerekei azt mondják, ők is itt szeretnének maradni. Több mint száz kiállításon mutatta már be műveit, többségében Tatabányán. A fotóival köszönte meg az együtt töltött éveket bányász bajtársainak. Hozzáteszi, sajnos sokan már nem élnek közülük, de az emlékük itt marad, az albumban, ahogyan a beszélgetésekben, megemlékezéseken is visszatérnek közénk.
Akár azt a címet is lehetett volna adni, hogy Tatabányai szimfónia. Beszélő könyvnek nevezte Bársony László, az OMBKE tatabányai elnöke az albumot bevezetőjében. Tegyük hozzá, éneklő könyv is, mert QR-kódok találhatók több helyen. Az első fejezethez például a Május 1. parkról, az Árpád térről és a város más szép részeiről. Akik dalokat szeretnének hallgatni, választhatják az első belső borítón, vagy a hátsó borítón lévő QR-kódot. Elöl az Aki bányász akar lenni, hátul az Ímhol a föld alá megyünk „rejlik”, mindkettő a Rozmaringos Bányász Egylet előadásában.
Az érzelem uralta az estét, a felidézett történetek nagy része sokakban indíthatta újra saját történeteiket, ahogyan ezt késő este a múltidéző beszélgetések igazolták.
– Volt egy súlyos balesetem 1993-ban – emlékezik János. – Széttört a kezem, ömlött a vér, az aknaudvaron vártam segítségre. Olgi néni, aki takarítónő volt akkor, odajött, vigasztalt, borogatott, pátyolgatott, amíg meg nem érkezett a mentő. Egy évig betegeskedtem utána, de ahogyan megígértem neki, visszatértem. Természetesen meghívtam, és sok szeretettel átadok neki egy dedikált könyvet.
Van egy kép a könyv vége felé Fehér Jánosról, fényképezőgépe mellett keretben bányász édesapjáról, Fehér Elekről – az ő emlékének szentelte az albumot. Dr. Kancz Csaba megyei kormánymegbízott mondott pohárköszöntőt a megható jelenetek után, majd svédasztalos vendéglátás és persze sok-sok könyv dedikálása következett. Többen kérdezték a Szénszimfónia szerzőjét a folytatásról. Gondolkodik rajta, több érdekes terve van.

Mórocz Károly
Fotó: Raáb Zoltán