Hihetetlen, hogy a vaskezű fanyűvő nincs többé! Laci a népművelő, Laci a színész-versmondó, Laci a fafaragó, Laci a tanár, Laci az atléta, Lavi a nagyapó, Laci a jó cimbora megunta ezt a planétát, és más létsíkokra költözött. Gengeliczky László Éless Bélával együtt alapította a Bányász Színpadot, és őt követte a tatabányai Népház vezetői székében és most az égi társulatban is. Kitüntették a Tatabánya Kultúrájáért díjjal, de a 2020-ban neki ítélt Bánhidáért Emlékérmet már nem vehette át.

Évtizedekig szervezte a tatabányai skanzenben az országos bányász fafafaragó tábort, és adta át a fafaragás tudását. Sokak szemében ő is egy szilárdan álló hatalmas fa volt, melynek óvó lombja alatt megpihenhetett, lenyugodhatott az emberfia.

Mondják, a hatalmas fákat nem bírja gyökerestül kitépni, fokozatosan elkoptatni semmilyen nagy vihar. Az ilyen fákat csak derékba bírja törni.

Derékba tört a nagy fa, hiába edzette 75 év viharainak minden megpróbáltatása. Kérges kezében tükörsima bútorrá alakult a göcsörtös gyökér, zengő hangján életre keltek a rég elhalt költők szavai. Az ősi energia, az életerő távozott közülünk.

Hiányod égető, de nincs mit tenni: porból lettünk, porrá leszünk. Vigyázzanak rád az angyalok haló poraidban is! Majd találkozunk a fenti Fehér Ökörben, koccintunk, kortyolunk, és kinevetjük a lenti világ hívságait!

Fotó: Szabó János