Velence két tanítási nyelvű iskolája
Zöldliget

A szülők igényei az idegen nyelv és az informatikai oktatás iránt megnőttek a térségben, ezért döntött úgy az iskolavezetés, hogy angol-magyar két tanítási nyelvű programra vált. Változtak a személyi, tárgyi feltételek, tulajdonviszonyok, de a pedagógiai elvhez ragaszkodik a Zöldliget: „Változunk, és megpróbálunk minden új kihívásra reagálni, nem adjuk fel az álmainkat, nekünk csak előre van utunk, hátrafelé nem vagyunk hajlandóak lépni".

– Hallhatnánk az iskola történetéről? – kérdezem Czuppon István igazgató urat, aki 17 éve irányítja az intézményt.
– A velencei Általános Iskola 1993-ban alakult újjá. Előtte a mai kápolnásnyéki, korábban velencei Vörösmarty Általános Iskolaként látta el a környék oktatási feladatait. 2003 óta vagyok az intézmény igazgatója, ekkor Velence Nagyközség Önkormányaza volt a fenntartó. 2012 szeptemberétől a Baptista Szeretetszolgálat Egyházjogi Személy biztosítja a kötelező beiskolázási körzetbe (Velence, Nadap) tartozó tanulók ellátását.  Mikor idekerültem, egy remek kollektívába sikerült beilleszkednem, ami nem volt nehéz, hisz gyermekeim is itt tanultak. A tárgyi feltételeink nem voltak jók. Igaz, felépült 1993-ban egy 4 termes iskola a Bethlen utcában, de már akkor 17 osztállyal, 303 fővel működtünk. Az önkormányzat bérelte a Kis utcai épületet, hogy elláthassa kötelező feladatát. Mi a küldetésünknek azt tartottuk, hogy kialakítsuk az iskola profilját, arculatát hosszú távra, és legyen ehhez egy 21. századi épület!

– Hogyan született meg a két tanítási nyelvű program eszméje?
– A nevelőtestülettel és a szülőkkel sokat töprengtünk a profilunkon. A kívánságlista első helyén a nyelvi képzés és az informatika állt. Azt gondoltuk: a szakmai fejlődés és annak színtere együtt újuljon meg, így 2008-ban elkezdődött a Kis utcai tömb átépítése kb. 1 milliárd forintból (felét uniós pályázaton nyertük, másik felét a tulajdonos velencei önkormányzat állta). 2009-ben az új otthonunk biztonságában (13 tantermes+8 szaktanterem) elindítottuk a két tanítási nyelvű képzést felmenő rendszerben, egy osztályban. Már ekkor is a Baptista Szeretetszolgálat révén volt anyanyelvi önkéntesünk az USA-ból. 2010-ben már 2 nyelvi osztály indult, mert sok szülő úgy vélte, gyermeke jövője szempontjából a nyelvi képzés elengedhetetlen. Ma 24 általános iskolai osztályból 16 tanul e programban. 2018-ban kezdtük a két tanítási nyelvű gimnáziumi képzést, így 26 tanulócsoportunk van, 735 fővel. Újra kinőttük az épületet…

– Mi Ön szerint a három legvonzóbb elem a pedagógiai programjukban?
– Legfontosabb: olyan használható tudást adni diákjainknak, amivel boldogulni tudnak későbbi tanulmányaikban. Második elem a közösségépítés, iskolai hagyományaink ápolása, melybe a szülőket is bevonjuk (Anyuka-Apuka Kupa, Teker a Suli, Iskolai táborok…). Nyílt, egyenes kommunikáció az iskola felhasználóival, fenntartójával szemben, s a hitelesség. Harmadikként a tanulók személyiségének tiszteletben tartását mondanám, hogy a bennük rejlő értékeket felfedezzék, megvalósítsák elképzeléseiket.

– Miért jó "zöldligetes" pedagógusnak és diáknak lenni? Az anyanyelvi tanárok jelenléte hogyan árnyalja ezt a képet?
– A megnövekedett tanári létszám ellenére összetartó közösség a nevelőtestület, a gyermekközösségek, sőt: a szülőké is. Rendszeresen táboroztatunk önkéntesen rászorulókat más iskolákból, melynek költségét a szülők támogatása biztosítja. Pedagógus napot nem tartunk magunknak, inkább közösséget építünk, együtt kirándulunk, ahol a napot vidám eseményekkel, feladatokkal színesítjük. Minden évben másik munkaközösség szervezi e programot. Az anyanyelvi tanáraink bekapcsolódnak a nevelőtestület munkájába, versenyeket szerveznek, saját országuk kultúráját ismertetik meg tanulóinkkal, részt vesznek minden iskolai rendezvényen.

– Mit jelent a Pedagógiai Programjukban megfogalmazott, fent idézett gondolat most, a digitális távoktatás tekintetében? 
– A kor követelményeinek megfelelő tudást igyekszünk átadni, olyan módszerekkel, melyek élményszerűvé teszik a tanulást. Fontos az eddigi értékeink továbbvitele, de meg kell felelnünk a tanulók igényeinek –ma már ezeket egy krétával és egy táblával nem lehet kielégíteni. Olyan módszerekre, eszközökre van szükség, amivel képesek úgy tanulni, hogy észre sem veszik, hogy új ismereteket szereztek. A digitális oktatás alatt 5 főt kellett csak papír alapon értesíteni, a többiek teljesítették az elvártakat. Ehhez kellett a családi háttér is, mely a feltételeket biztosította, de voltak olyan szülők is, akik eszközöket ajánlottak fel, hogy minél több tanuló önállóan dolgozhasson.

– Hogyan értelmezhető az idézet a gimnáziumi képzés tekintetében? 
– A gimnazistáknak igyekszünk nagy szabadságot adni, egészen addig, míg ezzel nem élnek vissza. Használhatják pl. a telefonjaikat, wifi elérhetőséget kaptak, van „pihiszobájuk”, saját teakonyhájuk, amit ők tartanak rendben. Azt gondoljuk, a nyelvi képzéssel olyan lehetőséget kapnak diákjaink, amellyel, ha jól sáfárkodnak, közel kerülhetnek a diplomájukhoz már nyolcadikosként, hisz többségük középfokú nyelvvizsgát szerez ekkorra.

– Igazgatóként mire a legbüszkébb?
– A kollégáimra, a tanulókra és a szülőkre. Olyan támogató légkör veszi körül az iskolát, amely példaértékű.  Sok mindent felsorolhatnék, de ez az iskola nem jutott volna el oda, ahol tart, sem a kollégák, sem a tanulók, sem a szülők nélkül. Természetesen a helyi városi önkormányzattal és a fenntartóval is kölcsönös bizalmi kapcsolatot alakítottunk ki.

Dr. Göde Andrea