Egy kis sci-fi a Gerecse lábánál

A 70-es, 80-as években elárasztották a mozivásznat a fantasztikus filmek. Űrodüsszeia, Csillagok háborúja, Szárnyas fejvadász, vagy a magyar Pirx-sorozat - valamennyiben közös volt, hogy különféle robotok mászkáltak ide-oda, akár meghatározott feladatot végezve, akár önálló akarattal rendelkezve. Tátott szájjal csodálkoztunk rá a főleg Japánból érkező tudósításokra, ahol szintén okos automaták produkálták magukat a nagyközönség előtt.
A XXI. századra - bár az önálló akaratú, humanoid masinákra még várni kell - mindez valósággá vált. A gyárak, üzemek szerelősorain beprogramozott célgépeket, automatikus gyártósorokat láthatunk, melyek külső beavatkozás nélkül végzik pontosságot megkívánó, az emberi hibafaktort kizáró tevékenységüket.
Tudjuk, hogy Jules Verne álmai is sorról-sorra megvalósultak, és elfogadjuk, hogy a nagyipar ma már nem nélkülözheti az automatizálást. Az azonban megint más dolog, hogyha valaki szembesül ezekkel az okos gépekkel.
A minap Gyermelyen jártam, az 50 éves tésztagyárban, ahol lerakták harmadik malmuk alapkövét, és átadtak egy új beruházást. Varga Mihály pénzügyminiszter, Tóth Béla igazgató és dr. Völner Pál országgyűlési képviselő hősiesen, védőruhába öltözve vágták át a szalagot, a steril környezetbe a sajtó képviselői nem mehettek be. A szél elől védett raktárban vártuk az alapkőletételt.
Mintha a futurisztikus filmek díszletei közé kerültünk volna: automata targoncák hozták-vitték a raklapokat, csendesen, fáradságot nem ismerve, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, és udvariasan megálltak a csetlő-botló fotós előtt.
Szép új világ - embert alig látni, a masinák végzik dolgukat. Remélem, hogy tíz év múlva nem egy emberszabású, kifogástalan külsejű és modorú robottal kell interjút csinálnom a Gyermelyi Zrt. 60 évéről. Van, amin nem kell változtatni! Nekem kiválóan megfelelt Tóth Béla, a mai igazgató is!

Veér Károly, főszerkesztő