Mindig ott volt, ahol a közösségért kellett dolgozni
Bicske új polgármestere: Bálint Istvánné

Pálffy Károly a Fejér Megyei Közgyűlés alelnökeként folytatja pályafutását, Bicske város polgármesteri székébe pedig a szintén FIDESZ-es Bálint Istvánné került. Hitvallása szerint egy közösségért akkor is sok mindent lehet tenni, ha nem azonosak az emberek politikai nézetei.

– Kezdjük egy rövid pályaképpel!
– Bicskei vagyok, bár Budapesten végeztem el a középiskolát. Ápolónőnek tanultam, és a II. számú gyermekklinika szívsebészetén dolgoztam. 1993 nyarán volt egy pályázati lehetőség, a bicskei menekülttáborba kerestek egészségügyest. Hét hónapra rá fel is vettek, így 1994. februárjától húsz éven át dolgoztam ott. Első körben ápolónői, később főnővéri szerepet töltöttem be, majd az ellátási (egészségügy, szociális) osztályt megkapva vezetőként tevékenykedtem. A FIDESZ felkérésére már 2006-ban indultam az önkormányzati választásokon, de akkor nem kerültem be a testületbe, viszont külsősként bizottsági tag lettem. 2010-ben aztán megválasztottak képviselőnek, vezettem a FIDESZ frakciót, és a Város- és Vállalkozásfejlesztési Bizottság elnökeként dolgoztam. 2014-től alpolgármesterként, majd idén októbertől polgármesterként szolgálhatom a bicskeieket.

– Ezek szerint már korábban, a munka mellett is részese volt a város közéletének.
– Már gyerekkorom óta mindig része voltam ennek a közösségnek, és bár a középiskolámat a fővárosban végeztem és kollégista voltam, minden hétvégén hazajöttem, igyekeztem részt venni a közösségi életben. Amikor a gyermekem oktatási, nevelési intézmény tagja lett, a szülői munkaközösség tagja lettem az óvodától az iskoláig. Másodikos volt, amikor a 600 gyermeket oktató iskola szülői munkaközösségének elnökévé választottak. Ezt egészen kilencedikes koráig csináltam, mert bár elment középiskolába Tatára, de még mindig én voltam az elnök egy évig. Mindig valahogy ott voltam, ahol a közösségért kellett dolgozni.

– Milyen prioritásokat lát Bicske életében?
– A székfoglaló beszédemben elmondtam, hogy miután az adósságunk rendeződött, a fejlődés útjára léphettünk. Én tehát egy fejlődő várost kaptam. Az egy jó irány, hogy minél többet hozzunk ki Bicskéből mind gazdaságilag, mind a közösség szempontjából. A városban minél több jó dologhoz kell hozzásegíteni a közösséget.

– A következő 5 évben milyen fejlesztéseket terveznek a városban?
– Vannak pályázataink, amik nagyobb beruházások, ezek közül néhányat nem az önkormányzat visz, de Bicskén valósulnak meg.  Ilyen a Szent László patak rehabilitációja, illetve a Bicskei Tornaklub tervezett komoly fejlesztései. Saját projektünk a Bicske Szíve Park, amelyet az uszoda környékén családi jelleggel valósítunk meg. A piacprojektünk a helyi termelőknek kíván egy olyan lehetőséget biztosítani, ahol a portékájukat el tudják adni, és a bicskeiek egészséges termékeket vásárolhassanak. A Petőfi Művelődési Központnál és az óvodáinknál futnak még energetikai pályázataink, és egy inkubátorházat is szeretnénk létrehozni. A kampány időszakában hirdettünk egy helyben maradási lehetőséget is a fiataljaink számára. Van olyan zöld területünk, amelyen építési telkeket alakítottunk ki, és ezeket kedvezményesen kínáljuk a helyi fiataloknak. Ezt fontosnak gondolom, mert a jövő az, hogyha a fiataljaink helyben maradjanak.

– Régi terv Bicskén a vasútállomás rehabilitációja. Ebben számíthatunk előrelépésre?
– Szerencsére igen. Októberben, a választások előtt járt nálunk Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter. Vele együtt jelentettük be, hogy a nagyállomás projektre megvan a forrás. Ez több mint egy 9 éves történet. Voltak akadályok, hol az elképzelések nem találkoztak, hol pedig hiányzott az anyagi háttér. Most talán tényleg elindulunk a fejlesztés útján, és teljesülhet a bicskeiek régi nagy álma, a „nagyállomás” végre méltó körülmények között tudja fogadni az utasokat. Az eddigi tervek szerint a meglévő épület egy olyan külső homlokzati megújulást kap, amely hajaz arra, ami a régi – egyszer csak hirtelen elbontott - patinás vasútállomást idézi. A jelenleg áldatlan parkolási helyzet megoldása is a projekt része, és szeretnénk megtartani a Bicske-Alsó állomást is, persze szintén megújított formában.

– Mivel lenne elégedett a ciklus végén, 5 év múlva?
– Nagyon szeretném - nehéznek bizonyul, mások legyintenek csak rá, de én nem adom fel –, hogy az emberi értékek mentén egy jól funkcionáló, fuzionáló közösség legyen a város. Tudjunk együtt gondolkodni, együtt mozdulni, és egymás segítése, a pozitív hozzáállás legyen az elsődleges, ne pedig a negatív megítélés. Ismerjük meg egymást minél többen, és jobban, hisz akkor tudunk igazi közösséget alkotni!

Veér Károly