Fosztogatás, gyilkosság, rablás: film a tanácsköztársaság véres időszakáról
A halál népbiztosa forgatásán tatabányai csapat is dolgozott

A tévénézők hamarosan láthatják majd A halál népbiztosa című dokumentum-játékfilmet, mely a véreskezű 1919-es bolsevik hóhér, Szamuely Tibor életéről szól. A forgatás kulisszatitkairól Veér Károllyal beszélgettünk, aki kipróbált tatabányai csapatával vett részt a forgatáson.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa írta ki a Nemeskürty István 2018 pályázatot. Az archív tartalmak újrafelhasználásával készülő, történelmi vagy sporttörténeti eseményeket, személyeket, helyszíneket és évfordulókat feldolgozó történelmi dokumentumfilmek gyártásának támogatása volt a cél.
A nyertesek közé került A halál népbiztosa című film is. A producere Stefka István, a magyar újságírás egyik doyenje, írója Csurka Dóra, a játékfilmes részek rendezője Holicska Ádám, az operatőr pedig Győri Márk volt. Szamuely Tibor szerepében Resetár Dánielt láthatjuk, akit korábban a tatabányai Jászai Mari Színházból, a Ludas Matyi Döbrögijeként is megismerhettek a nézők.

Tíz tagú tatabányai stáb vett részt a filmkészítésben. Vezetőjük, összefogójuk a rutinos Veér Károly, aki eddig 15 egész estés játék- és dokumentumfilmben dolgozott, most éppen a készülő alkotás díszletezését, kellékezését, építészeti munkáit és a berendezést végezte összeszokott csapatával.
- Bölcs Józseffel, Kmetti Zoltánnal, Kovács Gyulával és Szita Istvánnal már többször dolgoztunk együtt. Az új csapattagok Helter Erika festőművész, Virág Béla logisztikus, Vogel "Fóka" Ferenc, Csűri Tibor és Schamberger János voltak - sorolja a tatabányai szakember. - A gyártásvezető, Sarudi Gábor keresett meg, hogy vállalom-e ezt a nagyon összetett munkát. Vállaltam, és nagyszerű társaimmal azt hiszem, sikerült is megfelelő minőségben megoldani a feladatot. A végső ítélet persze a nézőké, akik megítélhetik, hogy mennyire tudtuk visszaadni a XX. század elejének hangulatát.

Nyáron és ősszel sok helyszínt kellett kialakítani. Pesthidegkúton a Klebersberg kúriában, az Andrássy úton, az egykori MÁV palotában, a Duna-parton, a Vasúttörténeti Múzeumban, Lipótmezőn és a Szentendrei Skanzenben forgattak, összességében mintegy 15 korhű díszletet kellett felépíteniük, és berendezniük.
- Kemény munka volt, ami napi 14-16 órát jelentett - emlékezik Veér Károly. - Tatabányán hajnalban összepakoltunk, indultunk a helyszínekre, ahol 12 órán át tartott a forgatás, majd hazaautóztunk aludni. Másnap kezdtük újra. Egy 7,5 tonnás teherautót raktunk tele díszletekkel, kellékekkel. "Készítettünk" szibériai hadifogolytábort, kialakítottunk egy korabeli kávéházat, Lenin dolgozószobáját, Kun Béla rezidenciáját, és Szamuely lakását. Az ottani képek elkészítését - antihősünk felesége, Szilágyi Jolán, akit Réti Nóra alakít, ugyanis festőművész volt - Helter Erika vállalta.

- A legnehezebb feladat? Szentendrén, a skanzenben az akasztófa elkészítése. A macskaköves udvar alatt néhány centivel pincék vannak, így sem gödör ásásával, sem csavarok lefúrásával nem lehetett rögzíteni a bitófát. Szerencsére találtunk olyan megoldást, hogy se a talaj ne szakadjon be, se pedig az akasztófa ne dőljön fel, amikor bemutatjuk három ember kivégzését.

- A film létrejöttében a tatabányai Jászai Mari Színház is sokat segített, Crespo Rodrigo színidirektor első szóra rendelkezésünkre bocsátotta korhangulatot felidéző kellékeiket. De tárgyakkal, eszközökkel segített Száraz Róbert műgyűjtő, és Ipacs Mária képzőművész is, és a csapat tagjai is körülnéztek otthonukban, környezetükben, hogy milyen kellékekkel tudnak hozzájárulni a forgatás sikeréhez.

Szamuely és a Lenin-fiúk esztelen vérengzései közül csak néhányat idéz fel film, többek között azokat a pillanatokat, amikor a korábban közmegbecsülésnek örvendő, parlamenti képviselő Hollán-testvéreket a Dunába lőtték. A gátlástalan kegyetlenségnek a nyugati világban is híre ment, hiszen bár Kun Béláékat az osztrákok 1919 nyarán különvonattal kimenekítették az országból, Szamuely már nekik sem volt szalonképes. Így titokban próbált a felelősségre vonás elől külföldre szökni, ám a határon elfogták, és eközben vetett véget életének.
A film a tehetségtelen újságírónak indult, ám végtelenül hiú, törtető, kegyetlen és hatalomvágyó Szamuely életének kiemelt pontjait villantja fel 1909 és 1919 között, korabeli dokumentumokra alapozva. Kettős narráció segít eligazodni a századeleji történelem olykor szinte követhetetlen útvesztőiben. Egy narrátor idézi fel a történelmi eseményeket, összeköti a szálakat, egy rikkancs pedig az akkori újságok főcímeit kiáltva a korabeli, olykor óráról-órára változó közhangulatba enged betekintést.

A forgatásnak vége, jelenleg az utómunkák folynak. Még ebben az évben várható a tévés premier, ahol a közelmúlt iránt érdeklődők megtekinthetik a magyar történelem egyik legsötétebb vészkorszakát, a tanácsköztársaságnak titulált bolsevik ámokfutást bemutató A halál népbiztosa című dokumentum-játékfilmet.
Tanáremberként, újságíróként, népművelőként Veér Károly sok fiatallal találkozik, beszélget. Az a tapasztalata, hogy vannak - nem is kevesen -, akik egyszerűen nem tudják, mi volt az a tanácsköztársaság, vagy ki volt az a Szamuely Tibor, és milyen rémtettek fűződnek a nevéhez. A kommunizmus lényegének alapos megismeréséhez fontosnak tartja az ilyen és hasonló filmeket. Manapság divatos szó az érzékenyítés: A halál népbiztosa kiváló ehhez, történelmi ismereteink bővítése mellett talán érzelmileg is megérinti a nézőket, akik felállva a képernyő elől levonhatják a tanulságot: soha többé kommunista diktatúrát!

Mórocz Károly

Fotó: Hatlaczki Balázs