Pandémia után, második hullám előtt?
Az Extreme Parknál nem állt le az élet

 „A jövőben egy ilyen helyzetre, amit a járvány okozott, muszáj stratégiákat kidolgozni. Ilyen hármas hatás még a 2008-as pénzügyi válságban sem érte az építés gazdaságot. Egyrészt teljesen felkészületlenül érte a világot a pandémia, másrészt véget ér az uniós gazdálkodási ciklus, és amíg a következő nem indul, csökkenhetnek az új beruházások. Ráadásul az önkormányzatok is – saját hibájukon kívül – nehéz helyzetbe kerültek, így mindenképp szükség van az állami beruházásokra – sorolta az építőipar szereplőinek nehézségeit Ercsey Áron, a tatabányai Extreme Park cégcsoport tulajdonosa.

– Nehéz időszakon vagytok túl, hogy sikerült a lereagálni a váratlan körülményeket?
– Úgy tűnik, hála Istennek a nehezén már túl vagyunk. Akárcsak mindenhol, az építésgazdaságban dolgozó cégek életében is az első időszak volt a legnehezebb. Munkatársainknál nagyon sok gondot okozott, hogy az iskolák bezárása miatt valahogy meg kellett oldani főleg az alsó tagozatos gyerekek felügyeletét, tehát otthon kellett maradniuk. Még komoly visszaesést okozott az ellátási láncok nagyon-nagy mértékű lelassulása. Amíg addig, ha egy anyagot megrendeltünk, az 2-3 nap múlva ott volt, ez most hetekre, sokszor hónapokra tolódott. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt sok építőanyag importból érkezik, másrészt pedig sok gyártó és forgalmazó szintén csökkentette a kapacitását.
– Még vannak most is viseljük a következményeket, de megkezdődött a kilábalás. Irodai dolgozóinknak bevezettük a home office-t, ehhez megteremtettük számukra az informatikai hátteret. A folyamatok így nem álltak le, de nyilván ez gyakorlati okokból nem annyira hatékony munkavégzés. A fizikai és a helyszíni mérnök állomány, itt kevesebb volt fennakadás. Belső munkavégzés esetén más volt a helyzet, egész brigádok mondták azt, hogy nem jönnek dolgozni, mert össze vannak zárva. Főleg a magasépítési üzletágnál volt nagyobb probléma, hiszen zárt helyen kell dolgozniuk. Van olyan alvállalkozónk is, aki határon túli (Észak-Komárom) magyar, és amikor a Szlovákia lezárta a határt, akkor nem jöhettek át talán egy hónapig is. Amikor nagyjából ezt feloldották, és a kishatárforgalmat megnyitották, az adminisztráció okozott gondot: volt, amikor egyik nap átengedték a brigádot, másik nap pedig nem. Nem volt tehát konzekvens a joggyakorlás. Ez most már talán lecseng, igyekszünk minden kapacitásunkat arra fordítani, hogy behozzuk ezeket a lemaradásokat. Úgy néz ki, hogy minden projektünknél tudjuk tartani az eredeti, illetve a módosított határidőket. 

– Gondolom, embereket nem kellett elbocsátani, sőt, inkább az munkaerő hiánya sújtott benneteket?
– Nem kellett senkit sem elbocsátani, de most egy nehéz időszak elé fog nézni a magyar építőipar, hiszen összejött minden, ami csak összejöhetett. A gazdasági válság a megrendelői kör szűkülését is jelentette, mert az emberek nem ilyenkor kezdenek nagy beruházásba belevágni. Az önkormányzatoktól is vontak el pandémia miatt forrásokat, és sajnos őket érzékenyen fogják érinteni az idei gyárleállások az összes ipari parkban, hiszen ezek befolyásolják a jövő évi adóbevételt. Tehát néhol egyre kevesebb projektet tudnak indítani, és amíg el nem indul a következő pályázati ciklus, az egy lejtmenetet fog okozni. Bíztató, hogy a TOP projekt tervezéseket, előkészítéseket felgyorsította a kormányzat, és az önkormányzatok is gőzerővel dolgoznak a projekt előkészítésken.

– Milyen munkákon dolgoztok jelenleg, és mikorra várhatók az átadások?
– A megyeszékhelyen a Bánki kollégium átalakítása a legnagyobb projektünk, ott a végfázisban vagyunk, július 31-ig kell átadnunk az épületet. Lekerültek az állványok, most már a színezés, a burkolás zajlik, és a belső munkálatok is jól haladnak. Bekerült a kivitelezésbe egy új műszaki tartalom is, az iskola informatikai hálózata került egy magasabb szintre, nagy részét már beépítettük. Ez egy korszerű szakképzési centruma lesz nem csak a városnak, hanem az egész megyének is.
– A Csónakázó tó építése is ütemesen halad. Helyére került a hidak is, amiket mi készítettünk, és amekkorák az utóbbi 30 évben - tudomásom szerint - nem épültek Tatabányán. A hídépítésben milliméterekre kell dolgozni, és büszkén mondhatom, hogy ez sikerült is. A két új átkelőhely nagyban hozzá fog járulni a Csónakázó tó használhatóságához, jobb megközelítéséhez. Az egész környezet szerintem egy igazi, új ékköve lesz a városnak.
– Dolgozunk a Mikovinyi úti összekötő szakaszon is, amely arra hivatott, hogy meglegyen a lehetőség a teherforgalmat a városon kívülre elvezetni. 50%-ban már teljesen készen van, ütemesen haladunk. Már megkezdődött az Erőműi-tó melletti bicikliút Tatabányát érintő első szakaszának a kivitelezése is. Ez csatlakozik az Oroszlány – Kecskéd - Környe kerékpárúthoz, és mintegy 1,6-1,7 km-es szakaszt érint. Tudomásom szerint folyik a többi szakasz tervezése is, így gyakorlatilag meglesz Oroszlánytól Tatán keresztül Dunaalmásig a folyamatos bicikliközlekedés lehetősége. Ezzel szerintem a megye az elsők közé fog tartozni kerékpárút ellátottságban, és ismereteim szerint ez még csak bővülni fog. Időközben készül nagy erővel a Tatát Agostyánnal összekötő bicikliút, és elképzelések vannak az Agostyán-Tarján összeköttetésre is.
– Tatán dolgozunk még egy műemléki épületen, a Kőfaragó-házon, az egy nehéz feladat. Több 100 éves épület a maga minden nyűgével, bajával, de szép kihívásaival is. Ott is vannak különleges technikai megoldások, de már látjuk az első ütem végét. Komáromban van még projektünk, ott is határidőre – nyár közepe, ősz közepe - fogunk teljesíteni.

– A várható megrendelés csökkenés és az esetleges második járványhullám hogyan határozza meg a jövőtöket?
– Némikép tartunk a pandémiától, mert ha jön egy második ütem, akkor újabb problémákkal kell szembenéznie minden ágazatnak.
– Természetesen okosabbak lettünk egészségügyi és építésszervezési szempontból is. Ami az anyagellátottságot illet, járványidőben kisebb mértékben rákészültünk a felhalmozásra: ami volt leköthető anyag, azt lekötöttük 1-2 héttel előre, de az sem segített sokat. Nem lehetett akkora mennyiséget lekötni, amekkora 2 hónapra elegendő lett volna. 

– Vannak-e tervek a jövőre nézve? Lesznek-e új munkák?
– Nyilván keressük a lehetőségeket, pályázunk, de közben fejlesztünk is, előre tekintünk, sikeresen pályáztunk gépberuházásokra. A járvánnyal nem tudunk mit kezdeni, vagy lesz, vagy nem. Bízunk benne, hogy addig az egészségügyi kapacitások annyira felfejlődnek, hogy ez nem okoz gondot. Annak örülünk, hogy látjuk a fegyelmezettséget mindenki – kollégák, más cégek, boltban az emberek - részéről, betartják a higiéniás előírásokat. Mi is biztosítunk védőeszközöket, fertőtlenítőszereket mindenhol.
– Ez a fegyelmezettség bizakodásra ad okot: ha esetleg jön egy második hullám, azt már egy felkészült társadalom fogadja. Nagy tapasztalatot szerzett az ország a védekezésben, a szomszédainkkal együtt. Az ország nagyon hatékonyan tudta megoldani ezt a rendkívüli helyzetet.

Veér Károly