A koronavírus-járvány és hatásai elkerülték a Lábatlani Vasbetonipari Zrt.-t

Az építőipar, különösen az ahhoz alapanyagokat előállító betongyártás piaci helyzete, a termelést érintő változásai mindig jó előrejelzői a bajnak, hiszen, ha ezek az ágazatok jól prosperálnak, az reményt adhat a többieknek is a boldogulásra. Éppen ezért voltunk kíváncsiak arra, hogy hogyan élték meg a koronavírus-járványt a Lábatlani Vasbetonipari Zrt.-nél, akik cégcsoport szinten nem csak a hazai, de a világpiacon is jelen vannak. Galler Károly vezérigazgatót kérdeztük.

- Mikor érzékelték a bajt, a koronavírus-járványt, és hogyan kezelték azt?
- Az elején hatalmas volt az ijedtség, mert a világ számos pontján vannak gyáraink, így hamar eljutottak hozzánk a vírusveszélyről szóló hírek. Első kézből szerezhettünk tapasztalatokat a gyárainkból, láttuk mi történik Dél-Koreában, és a riadalom még nagyobb lett, amikor a fertőzés Európába, Spanyolországba is eljutott. Akkor már tudtuk, hogy ez a járvány minket is el fog érni, ezért megpróbáltunk a bajnak elébe menni. Átvettünk minden jó gyakorlatot, tapasztalatot, így amikor idehaza március elején bejelentették az első korlátozó intézkedéseket, mi már jó ideje használtuk a szájmaszkokat, a kézfertőtlenítést és a helyiségeink extra fertőtlenítését. Felkészültünk tehát a veszélyre. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy azokban az államokban, ahol a kormányok nem hoztak drasztikus korlátozó intézkedéseket, és nem állították le a termelést, gyakorlatilag ugyanúgy tudtunk termelni, mint idehaza, nem merültek fel járványügyi problémák. Koreában például folyamatos volt a termelés, Spanyolországban egy időre le kellett állnunk, de ma már ott is újraindítottuk a gyárat.

- Számunkra megnyugtató volt mindaz, ahogy a magyar kormány kezelte a helyzetet, felkészülten, okosan vezényelték le ezt a vírusbetörést, mert a szó szoros értelmében, a jogszabályi értelmezés szerint járványról igazából nem is beszélhetünk idehaza, hiszen a számok nem érték el az előírásnak megfelelő mennyiségeket. A hazai védelem mégis időben és jól történt, amit a fertőzésszámok hűen visszatükröznek.

- A piacaikon sem éreztek negatív hatásokat?
- Zömében hosszú távú szerződéseink vannak, de a projekt jellegű munkáinknál sem érzékeltünk változást. Az élet nálunk ugyanúgy ment tovább, mint máskor, hál’ Istennek egyetlen dolgozónk és a családjuk sem érintett a koronavírus-fertőzésben. A teljes kapacitásainkat kihasználva, a terveinknek megfelelően termelünk.

- Ami változott, az leginkább a lakossági, illetve az olyan közületi üzletágainkat érintette, ahol a megnövekedett home office miatt kénytelenek voltak átszervezni a különféle karbantartási feladataikat. Például az áramszolgáltatóknál, vagy a telekommunikációs cégeknél ezeket elhalasztották. Helyettük azonban az új beruházásokra tették a hangsúlyt, így nem csökkent a termelésünk, csak mást kell előállítanunk az új igényekhez igazodva. Így aztán - örömmel mondhatom -, még egyelőre nem érintett minket a vészhelyzet sem erőforrás, sem pedig a vevői oldalról. Tartjuk magunkat a terveinkhez.

- Ha a jövőbe tekintek, az év végéig biztosan ellátunk, legalábbis a meglévő szerződéseink erre biztató jeleket mutatnak. Persze változások mindig vannak, például a most bejelentett BMW gyár építése csúszik egy évet, és mi ebben érintettek vagyunk, de jól látszik, hogy nem megszűnik, eltűnik a munka, hanem csupán tolódik, az időpontja áthelyeződik.

- Ez is igazolja, hogy a pandémia okozta helyzet egészen más jellegű, mint a 2008-as pénzügyi válság volt. Most az igények nem szűntek meg, a pénz nem tűnt el, csupán a kényszerű leállás miatt elcsúsztak a megrendelések, de ezeket a legtöbben pótolni tudják majd idővel.

- Talán, ami negatívnak tűnhet a piacokon, hogy kicsit minden lelassult. Sok megrendelés áttevődött a netre, vannak, akik csak kiszállítással szolgáltatnak. Minden van, minden működik, csak picit több türelmet igényel. Nálunk szerencsére nincsenek fennakadások, az alapanyagaink jó pár hónapra előre biztosítva vannak, és sem a magyar, sem a külföldi oldalról nem látunk a termelést érintő problémákat.

- A szállítmányozás már más kérdés, ott volt egy nagyobb megtorpanás, Olaszország felől még ma sem problémamentes, de Nyugat-Európa más országaiból - Hollandia, Németország - már zavartalan a forgalom, még ha nem is olyan gyors, ahogyan azt korábban megszokhattuk. Ezzel tehát számolunk, előbb adjuk le a megrendeléseinket.

- Tudtak egymásnak segíteni az egyes egységeik a bajban?
- Valójában ilyen jellegű igény nem igazán merült fel, mert ahol megállásra kényszerültünk, ott a vevőink is ugyanebbe a helyzetbe kerültek. Egy kivétel volt, a német anyacégünknek tudtunk segíteni azzal, hogy a MOL által gyártott fertőtlenítőszerekből juttattunk egy nagyobb szállítmányt, mert ők ezt helyben nem tudták a megfelelő mennyiségben beszerezni. Más ilyen jellegű megmozdulásunk azonban nem volt.

- Gondolom így a kormányzati bértámogatásokra, hitelkedvezményekre sem tartottak igényt?
- Nem is tudnánk egy ilyen igényt alátámasztani, hiszen nem csökkent a forgalmunk, és nincsenek a járványból adódó problémáink. Az építőipari szektort - és mi idetartozunk - a kormányzat igyekszik megerősíteni, helyzetbe hozni. Ennek érdekében bejelentették, hogy fenntartják az állami beruházásokat, megrendeléseket, és emellett lépéseket tesznek a magánszféra beruházás-ösztönzésére is. Tehát az építőipar áttételesen lett ezzel megsegítve, ami nem véletlen, hiszen az itt nyújtott teljesítmény a GDP meghatározó részét adja, így az országnak is érdeke az iparág működőképességének fenntartása.

- Mi magunk is tervezünk egy komolyabb beruházást, technológiai fejlesztést. A tulajdonosokkal egyeztetve ezt továbbra is fenntartjuk, és folyamatosan dolgozunk ennek sikerén. Bízunk benne, hogy az eredeti terveknek megfelelően haladunk ezzel, és még az idén be tudjuk fejezni.

- Azt tartják, minden rosszban van valami jó. Önök látnak előnyöket a koronavírus-járványban?
- Jó lenne, ha tanulnánk belőle. Én Budapesten tartózkodom a legtöbbet, és most nem győzök betelni az élménnyel, hogy milyen jól lehet közlekedni, autóval haladni. Mintha minden nap vasárnap lenne. Nincsenek dugók, percek alatt eljutok a célomhoz. Sajnos tudjuk, hogy ez nem marad így. Az életnek mennie kell tovább, és az infrastrukturális háttér közben nem változott. Ami a jobb állapotot eredményezte, annak helyébe nem lép semmi új, amitől a kedvező körülményeket fenn tudnánk tartani. Pedig jó lenne, ha a most kényszerből felvett szokásokból legalább néhányat a jövőben is fenn tudnánk tartani. Ha rájönnénk végre, hogy nem szükséges például minden esetben a személyes jelenlét, számos munkát otthonról is el lehet végezni, így jelentősen kímélhetnénk a környezetünket, és persze magunkat is. Németországban a dolgozóknak már joguk van home office-ban dolgozni hetente akár több napot is, a mindennapos élet részévé vált már ez a gyakorlat. Most mi is belekóstolhattunk mindebbe, és látható, hogy nem dőlt össze a világ ettől. Ami hasznos, és működik, azt meg kell tartani, és a jövőben is érdemes alkalmazni, járványoktól függetlenül.

- Sajnos abban is nehéz hinni, hogy az emberek szokásai megváltoznának a járvány hatására. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol mindenkinek joga van ahhoz, amit meg tud vásárolni. Erről önként nem szívesen mondunk le.

- Hogy mit hoz majd a közeljövő? Azt még nem tudni. Lesz-e következő hullám, velünk marad-e a Covid-19? Jó lenne, ha nem, de az biztos, hogy egy ilyen kényszerbezárkózás hatással van a személyes kapcsolatainkra, és éppen ebből adódóan átértékeljük azokat. Az ember társas lény. Az alap a család, de a kialakult helyzet jól példázta, hogy szükségesek a baráti, a társas kapcsolatok is, ezek nélkül az élet ugyanis jóval szegényesebb.

Cseh Teréz