Független testület vette át az irányítást Balatonkenesén
Kiegyenlített költségvetést örököltek – nagy feladatokkal

47 éves, kétgyermekes történelemtanárt választottak polgármesternek októberben a balatonkeneseiek. Jurcsó János az előző testületben képviselő volt, rajta kívül csak Kocsis Jenő, régi-új alpolgármester tudta megőrizni mandátumát.

– Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak!
– Az én életem az Alfödön kezdődött, 27 éves koromig éltem Békés megyében. Balatonkenesén 1994 óta vagyok jelen nagy rendszerességgel, a főiskola alatt itt vendéglátóztam egy parti étteremben, és ez rendszerré vált. Az alapszakmám ugyanakkor pedagógus. Az élet erre-arra sodort, de oda lyukadtam ki, hogy nekem a tanári pályán a helyem. 2017-ig tanítottam a kenesei általános iskolában, majd utána két évig Budapesten dolgoztam a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalban. 2014-től voltam önkormányzati képviselő, és 2019 októberében a lakosság polgármesterként szavazott bizalmat nekem.

– Csaknem teljesen új testületet választottak a keneseiek. Mi lehet ennek az oka?
– Mi Balatonkenesén egy jobboldali elkötelezettségű településen élünk, itt nem pártszimpátiát váltott a lakosság. Egy ekkora településen inkább az dominál, hogy az egyes jelölteknek milyen a személyisége. Mindenki ismer mindenkit, 2700-an élünk itt, és nem a pártpreferenciák a meghatározóak, hanem a személyes ismeretség, az alkalmasnak véltség. Ez egy fiatal, generációváltó testület, a második legöregebbje vagyok a csapatnak 47 évesen. Került be egy idősebb képviselő is, Kocsis Jenő, aki már korábban alpolgármester volt, jó, ha van egy kis higgadtság és tapasztalat is a társaságban. A másik oldalról viszont kell az a fajta szemlélet, a dinamizmus, ami talán korábban nem volt ennyire jellemző a testületre. A mi generációnk – a 35-55 évesek - van most legnagyobb létszámban jelen a társadalomban, és nyilván mi vagyunk a legaktívabbak minden tekintetben. Én ennek tudom be a szavazást, valamint annak, hogy kicsit máshogy próbálunk meg kommunikálni a lakossággal, mint ahogy azt tette a korábbi testület.

– Milyen programmal nyerték el a lakosság bizalmát?
– Nem volt mögöttünk egységes program, hiszen nem csapatban indultunk, hanem független egyéni képviselőként. Mindenkinek volt ötlete, amit a közösség számára fontosnak gondolt, ezért én csak a saját dolgaimról tudok beszélni. Azt mondtam az elejétől kezdve, hogy nem 50-100 méteres járdahosszokban kell mérni egy választási kampány valódi tartalmát. Inkább elveket lehet meghatározni. Ezért ilyeneket fogalmaztam meg, és nem konkrét ígéreteket tettem. Mi az, amit igazán fontosnak tartunk, mi az, amire oda kell figyelni Balatonkenesén az épített környezet és a helyi társadalom szintjén? Ezek szerintem a párbeszéd, a településkép rendezettsége, a pályázatokon való részvétel átgondoltsága. Tehát nem konkrét ígéret-cunami hangzott el, hanem ilyen vezérlőelveket festettem fel.

– Gondolom a futó projekteket továbbviszik?
– Természetesen. Ami jól működik, azt pusztán a változás kedvéért nem szabad leállítani. Például a szociális gondoskodás példaértékű, meg kell őrizni, és tovább kell vinni. A futó projekteket igyekezni kell a lehető legjobb és leggazdaságosabb módon befejezni. Hál istennek a város eddig nem szűkölködött nyertes pályázatokban, tehát a legfontosabb dolgaink megvalósultak. Nyilván nincs olyan, hogy elég, hogy nem kell több, de amik eddig voltak, azok fontos dolgok. A pályázatok lezárása viszont egy nagyon kardinális kérdés. Ott nekünk képben kell lenni, hogy ne legyenek problémák az elszámolások környékén. Nem azért, mert egy nem jó költségvetést, vagy eladósodott települést vettünk át. Balatonkenese egy viszonylag kiegyenlített büdzsével rendelkező város. Nem dúskálunk úgy a földi javakban, hogy számolatlanul szórhassuk a pénzt bármire, meg kell gondolnunk minden kiadást.

– A város elsősorban az idegenforgalomból él. Milyen tennivalókat lát ezen a területen?
– Ezt a kérdést két oldalról kell megközelíteni. Egyrészt, hogy milyen infrastrukturális beruházások kellenek ahhoz, hogy Kenese a 21. században is megfelelő mértékben tudjon jelen lenni a Balaton környéki turizmusban. Ez nyilván a strandok átfogó fejlesztését jelenti. Másrészt ugyanilyen fontos a Sóshegy fejlesztése. Ez egy picit most elhanyagoltabb terület, pontosan ezért van benne nagyobb potenciál. A tetején már van egy kilátó, és pont. Kevesen tudják, hogy az odavezető út a tatárlikak előtt megy el. A tatárlikaknak a történelemben és a néplélekben fellelhető nyomai vannak, ki kellene ezt is használnunk. Már létezik egy tátorján tanösvény, ami nem biztos, hogy úgy funkcionál, ahogy kell, ezt is lehet mindenképpen egy kicsit fejleszteni. Az sem ördögtől való, hogy a tátorján virág köré egy rendezvénysorozat fűződjön fel, vagy egy picit rendezettebb körülmények között egyéb attrakciókat is elhelyezzünk a Sóshegyen. Én abban hiszek, hogy akár iskolák, vagy erdei iskolák számára, egyéb tanprogramokban is borzasztó jól lehetne használni, és ebben lennének elképzeléseink.
veér