Komárom-Esztergom Megye Középvállalkozása - 2019
Botlik-Trans Kft.

Mintha nem is Tát városának egyik prominens fuvarozó cégének udvarán járnánk. A példás rendben álló kamionok között aranyos kiscicák játszadoznak, az irodaépület előtt szépen gondozott virágoskert – igazi családias hangulat fogad a Botlik Trans Kft. telephelyén. A cég idén érdemelte ki a Komárom-Esztergom Megye Középvállalkozása címet.

– Édesapám, aki a céget alapította – kezdi beszélgetésünket Botlik Roland ügyvezető igazgató – ma is aktív, de már inkább a háttérből segíti a munkánkat, tanácsokat ad, rendszeresen bejár a telephelyünkre, és olykor saját kézzel metszegeti, ápolgatja a virágokat.

Botlik Béla autószerelő végzettséggel a táti TSZ-ben dolgozott – ma ez a terület a családi vállalkozás székhelye –, és 1986-ban gondolt egy nagyot. Egy IFA teherautóval magánfuvarozó lett, a helyi lakosságot szolgálta ki (tüzelő, költöztetés). Akkoriban a brikettgyárból hordta a szenet, erdőből a fát, a bányából a homokot és a sódert, a papírgyárból pedig szállította a papíriszapot. A következő lépcsőfok a lakosság kiszolgálása után az volt, hogy a TSZ-től hordott kukoricát és cukorrépát Székesfehérvárra.

– Én már tizenévesen, általános iskolás koromtól becsatlakoztam a cégbe – folytatja történetüket Roland –, javítgattuk az idősebb IFA-t, meg a régebbi Skoda Liaz-unkat, sokszor nem olyan nagy kedvvel ugyan, de este nyolckor is világítottam édesapámnak, hogy jobban lássa meghúzni a csavarokat. Aztán hajnalban indult fuvarba, én meg aludtam fél hétig, és sétáltam át az iskolába. Már az iskolapadot koptatva – általános, majd jött az érettségi, aztán pedig a külkereskedelmi végzettség – is nagyon érdekelt a dolog, nem kellett noszogatni, egyértelmű volt, hogy átveszem apám örökségét.

2001 nagy ugrás volt a cég életében, ekkor fogtak bele a nemzetközi fuvarozásba. Egy bérmunkával foglalkozó vállalkozástól kapták az első németországi fuvart, muszáj volt vásárolni egy, a nemzetközi forgalomban is elfogadható kamiont, amit még maga Botlik Béla vezetett.

– Nagyon nehéz volt az indulás – emlékszik vissza Roland -, kéthetente volt erre az autóra fuvar, de ott volt a másik kocsi, amivel közben belföldre szállítottunk. Az új autóra nagyon rá kellett dolgozni, a lízing díját ki kellett fizetni. Három hónapig tartott ez a munka, talán ha tíz fuvart tudtunk lebonyolítani, a házunk előtt meg ott állt kihasználatlanul egy szép, drága, ráadásul állásában bizony veszteséget termelő jármű. Ez egy nehéz időszak volt, hívogattunk munkáért boldog-boldogtalant, de senki sem akart magányos farkasokkal foglalkozni, de mi hittünk abban, hogy igenis helyünk van a piacon.

Majdnem egy félév eltelt, mire sikerült találniuk egy megbízót, vele a mai napig együtt dolgoznak. Újabb autókat tudtak vásárolni, általában Dániába és Angliába jártak nagy lelkesedéssel, de még nagyon kis tapasztalattal. Mindez 2003-ban történt, azaz az EU csatlakozás előtt, amikor sokkal bonyolultabb volt az árufuvarozás, sorba kellett állni a vámnál, a határokon, és mindez sok-sok ügyintézéssel járt. 2004-től, az unióba való belépés után kezdett fejlődni a cég. Sok tapasztalatot szereztek addig, és akkor már 6 autóval fuvaroztak.

– 2005-ben alapítottuk a Botlik Trans Kft.-t – folytatja a cég történetét Botlik Roland -, színtisztán családi vállalkozásként. Szüleimmel és két lánytestvéremmel közösen vagyunk a tulajdonosai, és én lettem az ügyvezető. 2006 és 2008 között vásároltuk a telephelyet, eladtuk a régebbi gépkocsikat, és újakat vásároltunk,  bekapcsolódtunk az autóipari szállítmányozásba. A szolgáltatásunk minősége nagyon jó volt, beleadtuk szívünket-lelkünket, mert azt láttuk, hogy ez csak így működik. Az ágazatban igény volt a pontosságra, precizitásra, és ezt mi tudtuk hozni. A just in time rendszer megköveteli ezt, hiszen az autógyárak nem raktároznak, beér az alkatrész, és néhány óra múlva már benne is van a járműben. Amikor elkezdtük ezt a   sorra való szállítást, elég jól tudtunk teljesíteni benne, így aztán a válság időszakában is tudtunk valamennyire fejleszteni.

Az autóipar mellett dolgoznak a vegyiparnak és a gépiparnak is. Több mint 100 autójuk fut az utakon, vannak már hűtővel felszerelt járműveik is, amikkel olyan árukat szállíthatnak, amelyek hűtést-fűtést igényelnek (élelmiszer, festék, vegyi áru). Van konténeralvázuk is, így a szállítmányozásnak ebbe a szegmensébe is bekapcsolódtak. A cégben jelenleg mintegy 160-an dolgoznak, a sofőrök mellett menetirányítók, fuvarszervezők, adminisztrátorok, hiszen kell egy olyan háttér, akik az autókat delegálják, diszponálják. Tavalyi bevételük 3,8 milliárd forint volt, idén pedig ez az összeg meg fogja haladni a 4 milliárdot.

– Próbáljuk a cégben a családias légkört fenntartani – teszi hozzá Roland -, és tisztességes javadalmazást biztosítunk kollégáinknak. Eddig folyamatosan nőtt a cég mérete, bár én már 5 autónál is azt mondtam, hogy „ez most már jó, nem akarok tovább fejleszteni, most elégedettek vagyunk”, viszont ez nemcsak rajtunk múlik. Ha még nagyobb bizalmat adnak nekünk a megbízóink, akkor muszáj fejleszteni. Most picit azért mi is várakozó állásponton vagyunk, megnézzük, a piac mit mutat. Ugyanakkor megpróbálunk előre menni, és úgy kiszolgálni a piaci igényeket, az elvárt normákat, hogy korszerű autókkal dolgozunk. A megrendelő mellett a sofőrnek sem mindegy, hogy az autóban töltött időt mennyire kulturált körülmények között, és milyen biztonságban élheti meg. Minden vásárláskor a biztonságot helyezzük az előtérbe. Mi is folyamatosan oktatjuk a gépjárművezetőket, odafigyelünk rájuk, nincsenek túlhajtva. Annyi munkát vállalunk, amennyit a szabályozás enged. A hosszú távú gondolkodás miatt ez mindenképpen fontos. Hála Istennek megbízható kollégák dolgoznak nálunk. Sofőrjeink képviselik a céget Európában, és ha a hozzáállásuk pozitív, türelmes, ez jó benyomást kelt a megbízókban, és akkor legközelebb is mi kapjuk a munkát.

A Botlik Trans Kft. 2019 tavaszán helyet kapott az ország kkv-it rangsoroló TOP 100 kiadványban, ahol a 60. helyet szerezték meg, ez vélhetően segítette a döntéshozókat, hogy a megyei címet elnyerjék.

– Hatalmas megtiszteltetés volt számunkra – zárja beszélgetésünket Roland -, hogy megkaptuk A megye középvállalkozása elismerést. Édesapámmal és a húgommal mentünk el a díjátadóra, nagyon élveztük, tényleg színvonalas ünnepély volt. A díj kapcsán nem fogunk hátradőlni, hogy immár teljesen minden rendben van körülöttünk. Az elismerés inkább inspirál bennünket, hiszen aki szereti, amit csinál, az tudja még jobban is csinálni.

Veér Károly