Pandémia után, Trianon fordulóján

A COVID-19-es járvány első hulláma Magyarországon kifulladt, lassan minden visszatérhet a régi kerékvágásba. Ugyan maszkban járunk boltba, nyilvános helyekre, viseljük az álarcot a tömegközlekedési eszközökön, de megszűnt a vásárlási idősáv, kinyitottak a strandok, éttermek, üzletek, újra dolgoznak a gyárakban.
Persze semmi sem lesz már ugyanolyan, mint fél évvel ezelőtt. Talán tanultunk az eseményekből, jobban vigyázunk egymásra, a higiénés szabályok betartására, az idősebbek védelmére. Talán már senkit sem akarnak meglincselni, ha elköhögi magát a buszon. Talán…
És szintén semmi sem lesz már ugyanolyan, mint 1920. június 4-e előtt. Éppen száz éve írták alá Trianonban a szégyenletes békediktátumot, mely azóta is érezteti a hatását a világ, Európa, és hazánk történelmében. Az egykori győztes országok, melyek jó nagy falatokat csippentettek le a Magyar Királyság testéből, kettő kivételével eltűntek a süllyesztőben. Nincs már Jugoszlávia, Csehszlovákia, szétesett a Szovjetunió, Magyarország mégis akkora maradt, amekkorát Trianonban megrajzoltak.
Mi is emlékezünk az eseményre, mellékletünkben felidézzük a XX. századi magyar szónoklatok legnagyobbikát, gróf Apponyi Albert egykori védőbeszédét. Érdemes elolvasni a szöveget, sok aktualitást találhatunk benne. Miniszterelnökünk is reflektált a gyászos évfordulóra, Sátoraljaújhelyen osztotta meg optimizmussal, tenni akarással teli gondolatait. Erdélyi barátaink is hozzátették a magukét, két fiatal, jeles közéleti szereplő írását olvashatják.
Emlékezzünk tehát közösen, mert csak a múlt ismerete lehet a jövőnk záloga!

Veér Károly
főszerkesztő