A talajpusztító, a földet mérgező technológiát lecserélték a Pusztaszabolcsi Tej termelői
Újraélesztett föld - élettel teli tej

Sokan láthatták Kővári Gábor Mihály Mérgező föld című filmjét, mely drámai módon mutat rá, hogyan tettük tönkre néhány évtized alatt termőtalajainkat. A szakma a talajpusztulás tényét már jó ideje nem vitatja, de továbbra is az egyre komplexebb és nagyobb mennyiségű műtrágyákat, növényvédőszereket alkalmazza. Ettől a sztenderdtől mertek eltérni a film főszereplői, köztük a régiónkbeli Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. munkatársai. 2010 óta új technológiát alkalmaznak: felhagytak a talajt pusztító mélyszántással, minimalizálták a növényvédőszereket és a műtrágyákat. Ennek eredményeként tápanyagokban dús, egészséges talajon maguk termelik meg szarvasmarháik takarmányait. Mindennek hozadékaként kiváló tejet termelnek, magas minőségű, versenyképes, és nem utolsó sorban egészséges tejtermékeket állítanak elő. A tények önmagukért beszélnek. Erről szól a film, és erről számoltak be beszélgetésünk során a cég vezetői, Sziebler Péterné, elnök-igazgató, valamint Sztupa Gergely, a filmben is megszólaló növénytermesztési üzletágvezető.

- Hogyan jut el odáig egy kis-közepes méretű tejtermelő gazdaság, hogy szembe megy a trendekkel, és felhagy az általánosan alkalmazott termelési technológiával?
Sziebler Péterné: - Az egyszerű logika, és az ezek mentén szükségszerűen meghozott döntések sorozatával. Végig gondolva a dolgokat, oda jutottunk, hogy ez lehet a számunkra járható út. A mi társaságunk, másokhoz hasonlóan, a régi mezőgazdasági szövetkezetekre épült. Az 1992-es úgynevezett kárpótlási törvény ezeket a szervezeteket arra kötelezte, hogy a vagyonát nevesítse. A folyamat eredményeként 480 tulajdonosunk lett. Az üzletrészek felvásárlásával persze idővel optimalizálódott ez a létszám, ma a 81 fős tulajdonosi körből 26-27 tag kezében koncentrálódik a vagyon 80%-a, vagyis egy valódi társas vállalkozás jött létre. Közös célunk, hogy talpon maradjunk, munkahelyet teremtsünk, és nyereséget termeljünk. Ezek mentén jutottunk el végül a technológia-váltáshoz.

Sziebler Péterné 1981-ben, pályakezdő közgazdászként került a Termelőszövetkezethez pénzügyi vezetőként. 1988-tól a cég főkönyvelője lett, és ebből adódóan teljes rálátása volt a társaság működésére. 2007-ben, a korábbi vezető nyugdíjba vonulásakor, úgy vehette át a stafétát, hogy tisztában volt a részvénytársaság nehézségeivel, megoldandó problémáival, ami segítette őt és csapatát az útkeresésben, a hosszú távú működés alapjainak megteremtésében.

- Milyen lépcsőfokok vezettek idáig?
Sziebler Péterné: - A termelőszövetkezet helyébe lépő cégek zöme a profiltisztításra törekedett. Rendszerint a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, vagy a feldolgozásban találták meg a számításukat. Mi is kerestük a helyünket. A több ezerből mindössze 500 hektár földünk maradt, az állattenyésztésből pedig egy kisebb szarvasmarha-állomány, valamint az erre épülő tejtermelés. Méretéből adódóan külön-külön egyik egységünknek sem volt jövője, de az évek során az is bebizonyosodott, hogy még egymásra építve is nehezen tudjuk megteremteni a hosszú távú, gazdaságos és biztonságos működés feltételeit. A tej felvásárlási árának rendkívüli ingadozása - melyek a végtermékeknél viszont nem jelentkeztek - nem ígértek túl fényes jövőt tejtermelőként. Újragondolva a lehetőségeinket, 2011-ben létrehoztuk a tejüzemünket, remélve, hogy az alapanyagot feldolgozva nagyobb haszon mellett tudjuk azt értékesíteni. Azzal már az elején tisztában voltunk, hogy a multinacionális cégek árversenyébe nem szabad bekapcsolódnunk, ezért a magas minőségű, ebből adódóan jobb áron értékesíthető tejtermékek előállítását céloztuk meg. Ennek azonban gátat vetett az a nagyüzemi termelési technológia, amit addig alkalmaztunk. Tudtuk, hogy kiváló minőségű tejet csak egészséges, jól táplált, organikus módon tartott állatoktól várhatunk. Azt, hogy a célunkat el tudtuk érni, javarészt a növénytermesztési üzletágunkban 2010-ben kísérleti jelleggel elindított technológia-váltásnak köszönhetjük.

Sztupa Gergely: - A növénytermesztési üzletágunknál már korábban, 2009-ben megfogalmazódott, hogy nem igazán jó az a technológia, amit alkalmazunk. Ahhoz, hogy az elvárt termésátlagokat hozni tudjuk, évről évre egyre több műtrágyát és növényvédőszert kellett felhasználnunk. Emellett folyamatosan küszködtünk egy látszólag ok nélküli állathullással is. A stagnáló létszámú szarvasmarha-állományunkban a szaporulat épp csak pótolni tudta a kieső állatokat. Ez abba az irányba tolt minket, hogy változtassunk a takarmányozáson. Végül úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk őket minél természetesebb módon, vegyszer és GMO-mentesen etetni. Az ilyen takarmány azonban nagyon drága, ezért mindent meg kellett tennünk azért, hogy magunk állítsuk elő a szükséges mennyiséget és minőséget.
- Épp a hogyanra kerestük a választ, amikor az egyik integrátorunk elhozta hozzánk a Sersia Farm Kft. képviselőjét. A társaság a francia talajjavítással foglalkozó SOBAC cég hazai partnere. Amikor a vállalat alapítója, a technológiát jegyző Marcel Mezy ellátogatott hozzánk (az itt tapasztaltak a Mérgezett föld című filmbe is bekerültek), hogy gondolatait, tudását megossza velünk, felismertük, hogy a növénytermesztést, trágyahasznosítást mást alapokra is lehet helyezni, mint amit eddig gondoltunk.

Sztupa Gergely autószerelőnek tanult, gépész végzettséget szerzett, az érettségi után azonban a továbbtanulás helyett a traktoros életet választotta. Több mint húsz évig szántott, vetett és aratott a földeken, szerette a munkáját, de egyúttal mögé is szeretett látni a dolgoknak. Utána járt, utána olvasott, beleásta magát a növénytermesztési szakma rejtelmeibe. 2009-ben, miután a korábbi növénytermesztési ágazatvezető felmondott, a posztra új embert kerestek, és a vezetőség választása rá esett. A felkérést elfogadva rögtön tanulni kezdett: elsőként növényvédelmi képzésen vett részt, majd elvégezte a mezőgazdasági technikumot a Károlyi Róbert Főiskolán. Tudása jelentős részét azonban, amit az iskolákban nem oktatnak, autodidakta módon szívta magába, érdeklődésének, nyitottságának köszönhető az is, hogy az új technológiai módszerekre rátalált.
Sziebler Péterné: - 2010-ben - eleget téve a cég meghívásának, Franciaországban a saját szemünkkel láthattuk, milyen hatékony ez a technológia. Számolni, tervezgetni kezdtünk, és mivel az eredmény ígéretesnek bizonyult, egy bátor döntéssel belevágtunk. Fokozatosan áttértünk az új módszerre, már a saját és a bérelt földjeinken is ezt alkalmazzuk.

- Mit takar ez az új technológia? Hogyan képes kiváltani a talajforgatást, az ásványi anyagok, nyomelemek utánpótlását, a korszerű növényvédelmet?
Sztupa Gergely: - Az új technológia egyik lényegi eleme, hogy a talajpusztulást meg kell állítani, és a talajt olyan állapotba kell hozni, hogy abból a növények a szükségleteiknek megfelelően, hozzáadott műtrágya, levéltrágya nélkül is fel tudják venni a tápanyagokat. Ennek első lépése volt, hogy megszüntettük a talajforgatást, ezzel megállítva a további pusztulást. Szántás helyett csak lazítjuk a talajt.

"A talajéletet jelentik a rovarok, giliszták, gombák és mikroorganizmusok. A mikroorganizmusok két nagy csoportra oszthatók. A felszínhez közelebbi rétegekben élők könnyebben jutnak oxigénhez. Azoknak viszont, amik az alsóbb rétegekben laknak, igencsak dolgozniuk kell az oxigén megszerzéséért. Szántás közben az eke összekeveri a talaj rétegeit. Azok a mikroorganizmusok, amik eddig fent, az oxigénben gazdagabb rétegekben éltek, mélyebbre kerülnek, és oxigén hiányában elhalnak. Azok a mikroorganizmusok pedig, amik lent éltek, most a fenti rétegekben oxigénhez jutva felszaporodnak, és felhasználják a humuszt, így a termőréteg elveszti a tápanyagtartalmát. A talaj forgatásával továbbá elűzzük a rovarokat, tönkretesszük nem csak magukat a gilisztákat, de a járataikat is."
"Nem csak az életet tizedeljük meg a talajban, hanem a talaj mennyiségét is csökkentjük. A talaj a forgatás alatt összetörik, elveszti morzsás szerkezetét, és olyan apró darabokra esik szét, hogy por lesz belőle. Ezt a port könnyen felkapja a szél." (Mérgezett föld c. film - dr. Gyulai Iván, ökológus)

Sztupa Gergely: - Az új technológiában a tápanyag-utánpótlást előkezelt trágyával oldjuk meg, ami ugyan többletköltséget jelent, de óriási a hozadéka. Eredményül trágyakomposztot kapunk, melyből fajlagosan sokkal kevesebbet kell felhasználnunk, mint amennyi a hagyományos szerves trágyából szükséges volt. Emellett az új technológiára átállított területeken azonnal  megszüntettük a foszfor és a kálium műtrágyák szórását, ami viszont jelentős megtakarítást hozott. Nitrogént még vásárolunk ugyan, de ezt és ezzel paralel a növényvédőszerek használatát is folyamatosan csökkenteni tudjuk, reményeink szerint idővel el is hagyjuk.

"...a műtrágyáknak a használatával a növényi sejtek vízzel, levegővel lesznek teli, a tősejtek megnyúlnak, a növények támadhatóvá válnak azokkal szemben, amiket mi kártevőknek nevezünk. Innentől kezdve pedig mi nekünk kell megvédeni a növényeket ezekkel a támadásokkal szemben." (Mérgezett föld című film, dr. Gyulai Iván, ökológus)

Sztupa Gergely: - A bakteriolittal kezelt trágya nagy előnye még, hogy a beltartalmi értéke 20-30%-kal magasabb a hagyományosnál, és ebből hektáronként 30-40 tonna helyett elegendő 10-15 tonnát kihordanunk. Komposztszerű állaga miatt nagyon jól teríthető. Fontos előny még, hogy a kezelt trágyát - ellentétben a hagyományossal - nem kell beszántani a földbe, így a talajforgatás ismét elkerülhető. A kezeletlen trágya további nehézségekkel is jár: a kellemetlen szagot okoz, tárolása, érlelése pedig már-már környezetszennyező. Darabossága miatt nehézkes, egyenetlen a terítése is, nem véletlen, hogy a gazdák lecserélték a könnyen, géppel kezelhető műtrágyára.
- Az új technológia másik lényegi eleme a talajtakarás. Ha már létrehoztuk a talajéletet, vigyázzunk rá, hogy meg is maradjon. Ehhez elengedhetetlen, hogy állandó jelleggel fedett legyen a talaj, tehát, hogy mindig legyen mit lebontaniuk a benne élő mikroorganizmusoknak. Ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy sok szenázsolható takarmányt termelünk, melyek betakarítása a vegetáció legtetején történik. A tonnaszám a földben maradt gyökérmaradványok segítik a humuszképződést. Ezt a folyamatot indukálja a franciák másik szere a bakteriosol, melyet közvetlenül a földekre kell kiszórni. A készítmény - akárcsak a korábban említett társa - négyszáznál is több mikrobiomot, mikroelemet tartalmaz, csupa olyasmit, ami egy jó talajban benne kellene, hogy legyen. A szernek köszönhetően a bontási folyamat normalizálódik, azaz rendkívül gyors lesz. Mindössze másfél hónap alatt - és ez az említett filmben is látható - a rendszerint 1,5 méterre is lenyúló kukoricagyökérnek már csak apróbb maradványait lehetett felfedezni a talajban. További jó hír, hogy a helyreállított, jól táplált talaj egy idő után már nem igényli ezeket a szereket sem, kialakul a természetes körforgás, és a talaj már önállóan is képes egészséges, tápanyagban dús maradni. Ezzel ellentétben a földjeinket ma nem be, hanem kitakarjuk, lehordjuk róla a növényi maradványokat, és erőművekben elégetjük azokat.

"Bármilyen alacsony a szalma hőértéke, az erőmű megveszi. Az elégetett mennyiséget pedig Magyarország az EU felé alternatív energiaforrásként számolja el. A gazdák azt mondják, hogy ha a területen hagyják a szármaradványokat, nehezebb szántani, mert nagyon lassú a bomlás. Persze ha lenne elég élet a termőföldekben, ami elvégezné a bontási folyamatokat, akkor ez nem lehetne kifogás. De nincs benne élet. Hiszen a termőföldeket állandóan felszántjuk, és ahogy már láttuk, a talajforgatással elpusztítjuk a mikroorganizmusokat, és tizedére csökkentjük a termőföldben az életet.  A növekedéshez szükséges tápanyagokat viszont valahogy pótolni kell. Ezért a gazdák a szalmáért kapott pénzt műtrágyára költik. (Mérgezett föld című film)

Sztupa Gergely: - A teljes technológiaváltásunknak egy harmadik eleme is van, amit szintén a franciáknak köszönhetünk. Az állataink takarmányozását is átalakítottuk. A szarvasmarhák számára biológiájukból adódóan a cellulóz alapú élelem a legmegfelelőbb. Ehhez képest, ahogy mindenki, mi is silókukoricával etettük őket. Ez alapvetően keményítőből áll, ami jellemzően a sertések tápanyaga. A rossz etetési mód következtében a marhák immunrendszere meggyengül, tönkre mennek a belső szervei, és az állat idő előtt elhullik.
- A francia takarmányozási filozófia alapja, hogy nem külső inputtal kell dolgozni, és olyan magunk által megtermelt, ezáltal pontosan ismert táplálékot kell az állatainknak adni, amiben a keményítő és a fehérje aránya ideális. Ezért van immáron rengeteg szenázskultúránk. Az állatainknak szálas takarmányt adunk. Akkor vágjuk le a növényeinket, amikor azok beltartalma, vagyis a fehérjeszintje a legoptimálisabb. Ezt aztán fonnyasztjuk, majd betapossuk, és érleljük. Ezek után kerülhet a marháink, és annak borjai elé. A minél természetközelibb etetés a cél, hasonlóan ahhoz, ahogyan a legelőkön élnek és étkeznek.
- A technológiai kör ezen a ponton zárul be, mert a levágott szenázskultúrák csonkjai a földben maradnak, és több tonnányi anyagot biztosítanak a humuszosodáshoz. A növényeink és az állataink is sokkal egészségesebbek lettek, ma már vemhes üszőket is rendszeresen értékesítünk. Ez korábban elképzelhetetlen volt, örültünk, ha a jóval kisebb létszámú állományt szinten tudtuk tartani.

- Mit szólt mindehhez a környezetük: a kollégák, a gazdák, a műtrágya beszállítók vagy épp a helyiek?
Sztupa Gergely: - Eleinte kaptam hideget, meleget. Sokan kételkedtek, és kételkednek ma is, hiába szemmel láthatóak az eredmények. Van, aki meggyőzhetetlen, azt tartja, a szántás, az szántás, azt nem lehet semmivel sem pótolni. A helyiek - egyetlen kivétellel - egyetlen bemutatónkra sem jöttek el. A gazdák pedig eleinte azzal riogattak, hogy majd meglátom, 7-8 év után lefeleződnek a termésátlagaink. Már rég túljutottunk ezeken az éveken, és én pont az ellenkezőjét tapasztalom. Míg korábban száztonna számra vettük a foszfort, a káliumot és nitrogénből is 300 tonnát vásároltunk évente, addig ma már csak az utóbbiból kell vennünk, és abból is jóval kevesebbet, mégsem csökkent a termésátlagunk. A műtrágya mellett voksolók arról már csak ritkán szólnak, hogy a tapasztalatok mindenütt azt mutatják, hogy a kiszórt műtrágya zöme - a nitrogénnél 50%-ról beszélnek - nem hogy nem hasznosul, de kifejezetten szennyezi a talajt és általa a vizeinket. A növények ugyanis a rossz minőségű talaj miatt csak egy kis részét képesek felvenni ezeknek a tápanyagoknak, a többi kárba vész.
- A mélyszántás híveinek kedvenc érve még hogy a patogén gombák elszaporodnak a műveletlen talajban. De ebben sincs igazuk. Mi ezt nem tapasztaljuk. Annyi hasznos élőlény van ugyanis a földjeink mikroflórájában, hogy ezek elveszik az életteret a patogén gombák elől, így a fuzárium problémaköre nem haladja meg a kezelhető mértéket gazdaságunkban.
- A világ a tapasztalatok ellenére továbbra is a növények és nem a talaj táplálásának irányába megy, sőt egyesek már a talaj nélküli termelést hirdetik, minden tápanyagot mesterségesen biztosítva a növényeknek. A talaj egyszerű vázzá silányult, csak arra kell, hogy valami megtámassza a növényeket. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy milyen elvetemült gondolatok születnek arról, hogy le kell ölni a szarvasmarháinkat, mert az emésztésük során metánt termelnek, és elpusztítják a föld légkörét. Pótlásképp pedig az így elveszített húst ipari módszerekkel, mesterséges anyagokból javallják előállítani. Arról persze nem beszélnek, ez vajon milyen környezeti terheléssel jár. Szép új világ! Csak remélni tudom, hogy nem ez lesz a közös jövőnk!
Sziebler Péterné: - Elsősorban a középvezetőinket kellett megnyernünk az ügynek, tőlük már a dolgozóink is elfogadták az új irányt. Nagyon jó, viszonylag fiatal gárdánk van, Sztupa úr és jómagam vagyunk a rangidősek. Sokat dolgoztunk az előkészítésen, többféle kimenettel is végiggondoltuk az egészet. A számok ma már egyértelműen visszaigazolták a döntésünket, jóval kevesebbet költünk gyógyszerekre, kemikáliákra, és nőtt a jövedelmezőségünk is. Manapság divat az agrárgazdaságban a termésátlagokat maximalizálni, és mindent beáldozni ennek érdekében. Pedig ennek így semmi értelme. Minek termelünk sokat, ha azt csak veszteséggel, vagy szerény haszonnal tudjuk megtenni. Mi a kevesebb, több elvét valljuk. Ha a kevesebbet megfelelő áron tudjuk értékesíteni, mert az jobb minőségű, akkor nem hogy nem veszítünk, de még nyerhetünk is. A kollégák látják az eredményeket, ezért a cégen belül senkit sem kell az új módszer hatékonyságáról győzködnünk.

- Sokat beszéltünk az inputról, de mi van a túloldalon mindennek eredményeként? Mi jön ki a tejüzemből, és hová kerül?
Sziebler Péterné: - Sokkal finomabb és beltartalmában értékesebb tejet termelünk az új technológiának köszönhetően. A napi 16-17 ezer liter tej közel felét tudjuk feldolgozni az üzemünkben, a többit tejipari beszállítóként értékesítjük más cégek felé. Ez egyúttal a több lábon állást, a stabil működést is segíti.
- A tejipari termékek teljes skálája szerepel a palettánkon - többféle zsírtartalmú, palackozott tej, vaj, túró, joghurtok, különféle érlelésű trappistajellegű illetve gomolyasajtok, ízesített egyéb tejtermékek. Ezeket elegendő egyszer megkóstolni ahhoz, hogy valaki beleszeressen. Jól érezhető a különbség az alacsony árfekvésű tömegtermékekhez képest. Az áru egy részét saját mintaboltjainkban (helyben lévő két üzletünkben, ezen kívül Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Balatonfüreden, Százhalombattán) és viszonteladói kiskereskedőknek, valamint vendéglátó egységeknek értékesítjük. Napi járatokat indítunk a boltjaink folyamatos feltöltésére, és az iskolatej program keretében szerződött partnereinkhez is ilyen módon juttatjuk el termékeinket. Online módon is leadhatók ma már a rendelések, és szívesen vesszük új viszonteladó partnerek jelentkezését is, akár új irányokba, új járatok indításával is. Rugalmasak vagyunk, igyekszünk megoldani a vevőink problémáit. Van például olyan távolabb működő borászunk is, aki a borkóstolóihoz vásárolja a sajtjainkat, ő például a számára összekészített szállítmányt a fehérvári üzletünkben veszi át.
- Fontosnak tartjuk, hogy a vásárlók a hazai élelmiszereket részesítsék előnyben, hogy minél szélesebb körben megismerjék magas minőségű termékeinket. Bízunk abban, hogy az az út, amit választottunk nem csak járható, de hosszú távon is eredményes lesz. Ehhez még sokat, és legfőbbképpen csapatmunkában kell dolgoznunk, de hiszem, hogy ha az ember valamit kitartóan, következetesen csinál, annak előbb-utóbb az eredménye is meglesz.

Sztupa Gergely: - Mi elindultunk egy lehetséges úton, tapasztalatokat szereztünk, bizonyítottuk, hogy igen is lehetséges a minőségi élelmiszer előállítása természetközeli megoldásokkal, hogy van értelme visszatérni a régiek által jól bevált módszerekhez. Mi senkit sem akarunk meggyőzni arról, hogy ez az egyetlen üdvözítő megoldás. A tapasztalatainkat szívesen megosztjuk másokkal - rendszeresen tartunk bemutatókat telephelyünkön -, de az biztos, hogy mi már nem kívánunk visszatérni a mesterségesen táplált növényekhez, a régi talajforgatásos módszeren alapuló földműveléshez, és a téveszmékre épülő állattakarmányozáshoz.

Cseh Teréz