Eltéphetetlen vonzalom köti össze Csobánc várával
A hagyományőrző múzeológus

Hangodi László a Wass Albert Könyvtár és Múzeum - Tapolcai Városi Múzeum történésze, főmuzeológusa igen színes egyéniség. Történelem-rajz szakos tanár, 200 feletti, elsősorban helytörténeti témájú publikáció, és több mint húsz könyv, kiadvány szerzője. Főmuzeológusként gyarapítja a gyűjteményt, kiállításokat rendez, tárlatokat vezet, előadásokat tart. Katonai hagyományőrzőként tevékenykedik, és hadisírok kutatásával, gondozásával is foglalkozik.

– Apai és anyai felmenőim közép-tiszavidéki szántóvető parasztemberek voltak, én vagyok a família történetében az első, aki a Dunántúlon született, köszönhetően annak, hogy apám a bányászmesterséget választotta, és lett a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál - végigjárva a ranglétrát – aknászból főaknász, majd aktív pályafutása utolsó időszakában bányamester.
– Devecserben születtem, és másfél éves koromban költöztünk be Tapolcára. Itt végeztem az általános és a középiskolát, majd a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán szereztem tanári diplomát. Tanítás és munka mellett elvégeztem az ELTE-n a történelem szakot, illetve régészetet hallgattam.
– 1996-ban kerültem a Tapolcai Városi Múzeumhoz, itt tevékenykedem történész, főmuzeológusként. Tájtörténésznek tartom magam, és a nyugati Balaton-felvidék, azon belül Tapolca, a Tapolcai-, Káli-medencei és az Eger-völgyi falvak történeteinek egyes szegmenseivel foglalkozom. Ezek közül nagyobb témaegységek a tájegység várai, kolostorai, az 1848-49 évi történések kutatása, az első és második világháború, utóbbin belül különösen a tapolcai katonai repüléstörténet, valamint a tájegységen belüli II. világháborús katonai repülőgép lezuhanások.
 
– A tanárképzős éveim alatt kezdtem publikálni, elsőként légierő hadtörténeti témákban. Az első cikkeim, tanulmányaim helyi és megyei újságokban, aztán megyei szintű honismereti, helytörténeti periodikákban jelentek meg. Önálló munkáim 1996-tól a Városszépítő Egyesület „Tapolcai Füzetek” kiadványsorozatában kezdtek napvilágot látni. Az első munkám a protestantizmus városi története volt.
– Munkáim közül különösen a Csobánc váráról írt 3 könyvemre vagyok a legbüszkébb. Közülük a legsikerültebbnek a 2016-ban megjelent „Csobánc vára és a Gyulaffyak 1300-1669” című kötetet tartom. Csobánc egy olyan helyszín a gyerekkoromtól mostanáig, ahol 10 évesen már ástam a haverjaimmal, hogy az 1707-es kuruc várvédelem kapcsán leírt két vaságyút megtaláljuk. Ágyúgolyót találtunk, ágyút nem. Ám ez egy tízéves gyereknek akkora élmény volt, hogy köztem és Csobánc között eltéphetetlen vonzalom alakult ki, ami nem tud oldást nyerni, meg nem is kell, és nem is fog.
– Az I. világháborús kutatásoknál sok esetében minden előkép és helyi irodalmi segedelem nélkül kellett feltörni azt az utat, amely megszülte Tapolca I. világháborús emlékkönyvét. Még időben elkezdtem, és gimnazista koromban megadatott az a csoda, hogy helyi, egykori katonákkal beszélgethettem. Volt olyan élményem, ami nagyon ritka: 100 éves katonával készíthettem interjút. Teljesen süket volt, így írásban kérdeztem.
– Alapvetően inkább a tervszerűség jellemzi a munkámat, és a témakörök rendkívül intenzíven érdekeltek már diákkoromban is. Vannak még a kisebb témák, amikhez gyűjtögetem morzsánként az anyagot. Ilyen például a tapolcai cigányság korai története, mert még nincs írott történelmük. A pályafutásom legeslegvégén óhajtom megírni, lehetőség szerint az utolsó aktív évemben a tapolcai prostitúció történetét, a bordélyházak működését és mindennapi szerepét „Örömlaki szépleányok” főcímmel.
– Katonai hagyományőrzőként tevékenykedem, a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandériumnak vagyok a tagja. Foglalkozom hadisír kutatással, gondozással. A nyugati Balaton-felvidéken belül a kutatási eredményeimnek köszönhetően több katona nyerhetett végleges nyughelyet és végtisztességet. Kb. 20 német katona és egy amerikai repülős felderítésében és konkrét kétkezi kiemelésében vettem részt. Részben ezekkel összefüggésben 2006-ban megkaptam a „Honvédelemért” miniszteri kitüntetés III. osztályú fokozatát.
veér