Biztonságban a védett állatok és az őshonos növények

Az Agrárminisztérium természetvédelmi területté nyilvánította a Duna Táti-szigeteinek közel háromszáz hektáros térségét - közölte a magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja. Tájékoztatásuk szerint az egykori folyó menti vizes és víz közeli élőhelyek maradványainak védelmével megőrizhetők a kiemelkedő természeti értékekkel rendelkező ártéri élőhely-maradványok, mocsárrétek és puhafás ligeterdők.

A Táti-szigetek három nagyobb és egy kisebb - változó - szigetből áll. A három nagyobb a Táti-, a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget, a változó pedig az úgynevezett Csitri-sziget. A Nyáros- és a Körtvélyes-szigetet a Sebes-ér választja el egymástól, illetve öleli körül a kis Csitri-szigetet. A szárazföldtől a Kis-Duna választja el valamennyi földdarabot.

A táti elkerülő út mellett elterülő terület egyébként 2016 óta a megyei értéktár része. A szigetcsoport Komárom-Esztergom megye egyetlen olyan, a Duna és mellékágai által határolt területe, amely kiemelkedő természeti értékkel bír. A szigetek soha nem voltak lakottak, de számtalan történelmi esemény "szemtanúi".

A római limes őrtornyai közül az egyik a Körtvélyes-szigetnél, a másik a Nyárasd-sziget csúcsának vonalában állt, az utóbbin egykor sáncot is emeltek, mely az 1595-ös török elleni harcokhoz köthető történeti emlék. A török hajók támadását volt hivatott kivédeni, ma már azonban csak korabeli térképeken látható.

A közel háromszáz hektáros területen védett és fokozottan védett növényfajok élnek, mint például a kornistárnics és a mocsári aggófű, és kiemelkedő természeti értékkel bírnak az itt található ártéri élőhely maradványok, mocsárrétek és puhafás ligeterdők. A szigetvilág érintetlensége biztosíthatja a fekete gólya, a rétisas, a haris és az európai hód életfeltételeit.

A terület természetvédelmi kezeléséért a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felelős, mely az elmúlt években uniós támogatásból 480 millió forintos ráfordítással állította helyre a Pilisi Bioszféra Rezervátumban található Táti-szigetek vizes élőhelyeit.

A szigeteken az árhullámok elmaradása, illetve az ár gyors levonulása miatt csökkent a védett fajok egyedszáma és az élővilág sokszínűsége. Az élőhelyek helyreállítása során mederkotrással juttattak vizet a szigetek közé, illetve zsilippel szabályozták a vízjárást.

Az egyik szigeten mesterséges tavat alakítottak ki a halak és a kétéltűek zavartalan szaporodása érdekében, valamint megkezdték az idegenhonos, agresszíven terjedő fafajok vegyszermentes irtását, helyükre őshonos növényeket telepítettek.

veér