Az utolsó verseny
Elment a viccgyáros ezredes

Az élet egy olyan szexuális módon keletkező folyamat amely minden esetben halállal végződik - mondta el több alkalommal is baráti poharazgatás közepette, a viccekből jószerivel kifogyhatatlan cimbora, sokak barátja, sporttársa, katonatársak bajtársa. A vicceknek, ugratásoknak, versengéseknek számára vége. A minap egy tájfutó versenyen elnavigálta magát. Nem a célszalagot, hanem élete fonalát szakította el Kész István, nyugállományú honvéd ezredes. Hatvanöt évet élt.

Egyszerűen nem akarja elhinni az ember, amikor olyan közeli ismerőséről érkezik a megdöbbentő hír, hogy nincs többé, aki egyébként az élet megtestesítője volt. Kész István egész életét a honvédségnél, illetve annak közelében élte, egészen az utolsó percig. Igazi életvidám, viccekre, bolondozásokra mindig kész, örökmozgó ember volt. A felderítő szakon végzett tiszt sokféle feladattal, sokféle beosztásban birkózott meg szolgálati ideje alatt.
Ezer és ezer fiatal katona ismerhette sporttiszti korából. Nem csak elvárta utasításainak végrehajtását, hanem a szó legszorosabb értelmében előljárt a feladatok gyakorlati bemutatásában is. Közel négyszáz alkalommal hajtott végre ejtőernyős ugrást, remek készsége volt a cselgáncshoz, katonákat és rendőröket is képzett az önvédelemre.
Nyugállományba vonulása után sem maradt tétlen. Minden katonai esemény elsőszámú fotósa-videósa volt, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör országos vezetőségének tagja, szenvedélyes éremgyűjtő és tájfutó. Számtalan katonai és sportkitüntetés birtokosa, aki legutóbb egy versenyen lett rosszul Fejér megyében, s ott le is zárult élete.
Isten Veled Pista, nyugodj békében.

Berg Endre