„Bár életüket befejezték, mégis némán is beszélnek”
Fehérvári Panteon

A pannonhalmi levéltár falán olvasható felirat összegezhetné legjobban a Székesfehérvári Szent István Király Múzeum épületén megnyitott panteon gondolatiságát. Az önkormányzat támogatásával az intézményben dolgozó kutatóknak, szakembereknek, igazgatóknak kívántak emléket állítani a fehérváriak. Az emléktábla sorozat domborműveinek elkészítésére Nagy Benedek szobrászművészt kérték föl.

2011: Marosi Andor (1873-1939) – szerzetes tanár, régész, muzeológus
A hajdani ciszterci szerzetes tanár és képzett múzeumi szakember 1910-ben a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület megalapításával a múzeum ügyeivel elkötelezetten foglalkozó civil szervezetet teremtett, majd a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumot, melynek ő lett az első igazgatója, A Székesfehérvári Szemle szerkesztőjeként állandó visszajelzést adott a múzeumi munkáról, a gyűjteménygyarapodásról, szobrok, emlékművek felállításáról.

2012: Gunda Béla (1911-1994) –
etnográfus, a történelemtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia  rendes tagja
Szlavisztikát, etnográfiát, nyelvészetet hallgat Dél-európai tanulmányútja után a stockholmi egyetemen tanult. Disszertációját Az Ormányság etnográfiai problémái címmel írta. Párhuzamos munkásságában a múzeumi és a tanári munka. Horvátország, a Kárpátok, Észak-Erdély bejárása mellett a moldvai magyarság kutatásába is bevonja tanítványait. Az Aranyosban aranyat mosó emberek sorsa éppúgy megragadta, mint az arizonai indiánok élete, vagy a görög szigetvilág hagyományos kultúrájának vizsgálata.

2013: Weöres Sándor (1913-1983) -  Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós
1945-ben a fehérvári múzeum igazgató nélkül maradt, mert Dormuth Árpádot a frontra vitték, a háború után pedig Németországba ment. Az intézmény élére Zsebők Zoltán, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára nevezte ki a jövedelem nélkül lévő fiatal költőt, aki 1946-ig irányította a Szent István Király Múzeumot. 2013-ban, születésének 100. évfordulóján a költő-múzeumigazgatót emléktábla avatással és emléküléssel méltatta a város.

 2014: Dr. Fitz Jenő (1921-2011) – A történeti tudományok és az MTA doktora, Széchenyi-díjas ókortörténész, régész, numizmatikus
1949 és 1985 között volt a székesfehérvári múzeum igazgatója. Kutatta Pannónia és Székesfehérvár történelmét. Legtöbben úgy ismerik, hogy az ő nevéhez kötődik a római kori település, Gorsium romjainak feltárása. Az Európában egyedülálló kutatás népszerűsítését nemcsak tudományos körökben tartotta fontosnak, de a tárlatvezetések, színielőadások, ókori vásárok és hangulatok megidézésével az átlagemberekhez is közel hozta a romvárost.

2015: Pesovár Ferenc (1930-1983) – etnográfus, tánc- és zenefolklorista
1957. április 12-től haláláig a székesfehérvári István Király Múzeumban néprajzos muzeológus, osztályvezető. Már az 1950-es évek végén elkészítette a Fejér megyei Alap néptánc monográfiáját. A Dunántúl néptánc hagyományát feltáró tudományos kutatásai mellett az egész magyar nyelvterületre és Kelet-Európára kiterjedtek gyűjtései. Neki köszönhetjük a Fejér megyei mohai tikverőzés hagyományának megörökítését is.

2016: Kralovánszky Alán (1929-1993) –  régész, muzeológus
A doktorátus megszerzése (1964) után került a székesfehérvári István Király Múzeumba, ahol az Árpád-kori bazilika feltárása volt legjelentősebb munkája. Tata, Veszprém, Fehérvár múzeumai után a Nemzeti Múzeum igazgatója, majd főigazgatója lett. Fő kutatási területe a középkori régészet, de érdekelte a régészeti antropológia módszertana, valamint a középkori magyar várostörténet is.

2017: Radetzky Jenő (1909-1999) – ornitológus és pedagógus
Tanár, iskolaigazgató, megyei szakfelügyelő volt a foglalkozása, ezzel együtt ő maga volt a tájban élő ember. Úgy nevelte diákjait a környezettudatosságra, hogy azzal a természet, a nemzet értékeire és annak felelős megőrzésére is felhívta a figyelmet. 1959-ben tanítványaival megalapította és haláláig vezette az agárdi (Chernel István) Madárvártát. Kezdeményezésére több Fejér megyei és Velencei-tó környéki területet nyilvánítottak védetté.