A Transintertopnál mindenki várja már, hogy visszatérhessenek a mindennapokhoz

Minden válság - bár soha sem kívánatos - mindig valamilyen lehetőséget is magában hordoz. Éppen ezért vezetőként minden ilyen helyzetet egyfajta kihívásnak, megoldandó feladatnak tekintek, és arra törekszem, hogy a végén a lehető legjobb pozícióból léphessünk tovább - vallja Selmeczi Attila, a Transintertop Kft. ügyvezető igazgatója, akit a koronavírus-járványról, annak a szállítási piacra, a cégükre való hatásairól kérdeztük.

- Mennyire érte önöket váratlanul a koronavírus-járvány, illetve az annak kapcsán meghozott kormányzati korlátozó intézkedések?
- Jelentős mértékben érdekeltek vagyunk az autóiparban, a forgalmunk megközelítőleg 40%-a innen származik. Ebben a szektorban jellemzően minimum fél évre előre terveznek. Tőlük tavaly azt a jelzést kaptuk, hogy az első félévben várhatóan 20-30%-kal csökkenni fognak a megrendeléseik. A koronavírus ekkor még szóba sem került. Mi tehát eleve egyfajta forgalomcsökkenésre számítottunk.

- Március elején, amikor napvilágot látott a hír az első koronavírusos betegről Magyarországon, az olaszországi tapasztalataink alapján már tudtuk, hogy ez minket is érinteni fog, arra viszont nem számítottunk, hogy a kormány ilyen gyorsan lép, és lezárja a határokat. Így utólag látva, ez egy jó döntés volt.

- Amint felismertük a járványhelyzetből adódó veszélyeket, igyekeztünk felkészülni rá. Különböző forgatókönyveket dolgoztunk ki, és elkezdtük tesztelni az abban foglaltakat. Egyfajta mentési gyakorlatként éltük meg, őszintén szólva arra nem is gondoltunk - főleg nem ilyen gyorsan - hogy ezekre élesben is szükségünk lesz. Az pedig végképp megdöbbentett mindannyiunkat, hogy egy ilyen járvány akár hónapokra is elhúzódhat. Az elején azt hittük, hogy a gazdaság teljesen le fog állni, és erre is készültünk, aztán nem így lett. Azt nehéz eldönteni, hogy mi lett volna a jobb: egy drasztikusabb, teljes, de rövidebb ideig tartó leállás - persze az alapellátás biztosítása mellett -, vagy az, ahogyan történt, fokozatosan, lépésről lépésre leállítva a gazdaság nagy részét. A szigorúbb korlátozásokat talán nehezebb lett volna betarttatni, de a gazdaságnak biztosan jót tett volna, ha csak néhány hétig tartanak a korlátozások.

- A gödör alját talán már elértük, lassan fokozatosan újraindulhat minden. A végét még mindig nem látjuk, csak tippelni, jósolgatni lehet. Már beszélnek második hullámról is, de olyan véleményt is hallottam már, hogy a Covid vírus örökre velünk marad, hasonlóan az influenzához. Remélem nem így lesz!

- Mai állás szerint 70%-on működünk, az éttermünket pedig be kellett zárnunk. A kamionjaink egy részét le kellett állítanunk, és dolgozóink közül is többeket kényszerszabadságra küldtünk. A próbaidőseket elbocsájtottuk azzal, hogy ha konszolidálódik a helyzet, visszavárjuk őket. Nem vagyok optimista, de úgy gondolom, hogy a helyzetet viszonylag jól tudtuk kezelni. Ha nem tart tovább június végénél a jelentős mértékű visszaesés, akkor különösebb gond nélkül átvészeljük ezt a járványt.

- A fuvarozók járvány idején a frontvonalban kénytelenek dolgozni. Ilyenkor úton lenni nem túl biztonságos. Mit tudtak tenni a sofőrjeikért?
- Egyrészt szerintem ez egy picit túlmisztifikált, hiszen mindenki csak teszi a dolgát, ahogy mások is. A sofőrök talán még szerencsés helyzetben is vannak, hiszen egyedül dolgoznak, ritkán állnak meg, és a pihenőhelyeken is tudatosan kerülik a találkozásokat. A célállomásokon nem engedik őket kiszállni a kamionból, plexi mögött adják át az okmányokat. A tárgyakon persze képes megtelepedni a vírus, ez jelent némi kockázatot, de ezek ellen is lehet hatékonyan védekezni. Az intézkedéseink, úgy tűnik, beváltak, mert a mai napig nincs egyetlen fertőzött kollégánk sem, ezért is gondolom, hogy járványszempontból nem veszélyesebb ez a munka, mint bármelyik másik.

- Milyen konkrét lépéseket tettek?
- Amikor az észak-olasz területeket veszélyesnek nyilvánították, az ebbe az irányba történő szállításainkat fölfüggesztettük. Lázat mértünk a telephelyünkön, védőeszközöket osztottunk ki, a távolságtartásra vonatkozóan pedig szabályokat írtunk elő. A kollégáknak - főleg a 60 év felettiekre gondolva - lehetővé tettük, hogy szabadságra, majd fizetés nélküli szabadságra menjenek, amivel többen éltek is. Ózongenerátorokat vettünk, amivel a kamionfülkéket, az irodákat, az okmányokat tudjuk fertőtleníteni. Az irodai dolgozóink home officeban végzik a munkájukat, és csak alkalomszerűen, ha nagyon muszáj, akkor mennek be a központunkba egy-egy órára. Ezt a rendszerünket korábban már több munkakörben is alkalmaztuk, így akár hosszú távon is működőképes lehet. Az természetesen már más kérdés, hogy azért ez koránt sem olyan hatékony, mint amikor mindenki a helyén, egymás közelében dolgozhat. Engem személy szerint kicsit stresszel, hogy nem a megszokott közegemben végezhetem a munkámat. Bár praktikus, mégsem kedvelem, hogy csak online módon tudok kommunikálni a kollégáimmal.

- A csökkent forgalom mellett a home office működőképes, mégis úgy látom, hogy már mindenki alig várja, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba. Az emberek féltik a megélhetésüket, és értik, hogy akármennyire is kockázatos, a munkát - persze a megfelelő biztonsági intézkedések mellett - előbb-utóbb folytatni kell. Ezt mutatja az is, hogy azok, akik március végén leálltak, már fokozatosan kezdik újraindítani a termelésüket.

- Valamennyi kockázattal tehát számolnunk kell, éppen ezért igyekeztünk arra is felkészülni, hogy mit tegyünk, ha a vírus hosszú ideig velünk marad, illetve, ha bejut a cégünkbe.

- A kamionsofőrökre speciális karantén-szabályok vonatkoznak?
- A fertőzött olasz területekről elsőként hazatérő sorfőrjeinket, ahogy mindenki mást, két hét karanténra kötelezték. A határon megkapták a piros cédulát, és a hatóságok mindvégig nyomon követték a kollégákat, hogy betartják-e az előírásokat. Később a fuvarozókra már enyhébb szabályok vonatkoztak. Egy az ÁNTSZ-hez benyújtandó nyomtatványon nyilatkozhattunk - a cég és a dolgozó is -, hogy a munkatársunk jó egészségi állapotnak örvend, a fertőzésnek nincsenek látható nyomai. Ez alapján aztán engedélyezték a további munkát, ami azért furcsa és ellenmondásos picit, mert én, mint cégvezető, a karanténban lévő kollégával személyesen nem is találkozhattam, mégis nyilatkoznom kellett, hogy jól van. Ez ma már szerencsére nem így megy, mondhatni, hogy szinte zavartalanul működik a határátlépés, folyamatos az árumozgás.

- Hogy látja, hogyan érintette a fuvarpiac egészét a koronavírus-járvány?
- A piac jelentősen beszűkült. Mi a szerencsésebbek között vagyunk, mert viszonylag nagy megbízóink vannak. Olyan cégekkel állunk kapcsolatban, akik nagy árukibocsátók. Persze náluk is voltak, vannak részleges leállások, de javarészük május elején, még, ha csak egy szakban, csökkentett létszámmal is, de újraindult.

- Számos oka lehet annak, hogy a fuvarok csökkennek. Van, ahol a termelés azért állt le, mert nincs fogadókészség az előállított termékekre, de olyanra is láttunk példát, hogy gondot okozott a raktárkapacitás hiánya. Hasonlóan hat a folyamatokra az alapanyaghiány, vagy a beszállítók leállása. Ebből adódóan nagyon vegyes a kép a fuvarpiacon. Mi 70-80%-on tudjuk tartani magunkat, de hallottam olyan cégekről, akiknek a forgalma 10-20%-ra esett vissza. Persze olyanok is akadnak, akiknél nincs megállás, például tisztítószerek, higiéniai termékek, víztisztító-berendezések, élelmiszerek gyártói, szállítói, hiszen ilyen jellegű termékekre a járvány idején is szükségük van az embereknek. Mi is szállítunk ilyeneket.

- A Transintertop az autóiparon belül elsősorban a gumiszállításban érdekelt, és ezen a területen teljes leállás volt. Egy időre nekünk is 10%-ra esett vissza a forgalmunk. A gumigyártók napi 200 kamionnyi kibocsátása helyett mindössze 20 indult, amit mi is megéreztünk, de a termelés újraindulásával folyamatosan javul a helyzet. A normál 60-hoz képest, most 40 kamionnál tartunk, ennyit tudunk naponta útnak indítani.

- Meddig látnak el? Mit gondolnak, mi várható a következő hetekben, hónapokban?
- Két, három hétnél nem nagyon lehet előbbre látni, tervezni. Áprilisban az utóbbi öt év legrosszabb teljesítményét sikerült produkálnunk, és sajnos májusban is ehhez hasonlóra számítunk még. Bízunk benne, hogy a hónap végétől már fellendülésről beszélhetünk. Arra is számítunk, hogy a cégek ezzel a kényszerű megállással letudták a nyári, rendszeres leállásaikat, és innentől kezdve folyamatos lehet a termelés. Így a nyári forgalom picit korrigálni fogja a kiesést.

- A kormányzati támogatásokat igénybe tudják venni?
- Az első körben meghirdetett lehetőségeket nehezen tudtuk magunkra értelmezni, nem volt világos számunkra, hogy pontosan mit is kell a támogatásért cserébe vállalnunk, így áprilisra még nem igényeltük a segítséget. Az igazi nehézségeket egyébként is későbbre várjuk, amikor kifutnak a jellemzően 60 napos fizetési határidejű számláink. A módosított kiírások már biztatóbbak, így egészen biztosan élni fogunk a bértámogatási lehetőséggel.

- A hitelmoratóriumot is igénybe vettük átmenetileg, de az a tervünk, hogy az elmaradt részleteket mielőbb pótoljuk, hogy emiatt a jövőnket ne kelljen átterveznünk, a beruházásainkat elhalasztanunk. Vannak olyan hiteleink is, amelyeket továbbra is fizetünk, mert összességében ez szolgálja jobban a hosszú távú céljainkat.

- Mit gondol, a Covid-19 járvány milyen hatással van, illetve lesz az emberekre?
- Meggyőződésem, sok mindent átértékelünk a járvány hatására. Mindannyian megtapasztalhattuk, milyen kiszolgáltatottnak, bizonytalannak lenni, elszakadni a közösségeinktől, a szeretteinktől. Sokkal jobban kell vigyáznunk magunkra, a környezetünkre és egymásra. Meg kell tanulnunk úgy élni, hogy ilyen helyzetbe többé ne kerülhessünk. Az egymás közötti bizalom is csak lassan, fokozatosan fog újraépülni, és ebben nagy segítségünkre lehet a vírus elleni vakcina, amit remélem mielőbb sikerül előállítani.

Cseh Teréz