Egy korona, ami a legkevésbé sem szent

A COVID-19-koronavírus-járványra nagyon hamar reagált kormányzatunk, hazánk érintettségére felkészülve már január 31-én létrejött az operatív törzs a védekezés érdekében. Magyarország első regisztrált esetét március 4-én jelentették be, az első beteg pedig március 15-én hunyt el. Március 18-án már azt hallottuk, hogy az országban bárhol jelen lehet a fertőző vírus, és mára az elhunytak száma 400 fölé emelkedett. A járvány megjelenése után azonnal veszélyhelyzetet hirdettek ki, fokozatosan különleges jogrend lépett életbe Magyarországon.

Május közepén, amikor ezeket a sorokat papírra vetem, azt láthatjuk, hogy, a két hónapja szinte teljesen leállt élet lassan visszatérni látszik régi kerékvágásába. Az elmúlt, és az előttünk álló időszak bizonytalansága természetesen jelentősen kihatott nemcsak az állampolgárok, hanem a cégek, vállalkozások, szervezetek és önkormányzatok mindennapjaira is.

A járvány egyfajta gazdasági válsághoz vezetett, sok helyen leállt a termelés, a munkavállalók egy részét elbocsátották. Jobb esetben béralkuk köttettek, az adminisztratív dolgozók többségében home office-ban dolgoztak - és teszik ezt még ma is -, a cégek egy részénél pedig elrendelték a rendes, vagy éppen fizetés nélküli szabadságot.
Mostani lapszámunkban a Közép-Dunántúl gazdasági és önkormányzati vezetői közül olyanokat szólítottuk meg, akik jellemzően egy-egy ágazat vezető vállalatai élén állnak, így képet adva arról - a teljesség igénye nélkül -, hogy a koronavírus-járvány hogyan hatott régiónk gazdaságára. Alapvetően arra voltunk kíváncsiak, mi van ma a vezetők fejében, hogyan élték meg, milyen módon kezelték az eddigi eseményeket, illetve milyen terveket fogalmaztak meg a közeljövőre vonatkozóan.
Ezzel párhuzamosan számos kutatás is készült ebben a témában. Az elemzésekből kitűnik, hogy a hazai vállalatok az alkalmazottaik megtartását illetően elkötelezettnek mutatkoznak, többségük olyan költségcsökkentési megoldásokat alkalmaz, amelyek nem járnak létszámleépítéssel. Ez a magyar gazdaság egészét tekintve is kedvező fejleménynek mondható.

A felmérések, és a mi interjúink, híradásaink is arról szólnak, hogy a kialakult helyzet leginkább az idegenforgalmat, a turizmust sújtja, és ez sajnos a Balaton és a Velencei-tó kiemelt pozíciója miatt a Közép-Dunántúl vállalkozóit, önkormányzatait is fokozottan érinti. A későbbiekben problémák elé nézhet azonban az építőipar is, ha mégis alábbhagyna a most még ígéretesnek tűnő beruházói kedv az állam, az önkormányzatok és a vállalkozások részéről.

Írásainkból azonban az is kiolvasható, hogy szűkebb hazánkban, a Közép-Dunántúlon valahogy mégis optimistábbak a döntéshozók. Köszönhető ez talán annak, hogy a 2008 óta eltelt tizenkét év alatt volt idő felkészülni egy esetleges újabb krízishelyzetre, de az is lehet, hogy a saját erejükbe vetett hit mozgatja őket, és siránkozás helyett inkább újabb beruházásokban, innovációkban, munkaerő megtartó fejlesztésekben gondolkodnak, és ez adja a sikeres válságkezelés erejét.

Mert a hírek szerint töretlenül épül-szépül a régió: új utak, óvodák, bölcsődék, orvosi rendelők, sportlétesítmények építése zajlik, vagy éppen fejeződött be. Több városvezető is arról számolt be, hogy a járvány ideje alatt megerősödtek a helyi közösségek, a segíteni akarás, így az egymásra figyelés legszebb példáit vethettük papírra. Beszélgetőpartnereink zöme abban bízik, hogy a rábízott közösség megerősödve kerül ki a mostani helyzetből.

Mi magunk is bizakodóak vagyunk köszönhetően Értékteremtő Partnereink, Pártolói Előfizetőnk töretlen bizalmának, és lapunk melletti kitartásának, bízunk abban, hogy hamarosan helyreáll a világ rendje, és csak egy rossz - ám emellett örök időkre figyelmeztető - emlék lesz csupán a 2020-as év második negyedéve!

Veér Károly
főszerkesztő