Közeleg a lapalapítás huszadik évfordulója

A József Attila Megyei és Városi Könyvtár Kultúrhőmérő című, hetente megjelenő podcastjének interjúit régi rádiósként Nász János, az intézmény osztályvezetője készíti hétről-hétre. Január végén Veér Károly, lapunk főszerkesztője volt a vendége, akivel a Regio Regia magazin elmúlt húsz évéről, és eredményeiről beszélgettek.

- Idézzük fel a lapalapítás időszakát!
- A lap létrejötte majdnem véletlenszerű. 21 évvel ezelőtt alapítottunk vállalkozást a mindenkori tettestársammal, Cseh Terézzel, aki az üzleti és a magánéletben is partnerem: ő akkor végzett a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján - akkor még így hívták -, és mindenképpen egy vállalkozás létrehozásában gondolkodott. Teréz emellett információrendszer programozó is, és akkor, 2000 táján kezdett felfutni az internet, mint új médium. Erre alapozva egyik csoporttársával, ill. egy külső befektetővel hozták létre a KEM-Bridge Net Bt.-t. KEM-Bridge, Komárom-Esztergom hídja a világhoz, ez volt az ideológia, és így tartalomszolgáltatással kezdtük a tevékenységünket, aminek része volt egy cégjegyzék, ebből szereztünk bevételeket. Aztán tértünk rá a weblapok készítésére, rengeteg honlapot készítettünk, főleg az első időkben.

- Hogy hogyan jött létre a magazin? Hogy lett az újdonságnak számító online-ból mégis offline, nyomtatott újság? Úgy, hogy amikor én is beszálltam a cégbe, jómagam is jártam az üzletek után. Cégvezetőkkel találkoztunk, beszélgettünk, kínálgattuk az új internetes szolgáltatásainkat. Egy alkalommal épp az egyik nagyvállalat irodájába ültem, és láttam, hogy az igazgató úr mögött van egy böhömnagy számítógép, ami szépen le van takarva egy kalocsai terítővel. Megkérdeztem, használja-e az internetet, s a kérdésemre meglepő választ kaptam: "Megtiltottam a kollégáimnak, hogy bekapcsolják, mert azon vírust lehet kapni!" Akkor döbbentem rá, hogy sokan - még a céges világban is - ódzkodnak az informatikától és emiatt nem igénylik, nem értik a szolgáltatásainkat. Mit lehet ilyenkor tenni? Úgy döntöttünk, ha nem kell az online, hát legyen offline! Kiadtuk Komárom-Esztergom megye első közéleti magazinját, a KEM-Bridge Off-Line-t, a mai Regio Regia jogelődjét.

Veér Károly főszerkesztővel Nász János beszélgetett a JAMK stúdiójában

- A borítóval együtt összesen tizenhat A/5-ös oldalka volt az egész, ma már megmosolyogtató, hogy egyáltalán rá mertük írni, hogy magazin, de akkor mi büszkék voltunk - és lehettünk is - erre a médiumra. Akkortájt még csak Komárom-Esztergom megyét tekintettük működési területünknek, itt éltünk, ide képzeltük a jövőnket, itt építettük a kapcsolatrendszerünket, és az itt történtekről írtunk online és offline formátumban is, mert természetesen a webstúdiót és a megyei hírportált is továbbvittük.

- Aztán jött a nagy uniós betagozódás, és izgalommal vártuk, hogy mi lesz ebből, mert akkor már mi is éreztük, hogy nyitnunk kellene a szomszédos megyék felé. Székesfehérváron volt egy tanácskozás, ahol a Közép-Dunántúli Régiót alkotó 3 megye - KEM, Fejér, Veszprém - elöljárói, mint a Regionális Fejlesztési Tanács tagjai, összedugták a fejüket egy turisztikai koncepció létrehozása érdekében. Nevet is adtak ennek a hárommegyés turisztikai desztinációnak, így született meg a Királyi Régió elnevezés. Tetszett ez a név nekünk, sajnáltuk, hogy nem lehet a miénk, de végül addig-addig játszottunk a gondolattal, a variációkkal, míg ráleltünk a megoldásra a latin fordítás formájában. Jól csengett: Regio Regia. Az uniós csatlakozáskor, regionálissá váló magazinunk ezt a nevet kapta.

- Saját forrásból indultatok el, vagy kaptatok valamiféle támogatást? 
- Büszkén mondom, hogy a mai napig teljesen függetlenek vagyunk. Tehát sem pártok, sem pénzügyi társaságok, befektetők nincsenek mögöttünk. Nincs eltartónk. Saját kapcsolatrendszerünkre építve, és nem a médiában megszokott módon működünk. Nem a hirdetések adják a fő bevételeinket, sőt hírvadászok sem vagyunk. Kidolgoztunk egy újszerű, innovatív működési metódust, és úgy véljük, éppen ennek köszönhetően sikerült túlélnünk a 2008-as pénzügyi válságot. Most is különösen nagy jelentősége van ennek a partneri együttműködésnek. A partnereink - vagy, ahogy mi hívjuk őket, Értékteremtőink - a járvány alatt is kitartanak mellettünk. Vállalati, önkormányzati, intézményi vezetők, akik a vállukon viszik egy-egy település, kisebb-nagyobb társaság, szervezet napi ügyes-bajos dolgait, működésükkel, tetteikkel értéket hoznak létre, a maguk berkeiben figyelemre méltó teljesítményt nyújtanak, vagyis építik ezt a három megyét. Őket szólaltatjuk meg, és őket tekintjük partnereinknek, Értékteremtőinknek.

- Milyen célkitűzések mentén próbáltatok elindulni?
- Az elején nem volt letisztult célkitűzésünk. Csak azt tudtuk, hogy szeretnénk bemutatni először Komárom-Esztergom megyét, ahogy később a régiót. Sok év, és talán a válság is kellett ahhoz, hogy kikristályosodjon a valódi profilunk. Egyediek vagyunk abban a tekintetben, hogy alapvetően az értékeket keressük, a megmutatásra érdemes pozitívumokat. Mindamellett minket nem csak az elért eredmények, a teljesítmény érdekel, hanem arra is kíváncsiak vagyunk, hogy milyen gondolatok, célok vannak emögött. Ebből adódóan nagy ívű interjúk készülnek első számú vezetőkkel, akiket leginkább arról kérdezzünk, miként gondolkodnak, mi az a stratégia, belső motiváció, ami lendületet ad a cég, a jövő építéséhez, a tervek megvalósításához. Minket az érdekel, ki, hogyan gondolkodik, milyen célokat fogalmaz meg, és mit, hogyan tud ezekből megvalósítani. Mert ez maga az ember. Hisszük, hogy ilyen szemüvegen át érdemes látnunk a világunkat, és megismernünk egymást.

- Mi az, amire büszkék vagytok az elmúlt időben az eddigi eredményekből, amire azt mondod, hogy oda lehet tenni a polcra, és másoknak is jó példát tudtatok mutatni? 
- Amire büszkék vagyunk továbbra is, az a függetlenségünk. Magyarországon ma szerintem nemigen van más, ténylegesen független médium. Mi döntjük el, hogy ki fog szerepelni a lapban, ill. az internetes változatban.

- Nagyon fontos lépés volt a cég életében, amikor a turisztikai vonalra is sikerült belépnünk. Jó kapcsolatot ápoltunk a megyei önkormányzatok vezetésével, és velük közösen úgynevezett gasztronómiai kalauzokat kezdtünk kiadni, 4-5 éven keresztül, a 2008-as válságig ment ez. A kiadvány vendéglátóhelyek, szálláslehetőségek, turisztikai látnivalók kis almanachja volt, évről-évre jelentettük meg az Utazás Kiállításra. Minden évben kicsit vastagabb lett, általában egy kis pályázati pénzt mindig sikerült hozzá szerezni, és egy minimális megjelenési díjat kértünk az egyes vendéglátóipari helyektől. Ennek a betetőzése egy regionális borkalauz volt, amit az Agrármarketing Centrum segítségével jelentettünk meg. Ebben a régióban található borvidékekből öt-öt, olyan közepes és kis pincészetet mutattunk be a termékeikkel együtt, melyek érdeklődésre tarthatnak számot. Nagyon jó kapcsolatunk van azóta is ezekkel a borászatokkal, és maga a kiadvány is időtálló, már az újrakiadás gondolata is megfogant, egy szép, reprezentatív keményfedeles könyv formájában.

- Büszkék lehetünk a Regio Regia magazin tematikus, művészeti különszámaira is. Ezekkel mindig a nyári hónapokra, az üzleti uborkaszezonra koncentráltuk. A régióban élő meghatározó, helyi vagy épp országos szinten ismert alkotóművészeket mutattunk be. Olyan fantasztikus emberekkel készítettünk személyes interjúkat, mint Ágh István - Nagy László testvére, szintén Kossuth-díjas költő –, vagy Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikus-szobrászművész, aki a Herendi Porcelánmanufaktúra arculatát határozta meg a 60-as évektől kezdve, hogy csak a két legnagyobb nevet mondjam. Készítettünk interjút színészekkel is, például a fejér megyei születésű Eperjes Károllyal, vagy a tatabányai kötődésű Nagy-Kálózy Eszterrel, és még sorolhatnám. Ezt a mellékletet is 4-5 évig jelentettük meg minden nyáron. Nagyon értékes anyag halmozódott fel. Például Székesfehérváron az egyik középiskolában az Ágh István interjúm ma is a tananyag része.

- Ez a művészeti melléklet egy Királyi Pantheonban csúcsosodott ki. A 2008-as válság idején, látva a veszteségeket, az elkeseredést, tollforgatóként azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk segíteni, valahogy erőt adni a folytatáshoz olvasóinknak, partnereinknek. Úgy döntöttünk, hogy az elődeinket – akik itt éltek és alkottak az elmúlt 100 esztendőben - állítjuk eléjük példaként. Megmutatjuk, ők hogyan élték túl a nehéz időket, a lehetetlennek tűnő helyzetekből hogyan tudtak győztesként, alkotóként kikerülni. Ezek az emberek ikonikus alakjai egy-egy városnak, térségnek. A portrékat ma még élő sorstársak, pályatársak, családtagok megszólaltatásával tettük színesebbé, teljessé, egyedivé. Bemutattuk például Fekete István írót, akiről kevesen tudják, hogy ragyogó mezőgazdász volt, vagy Czibor Zoltán komáromi kötődésű aranycsapat tagot, Nagy László költőt Iszkázról. Írtunk Öveges József fizikusról, Skoflek István paleontológusról, akik a tatai gimnázium elismert tanárai voltak. Olvashattak a Tatabányán jól ismert Gál István városépítő bányaigazgatóról, a székesfehérvári Lánczos Kornél matematikusról, Radetzky Jenő ornitológusról, a bábolnai mintagazdaságot létrehozó Burgert Róbertről, ahogy például Dr. Springer Ferencről is, aki a Velencei-tó megmentője néven vonult be a helytörténetbe és a történelembe.

- Szintén nagy sikernek tartjuk, hogy például az építőipar kapcsán az előző gazdasági válságból való kivezető utakat kerestük egy nagyszabású riport keretében, és ehhez kapcsolódva a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával, és értékteremtő partnerünkkel, a Grabarics Építőipari Kft.-vel karöltve rendeztünk egy konferenciát, ahova meghívtuk a kormány képviselőit, az építőipari hatóságokat, és magukat a vállalkozókat. A konferencián elhangzott javaslatok egy része így az új építési törvénybe is bekerülhetett.

- Az elmúlt években komoly társadalmi elismeréseket is kaptunk, 2018-as munkákért átvehettük a Fejér Megye Gazdaságáért Sajtódíjat, tavaly pedig a megyei Príma-díjra jelölték lapunkat a sajtó kategóriában, és Tatabánya város különdíját sikerült elnyernünk. Idén a Komárom-Esztergom Megyei Iparszövetség elismerő oklevelét vehettük át. A legnagyobb elismerés persze az, hogy kedvelik, olvassák a lapunkat, gyakoriak a pozitív visszajelzések. Ez mutatja, hogy valami fontosat csinálunk.

- Tavaly a trianoni évfordulónk volt, és a nemzeti összetartozás éve. Erre is készültetek. 
- Emellett a 100 éves évforduló mellett nem lehetett csak úgy elmenni. Mi a magunk módján emlékeztünk. Sokan hivatkoznak ma is gróf Apponyi Albert trianoni beszédére, különféle idézeteket tesznek fel az internetre, írnak le, amik soha az életben el nem hangzottak. Ezért úgy gondoltuk, hogy a teljes védőbeszéd leközlésével egy történelmi dokumentumot is odateszünk mindazoknak, akik nem férnek hozzá kis példányszámú könyvekhez, vagy nem néznek utána. Mellette miniszterelnökünk sátoraljaújhelyi beszédét is közöltük, ami nem kevésbé volt jelentős. Megtalálható a mellékletben az a sokatmondó úgynevezett "vörös térkép" is, amely a nemzetiségek elhelyezkedését mutatja a XX. század eleji népszámlálás alapján a Kárpát-medencében, és amelyet Trianon döntéshozói szintén nem vettek figyelembe. Erdélyi barátaink is tettek hozzá egy-egy szösszenetet: György Attila József Attila-díjas költő, író, lapszerkesztő, és Sándor Krisztina készített egy-egy jegyzetet a melléklethez. Remélem, hogy ezzel is sikerült maradandót alkotnunk!

- Mennyire fontos szempont számotokra a fenntarthatóság? 
- Szerintem az értékteremtés megköveteli a fenntarthatóságot, a része annak. Jövőt építeni csak a múlt ismeretében, a hagyományok ápolásával lehet. Mi a múlt felidézése mellett a ma értékeit rögzítjük, hiszen a jelen holnap már múlt lesz. Most, napjainkban is születnek értékek, melyeket érdemes megismernünk, megörökítenünk és a nagy közöshöz hozzátennünk.

Az írás a JAMK Kultúrhőmérő című podcast-jében elhangzott beszélgetés rövidített, szerkesztett változata.
Fotó: Mazán Tibor