40 az új 20, avagy mivé lesz egy firkász, ha már 10 éve multikatona

Az (én) negyven évemből a második húszban már megjelent (!) a Regio Regia Magazin, ahol az első és legmeghatározóbb munka- és élettapasztalataimat szereztem. A korunk (a magaziné, az enyém, és amelyben élünk) megállásra késztet, s arra, hogy időzzünk el a témánál egy kicsit hosszabban, mint a napi betevő social posztok fölött.

A személyes változásaim közül talán az egyik legszembetűnő, hogy a lapnál töltött nyolc év alatt a kidolgozott nyelvhelyesség, a szépen gördülő mondatok helyét hamar átvették a vezetői riportok, a slide-okban, bulletpoint-okban való gondolkodás, és seperc alatt kialakult a túléléshez nélkülözhetetlen bullshit generator.
A másik - és utolsó -, hogy nyeretlen húszévesként a lapnál megszerzett tárgyalási tudásomat, egy jelenleg négy és egy hatéves gyermek anyukájaként tovább árnyaltam túsztárgyalói és diplomáciai készségek fejlesztésével. (Utóbbi szintén hasznos túlélőeszköz "a multiban".)

A magazinnál töltött évek után a Telekom innovációs igazgatóságára, majd az Antenna Hungária üzletfejlesztésére vitt az utam. Dolgoztam azóta érintésmentes mobilfizetésen, IoT kütyükre épülő szolgáltatásokon, vezettem be IT biztonsági szolgáltatást, beleszagoltam a smart city-be. Építettem a magyar piacot évtizedekkel megelőző szolgáltatások alapjait, s végtelen sorban készítettem edukációs anyagokat, hogy létrehozzuk a még nem létező piac fogyasztói bázisát. Az első napomon "a multiban" még nem tudtam, hogy mennyi mindennek képez stabil alapot, hogy egy nagyratörő, kis vidéki vállalkozásnál szocializálódtam munkavállalóként.

Gondolatébresztő jelleggel összeszedtem néhány pontban azokat a magazinnál szerzett tapasztalatokat, amelyek esetünkben (a magazinéban és az enyémben is) kiállták az idő próbáját.

1. Az innováció Te magad vagy
Amikor a magazinhoz kerültem, éppen egy startup építésébe csöppentem, bár erről vélhetően a tulajdonosoknak -a ceo-nak és a co-founder-nek - sem volt tudomása. A magazin a kezdetektől egy máig tátongó piaci résre fókuszált. A termék az értékteremtés a mértékadó gazdasági újságírás eszközével előbb megyei, majd regionális lapként. S mikor járatlan utakra téved az ember, nem sietnek segítségére sem a hagyományok, sem a babonák. A fejlődéshez mindenképpen kell cél, nyitottság, bátorság és meló (a sorrend mindegy). Nyitottság az újra, bátorság felvállalni azt, ha valamit még nem tudsz, vagy nem sikerült, és sok-sok meló. Ezek nélkül a legnagyobb innováció is csendben tömegsírba hull.

2. A teremtés képessége
Kitartotta kezét az Úr, s mondá: legyen. S lett.
A teremtés képessége úgy hiszem, minden olyan emberben megvan, aki képes létrehozni valamit. A titok viszont nem abban rejlik, hogy egy jól bevált recept szerint tud-e sikeresen dolgozni, hanem abban, hogy ki tudja-e tesztelni a receptet? Meglátja-e, mi kell hozzá? Mi a titkos összetevő? Mi a helyes sorrend? Tudja-e másolhatóvá tenni? Ha igen, az már üzletfejlesztés.

3. A munka hasznos végterméke
A világnak ez a része nem változott sem húsz, sem negyven év alatt, dolgozni kell. Tény, hogy egy kisméretű cégnél sokkal több a lehetőség szinte bármilyen területen tapasztalatot szerezni. Lehetsz például direkt marketinges és könyvelő egyszerre. Vagy hostess a keddi konferencián és disztribútor szerdán. A sokrétű tapasztalat mellett a lapzártákon edzett munkabírás verhetetlen erényeket kovácsol. Fontos azonban megállni, és észrevenni a munka eredményét. S ez is képességgé fejlődik, amely segítségével mindig lesz egy belső igény (jó esetben kritikusan) megnézni, mi is a munka hasznos végterméke. Így van értelme dolgozni is.

4. A fix pont
A "multikban" a munkaerőmenedzsmentről messze földön híres, hogy amit x ember meg tud csinálni y idő alatt, azt x-1 ember is meg tudja csinálni, ha belehúznak. Emellett tréningről coachingra mehet az ember lánya, vagy éppen agilis coach-ok segítik a munkáját, a fix pont technikáját azonban a magazintól hoztam magammal, s azóta sem találkoztam vele máshol. A fix pont megkeresése egy nagyon egyszerű módszer a káoszban való rendrakáshoz. Lényege, hogy kiválasztunk fix pontként egy feladatot, amelyhez aztán minden teendőt viszonyítani tudunk. Így megfoghatóvá és rendszerezhetővé válnak a feladatok, láthatóvá a prioritások akkor is, ha a feladatmennyiség már átláthatatlanná vált.

Húsz év távlatából úgy tűnik, hogy nem csak a kiadónál megszerzett képességek és gondolkodásmód időtálló. Köszönöm, hogy részese lehettem a Regio Regia jelenségnek!

Vitkóczi Éva (Vica)