Éless Bélára, a Nagy Színházcsinálóra emlékezünk

Éless Bélára sokan emlékeznek Tatabányán, de Székesfehérváron sem ismeretlen az egykori élsportoló, majd színész, rendező, színházalapító neve. Merthogy ő az egykori tatabányai Bányász Színpad, majd a Jászai Mari Színház, később a Budaörsi Játékszín - ma Latinovits Zoltán Színház - és az Éless-Szín megalapítója, a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal számos közös produkció megálmodója. 2020. december 28-án a Nagy Színházcsináló ismét színházat váltott, végérvényesen az Égi Társulathoz szerződött. A stafétát felesége, dr. Élessné Valler Gabriella vette át, akivel arról a csodálatos életpályáról, háromszor 11 esztendőről beszélgettünk, amit Éless Béla hagyott maga mögött. Valamennyi színházában nagyot alkotott: fantasztikus produkciók, díjnyertes előadások, ősbemutatók fémjelzik az útját.

Az élsporttól a színházalapításig
- Élsportoló - távgyalogló, hosszútávfutó - volt, amikor Tatabányára került. A tokiói olimpiára csak azért nem jutott ki, mert hepatitiszt kapott. Az akkori eredményei jobbak voltak, mint az olimpiai első helyezettnek.
- A színház misztériuma hamar megérintette, már a Közgazdasági Egyetemen Bujtor Istvánnal, egykori sporttársával és Farkasházy Tivadarral együtt csinálták a Közgáz Kabarékat. Tatabányán egy amatőr színészcsapattal hozta létre, és éveken át működtette a Tatabányai Bányász Színpadot. Ezekben az években már a Magyar Rádiónál rendezőként dolgozott. Párhuzamosan két felkérést is kapott: hívták a baden-badeni rádióba, illetve Tatabánya város vezetése felkérte az újonnan épült megyei művelődési ház, A Közművelődés Háza - ma A Vérges Agórája - igazgatói posztjára, ígéretet téve arra, hogy itt megalapítja a korábban vágyott színházat is, amire később valóban megkapta az engedélyt. Így jött létre a Komárom-Esztergom Megyei Játékszín, melynek létrejöttét mind a megye, mind a város vezetése támogatta.

A Komárom-Esztergom Megyei Játékszíntől a Jászai Mari Színház - Népházig
- Tatabányán a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában dolgoztam, iskolatitkárként, amikor A Közművelődés Házát átadták. Nem elégített ki ez a munka, váltani szerettem volna. Egy testnevelő kollégám, Kovács Nimród, az újonnan épült művelődési ház igazgatójának, Éless Bélának volt sporttársa, ő ajánlotta figyelmembe az éppen induló intézményt, ahová munkatársakat kerestek. A titkárságra kerültem, majd amikor a színház létrejött, művészeti titkárként folytattam a munkámat.
- Jó csapat jött össze a megyei művelődési központban. Kedveltük egymást, jól éreztük magunkat együtt, akár munka után is szívesen töltöttük közösen az időnket. 1987. február 3-án a Veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka volt nálunk - feledhetetlen este volt számomra, ezért is emlékszem ennyire pontosan a dátumra -, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadással. A sikeres produkciót követően a csapat a Csülök Csárdában engedte ki a gőzt, vacsora, zene, tánc. Soha nem voltam az, aki bárkit is felkérne, és Béla sem, valahogy mégis úgy alakult, hogy egy hölgyválasz alkalmával felkértem. Ekkor jött az az áramütés, ami örökre összeforrasztott bennünket. Megszűnt körülöttünk a világ, "még akkor is táncoltunk, amikor már nem is szólt a zene." Tulajdonképpen az életünk azóta közös úton haladt, 11 év után, 1998. július 17-én össze is házasodtunk.
- A színház megalapítását követően sorra születtek az új darabok, hol saját erőből, hol közös produkciókkal. Béla ötlete volt, hogy a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal koprodukcióban hívjunk életre darabokat. Ez mindkét színháznak előnyös volt, hiszen feleződtek a költségek, és duplázódott az előadásszám. Olyan nagysikerű bemutatók születtek, mint a 75 előadást megélt Kakukkfészek, vagy a Miniszteri Nívódíjas Pillantás a hídról, de említhetnék a sokak által kedvelt Három testőrt is.
- A Jászai Mari Színház nevet, azt, hogy a Komárom-Esztergom megyei, ászári születésű színművésznőről nevezzük el Tatabánya színházát, én javasoltam. Ekkor költözhettünk át a Népházba, a színház végleges helyére.
- Számos nagysikerű előadás, tizenegy évnyi kemény munka után a városvezetés úgy döntött, hogy a színházigazgatói posztra mást kér fel. A színházi világban megszokott, hogy pár évente pályázatot írnak ki a vezetői posztra. A mi esetünk annyiban volt speciális, hogy itt egy színházalapító színigazgató helyére tettek egy új vezetőt, a szakmai döntés ellenére. Hiába voltak jók a gazdasági mutatók, hiába volt meg a szakmai elismerés, s örömmel jöttek a nézők, a folytatáshoz nem volt elegendő.

Új színház jön létre: Budaörsi Játékszín
- Béla igazi élsportoló módjára felállt a földről, és ismét a nullából kiindulva új színházat alapított, a Budaörsi Játékszínt. Újabb 11 év munkával ismét fantasztikus teljesítményt nyújtott, egy 170 milliós színházat hagyott maga mögött. Mert, bár azt mondják, az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, nekünk "sikerült." Ugyanaz történt, mint Tatabányán. Éless Béla érdemei elismerése mellett, a már kitűnően működő, saját rajongótáborral bíró színház vezetésére mást kértek fel.
- Felejthetetlen produkciók születtek a kicsiny budaörsi művelődési ház szerény színpadán: Vágy a szilfák alatt, Dobszó az éjszakában - mely magyarországi ősbemutató volt -, Édentől keletre, Hollywoodi mesék. Bélának mindig is az volt a koncepciója, hogy a könnyebb, keresettebb műfajok mellé évente legalább egy-két színházi irodalmi érdekességet is becsempésszen. Fergeteges sikerekkel játszottuk ezeket a darabokat is.

Az Éless-Szín - egy magyar magánszínházi sors
- A saját nevével alapított színházat már senki sem akarta elvenni tőle, de a körülmények nem igazán voltak kedvezőek egy magánszínház működtetéséhez, és ez sajnos a mai napig is így van. Magyarországon nem megszokott ez a működési forma, állami oldalról pedig végképp nincs bejáratott útja annak, hogy az ilyen jellegű kulturális szervezetek munkáját segítsék. Mindig óriási küzdelem volt a színház működtetése, ami Béla közgazdasági tudása nélkül talán lehetetlen is lett volna. A TAO kivezetése nagyon érzékenyen érintett minket, helyére pedig nem került állandó állami finanszírozás. Ezért inkább mecénásokban, támogatókban, szponzorokban gondolkodunk, és persze a produkcióink vendégjátékaiban Budapesten és vidéken is. Bár - és ezt pozitívan értékelem -, épp a napokban érkezett a jó hírt, hogy kapunk egy kis működési támogatást.
- A helykeresés sem volt egyszerű számunkra. Béla Zuglóban szeretett volna letelepedni, mert ő mindig olyan helyen képzelte a jövőt, ott akart színházat alapítani, ahol még nem volt. Soha nem mások ellen dolgozott. Csömörre is e gondolat mentén kerültünk. Éveken át a csömöri művelődési ház jelentette a bázist, és támogatást is kaptunk a Csömöri Önkormányzattól, amiért ma is hálásak vagyunk.
- Később sikerült játszóhelyként megnyernünk - és azóta itt mutatjuk be az új darabjainkat - a Zuglói Civilházat. Zugló Önkormányzata a mai napig támogatja színházunkat, amiből a bérleti díjakat rendezni tudjuk. Pesten természetesen más helyszíneken is játszunk, és gyakran van vidéki felkérésünk is. Elég széles a repertoárunk, sok darabunk van, rendkívül jó szereplőgárdával.

Sok művészt foglalkoztat az Éless-Szín
- Béla koncepciója, hogy nincs szükség állandó társulatra, itt kapott csak igazán értelmet. Rádiórendezőként nagyon megtanulta, hogyan kell jól szerepet osztani. Bárkit, akit felkért, szinte látatlanban aláírta a szerződést, mert tudta, az a szerep neki való. Nagyszerű színészekkel dolgozhattunk, akik a hívására örömmel jöttek: Almási Éva, Lőte Attila, Piros Ildikó, Sztankay István, Koncz Gábor, Agárdi Gábor, Trokán Péter, Szombathy Gyula, Esztergályos Cecília, Papadimitriu Athina, Kautzky Armand, Kertész Péter, Gregor Bernadett, Nyertes Zsuzsa és a nemrég elhunyt, a legújabb darabunk főszerepét alakító Oszter Sándor. De lehetetlen mindenkit felsorolni!
- Az Éless-Szín legemlékezetesebb darabjai között szerepelt például az Öbölből vödörbe, a Mindent a kertbe, vagy Görgeytől a Huzatos ház. A Társasjáték New Yorkban című darabunkat Budaörsön mutattuk be, de megvettük a díszleteket és a jelmezeket, és a színészek legnagyobb örömére tovább játszottuk azt, nem kis sikerrel. Ugyan így tettünk A néma leventével is. Számos különféle irodalmi érdekesség, vígjátékok egész sora, krimi bohózatok szerepelnek a repertoárunkban.

A kassai fiú a Kassai polgárokkal búcsúzott
- Két nyertes pályázatnak köszönhetően tavaly szerettünk volna színpadra vinni a Kassai polgárokat és a Valentin napot, de ebbe előbb beleszólt a covid, majd később Béla egyre romló egészsége. A Kassai polgárok kamaraszínházi változatát megírta, de a bemutatókat - idén júniusban a Kassai polgárokat, majd szeptemberben a Valentin napot Béla már nem érhette meg. 2020. december 28-án az Égi Társulathoz szerződött. Persze biztos vagyok abban, hogy a bemutatóinkon ő is velünk volt, és úgy érzem, büszke a társulatára.
- Már a 80. születésnapjára szervezett meglepetésgálát is le kellett mondanom, és sajnos az elismeréseit, a Gobbi Hilda Életműdíjat, illetve a Zugló Díszpolgári kitüntetést sem tudta már személyesen átvenni. A járványhelyzet miatt budapesti búcsúztatóján csak a szűk családi és baráti kör lehetett jelen. Hamvait - Füzérradványban, ahol gyerekeskedett - az önkormányzat által biztosított díszsírban helyeztük el, illetve a hamvai egy részét - ahogy kívánta - szétszórtuk imádott parkjában.
- Így történt, hogy dr. Éless Béla, a kassai születésű fiú, aki élsportolóként került Tatabányára, és akként is küzdött egész életében, egy újabb, harmadik tizenegy év után, végül A Kassai polgárokkal búcsúzott, amit ma is játsszanak a színházában, és mindenütt, ahová meghívják.

Cseh Teréz