Az elsők között, rugalmasan reagáltak a járványveszélyre a piszkei papíripar szakemberei

A lábatlani székhelyű Magyar Piszke Papír Kft. évtizedes, tradicionális papíripari tevékenysége,  nemzetközi kapcsolatai, a HoReCa-szektorban beszállítóként betöltött szerepe révén sok ponton érintett a Covid-19 járványban. Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra, hogyan hatott a társaság működésére, nemzetközi kapcsolataira, jövőbeli terveire a kialakult vészhelyzet, és hogy milyen módon sikerült alkalmazkodniuk a körülményekhez. Bodrogai Ferencet, a cégcsoport tulajdonos-ügyvezető igazgatóját kérdeztük.

- Szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. Kiolvasható volt a távoli hírekből, tapasztalatokból, hogy mi várható?
- Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Az erősen túlfűtött világgazdaságban jól érzékelhetően megbillent a földrajzi, a gazdasági, az állampolgári egyensúly. Szükségessé vált, hogy visszalassuljunk, hogy az elszabadult folyamatokat konszolidáljuk, fenntartható mederbe tereljük. Az új, szokatlan válság lehetővé teszi, hogy mindent újragondoljunk, újrapozícionáljunk, ha kell át-, vagy visszarendezzünk. Az egyensúlyt előbb-utóbb vissza kell állítanunk.

- Mik voltak az első reakcióik?
- Még nem is volt helyzet, amikor mi már a megváltozott körülményekre készültünk. A környezetünkből, az általunk ismert cégek közül mi reagáltunk elsőként a várható változásokra. Időben nekiláthattunk a folyamataink, a mindennapjaink átszervezésének, és az élet végül vissza is igazolta az előrelátásunkat. Nem ért sokként, ami történt, felkészültünk a változásra, ha nem is pont ilyen formában vártuk.

- Több lábon állunk, és ma is nagyon sokat dolgozunk azért, hogy fenn tudjuk tartani az egyensúlyunkat, illetve hogy a körülményekhez képest zökkenőmentessé tegyük a működésünket. A történteket egyfajta szükségszerűségként éljük meg, vissza kellett venni a tempóból, mert a világnak ez a fajta megalapozatlan robogása nem fenntartható.

- Milyen nehézségekkel kellett szembenézniük? 
- A legnagyobb kihívást az ellátási lánc fenntartása jelentette. A több lábon állás előnyei itt is megmutatkoztak, a HoReCa-szektor jelentős beszállítójaként elszenvedett veszteségeinket bizonyos fokig kompenzálta a higiéniai szektorban a megnövekedett igényekből adódó nyereség. Persze ehhez folyamatosan kézben kellett tartanunk az ellátási láncunkat, ami komoly kihívást jelentett. Amint összeomlott a logisztika - lezárták a határokat, bezárták a gyárakat -, észnél kellett lennünk, hogy honnan, mit és milyen áron, milyen árfolyamon szerezzünk be. Szerencsére a sok évtizedes tapasztalatunkra ezúttal is építhettünk, jól tudtuk értelmezni a kialakult helyzetet, és ebből adódóan helyesen kezeltük azt.

- Széleskörű nemzetközi együttműködés jellemzi alapvetően - főleg a HoReCa-szektorban végzett - tevékenységüket. Előnyt vagy épp kitettséget hozott mindez?
- Ha nem lett volna integrált együttműködésünk olasz, szlovén, cseh és lengyel társainkkal, akkor egészen biztosan nem tudtuk volna megoldani az elénk tornyosuló problémákat. Régóta dolgozunk együtt kiemelt partnereinkkel, értjük egymást, ismerjük a másik problémáit, lehetőségeit, így ebből a helyzetből is ki tudtuk hozni a lehető legjobbat.  Nagy előnyt jelentett az együttműködés, az együtt gondolkodás.

- A veszteségeiket sikerül kormányzati támogatásokkal is csökkenteniük?
- Jelenleg elemezzük, mérlegeljük a helyzetet, és ha úgy adódik, igénybe vesszük a felkínált támogatásokat, de emellett nem ülünk ölbe tett kézzel. Összeraktunk egy nagyon intenzív finanszírozási tervet. Összességében 13-14 vállalat ügyeit kezeljük egyfajta egységben, beleértve a hozzánk tartozó márkakereskedők fejlesztési, finanszírozási, vagy épp munkaerő problémáit is. Menedzseljük, de legalábbis iránymutatásokkal segítjük a különféle folyamatokat, döntéseket. Létrehoztunk egy háromfős kiemelt elemző csoportot, mely kimondottan azzal foglalkozik, hogy pontosan felmérje, milyen igényeink, szükségleteink vannak, és ezek kielégítésére - beleértve a kormányzati támogatásokat is - milyen lehetőségeink adódnak.

- Szeretnénk - és fogunk is - beruházni, önállóan, vagy ha lehet, állami támogatással. A létszámfejlesztést illetően is hasonló terveink vannak. Élni kívánunk a kedvezményes hitelfeltételekkel is, különösen nyitottak vagyunk az EXIM Bank által kínált exporttámogatási megoldásokra. Igyekszünk tehát minél több irányba nyitni, és az elképzeléseinket összhangba hozni a lehetőségeinkkel.

- Hogy látja, a turizmus-vendéglátás terén mikorra várható a nyitás?
- Hiszem, hogy május végére a Covid-19 - kis túlzással persze - már nem lesz beszédtéma. Úgy gondolom, hogy júniusban a HoReCa-szektor is újra fog indulni. Egy erős szezonra számítok, ami elsősorban a belföldi turizmusra fog épülni, és ennek megfelelően készülünk erre. Képzéseket szervezünk, termékfejlesztéseken dolgozunk, kisebb-nagyobb beruházásokat hajtunk végre. Rengeteget dolgozunk, kezeljük a mindenkori helyzetet, az a célunk, hogy ha véget ér a járvány, felkészülten várjuk az újabb, immáron gazdasági kihívásokat.

- Mit gondol, a járvány milyen hatással lesz ránk, emberekre, fogyasztókra?
- Bízom benne, és teszek is azért, hogy mindebből minél pozitívabban tudjunk kijönni. A cégcsoportunkon belül működő Magyar Termék Nonprofit Kft. keretei között elindítottuk a "Vedd a hazait, védd a hazait" programot, melynek sikere optimistává tesz. Azt látom, hogy a társadalom egy jelentős rétegét sikerült megszólítanunk ezzel az üzenettel. Az emberek egyre inkább értik, hogy akik a Magyar Termék védjeggyel ellátott termékeket vásárolják, azok nemcsak egy megbízható minőségű, ellenőrzött alapanyagokból készült, hazai előállítású fogyasztási cikket kapnak, hanem hozzájárulnak az ezeket előállító vállalkozások fejlődéséhez, munkahelyteremtéséhez, végső soron pedig a hazai gazdaság élénkítéséhez, a saját boldogulásukhoz is. Márpedig éppen erre van szükségünk, főleg az ilyen nehéz helyzetekben.

- Az persze már más kérdés, hogy hosszú távon képesek leszünk-e tanulni ebből az újabb válságból. Ritkán sikerül társadalmi szinten levonni a tanulságokat, és beépíteni azt a mindennapjainkba. Pedig jó lenne erőt meríteni ebből, mert volna még min javítanunk. Meggyőződésem, hogy ország szinten nem jól sáfárkodunk a lehetőségeinkkel. A Kárpát-medence adottságai főleg a minőségi élelmiszer-alapanyagok és exportképes késztermékek előállítására alkalmasak, egyelőre mégsem ebbe az irányba haladunk. Ennek ellenére bízom benne, hogy a nem túl távoli jövőben mindez mégis megteremtődik, és kialakítunk egy nagyon szofisztikált, magas hozzáadott értéket előállító, környezet- és egészségtudatos, az országunk adottságaihoz illő termékportfóliót. Hogy erre képesek leszünk-e, az idővel kiderül.

Cseh Teréz