Soha nem termeltek veszteséget

A tatai illetőségű DERIK Hungária Kft a Regio Regia magazin egyik első partnere volt. 2003-tól rendszeresen szerepelnek lapunkban. Nyomon követhettük, ahogy fejlődtek, mikro-vállalkozásból 40-50 objektumot őrző cégcsoporttá nőttek. Összegzésre invitáltuk a cégvezetőket, akik egy családot alkotnak. Rigó Ágnessel, Rigó Erikkel és Rigó Péterrel beszélgettünk.

Múltidézés
Péter: 1997-ben alakult a Bt., először arra gondoltunk, hogy csak Tatabányán végzünk őrzési munkát, de aztán jött egy felkérés, így belekóstoltunk a takarításba is. Ilyet egyébként ma már nem vállalunk. Közben egyre nőtt a megrendelés állományunk, erre alapítottuk 2002-ben a Derik Hungária Kft-t. Mára cégcsoporttá nőttük ki magunkat, hét vállalkozást működtetünk. Ezek irányítása, tulajdonosi köre ma is szigorúan családi körben történik.
Ágnes: Az élet hozta úgy, hogy a különféle tevékenységekre külön-külön cégek alakultak. Először jött a távfelügyelet, aztán a takarítás, a technikai szerelések, és a többi, így jött létre a cégcsoport.
Péter: Amikor belekezdtünk a vállalkozásba, sokkal barátságosabb volt a minket körülvevő világ. Ha akkoriban szóban megállapodtunk, és kezet ráztunk, az felért egy szerződéssel, mindkét fél betartotta az ígéreteit. Ma is kezet fogunk, de írott szerződés nélkül nem kezdünk bele semmibe. Annyiszor pórul jártunk a jóhiszeműségünkkel, hogy már nem elég az adott szó, hiszen sok embernek ez nem jelent semmit. Két évtizede a világ is lassabb volt, most pillanatok alatt reagálnak az adott helyzetre a cégek, villámgyorsan megvalósítják a fejlesztéseket, ha van értelme, ha nincs. Az emberek kevésbé gondolkodnak, első felindulásból beszereznek mindenféle kütyüt akkor is, ha arra semmi szükségük nincs.
Erik: 23 éve dolgozunk, és veszteségesek még sohasem voltunk, pedig mi is kényszervállalkozóként kezdtünk. Amikor nyugállományba vonultam, alacsony volt a nyugdíjam, semmiképpen nem volt elég ahhoz, hogy normálisan megélhessünk. Mivel rendőrként dolgoztam, egyértelmű volt, hogy ehhez kapcsolódó szakterületen vállalkozunk. Így jött létre a DERIK Nyomozóiroda, Szolgáltató és Információs Betéti Társaság. A vállalkozásaink biztosítják a család megélhetését, és arra is van lehetőségünk, hogy támogatóként jó ügyeket szolgáljunk. Szerintem nem vagyunk utolsók Tatán a karitatív tevékenységben, és ezt mindig örömmel tesszük. Csak az utóbbi két évben legalább tízmillió forintot fordítottunk erre a célra. Most például két rászoruló családot támogatunk ebéddel és vacsorával az év végéig.
Ágnes: Támogatunk egy krízis raktárt is, az apósom, és Megyeri Imre által alapított és működtetett Mosolygós Gyermekekért Alapítvány keretében.

Folyamatos a fejlődés
Erik: Kezdetben a tevékenységünk döntő többségében az élőerős őrzést jelentette. A korábbi munkám kapcsolatrendszerének köszönhettük az első megbízásokat, és álmomban sem gondoltam arra, hogy odáig eljutunk, ahol ma állunk. Azt terveztük, hogy elkezdünk őrizni, lesz egypár alkalmazottunk, 10-15 főben gondolkodtunk. Az élet ezt hamar felülírta, hiszen hónapról-hónapra 100%-kal nőtt a megbízások száma. Persze újabb- és újabb kollégákat kellett felvennünk, szerencsére akkoriban még lehetett jó munkaerőt találni.
Péter: Mi csak saját munkaerőt foglalkoztatunk, ma körülbelül 180 fővel dolgozunk. Ha nem vezettük volna be az őrzés területén az automatizálást, legalább 500 emberre lenne szükségünk a feladatok ellátásához.
Erik: Ma az a probléma, hogy a szürke- és a feketegazdaság elviszi a jó munkaerőt. Mindennapos a zsebből-zsebbe fizetés, a részmunkaidős bejelentés, az egyszerűsített foglalkozás. Mi ezt nem tudjuk, és nem is akarjuk felvállalni. Mindenkit rendesen alkalmazunk, fizetjük a járulékokat, és az emberek a szerződésük szerint kapják a bérüket, amely mindig jóval magasabb, mint a minimálbér.
Ágnes: A hozzáállásunk érezhetően felértékelődött a járvány kitörése óta. Mindenki megbecsülte, hogy be van rendesen jelentve, hiszen ha beteg lett, kapott táppénzt, rendes ellátást. Az említett helyeken ez nem így volt, egyszerűen elküldték azt, aki elkapta a fertőzést.
Péter: Ma munkaalapú társadalomban élünk, mi pedig inkább a tudásalapú módszert helyeztük előtérbe. Kevesebb munkaerővel, sokkal professzionálisabban teljesítünk. A megbízónak kevesebbet kell fizetnie, mégis jobbak vagyunk, mint más, hasonló területen szolgáltató cégek. Mintegy 10 éve kezdtük meg a nagyarányú technikai fejlesztéseket, és ezáltal az élőerő kiváltását. Kamerákkal és riasztókkal rendelkeztünk már korábban is, aztán elkezdtük bevezetni a video-távfelügyeleti rendszert, olyan virtuális őrzést alkalmazunk, amit nem kell leásni, karbantartani, és csak autóra, vagy emberre jelez. Egy-egy ilyen rendszer bekerülési ára 3-4 hónap alatt megtérül a megbízónak, azt követően pedig töredékébe kerül a biztonsága, mint azelőtt.
Erik: Megszokott kérdés, hogy miként szerzi meg az ember az első milliót. Mi nyugodtan elmondhatjuk, hogy munkával kerestük meg. Nem loptunk, csaltunk, sikkasztottunk, megdolgoztunk érte a Péterrel ketten. Az egyik tatai cégtől elloptak egy nagy értékű munkagépet. A rendőrség hosszas nyomozás után sem akadt a nyomára, mi pedig öt nap alatt kiderítettük, ki volt a tettes, és a gép is előkerült. Ez volt az első milliós honoráriumunk.
Péter: Ma már nem vagyonvédelemben gondolkodunk, az a jelszavunk, hogy biztonság, és technológia.

A szakma jövője
Péter: A szakma jövőjét úgy képzelem, hogy még tovább csökken az élőerős őrzés, ugyanúgy nem lesz szükség rá, mint például a liftes fiúkra. Ma a bűncselekmények megelőzésr, megakadályozása és felderítése, a feladat. Ha például történik egy betörés, és megkérdezik a biztonsági őrt, hogy mit látott, a válasz legtöbbször az, hogy semmit. A kamera viszont mindent lát, a felvételeken megtalálható minden bizonyíték. Az ember sokat tévedhet, a technika azonban jóval kevesebbet.
Erik: A vagyonőrök azt hiszik, hogy nélkülük nem megy a világ, de persze, hogy menni fog. Amerikában például már vannak olyan boltok, ahol nincs őr, kiszolgáló vagy kasszás. Bemegy valaki, a telefonja segítségével regisztrál, a rendszer beazonosítja, majd a vásárlás után ugyanígy fizethet. A másik lehetséges fejlődési irány a robotizáció. Már ma léteznek robot őrök, melyek járőröznek az üzemekben. Ez Magyarországon még nem létezik, de előbb-utóbb meg fog érkezni.
Péter: Az emberek egyre inkább igénylik, hogy ők maguk tudják vezérelni a riasztóikat, kameráikat, és erre az okostelefon segítségével van is mód. Két óra alatt fel tudunk telepíteni ilyen rendszereket, és a megrendelő máris használhatja. Rá tud nézni a lakása helyiségeire, távolról be tudja élesíteni, vagy kikapcsolni a riasztókat. Gyakorlatilag hozzá sem kell nyúlni, nem igényel külső segítséget.
Ágnes: Azt hittük, hogy járvány miatt elrendelt home office miatt a magánügyfeleink közül sokan visszaadják a riasztót, visszamondják a távfelügyeletet, de szerencsére nem így lett. Az emberek belátták, hogy éjszakára, vagy akár egy bevásárlás idejére ugyanúgy kell a biztonság.
Erik: Egyszóval a szakmai jövőjét a technológia jelenti. Hogy pontosan lássunk, hogy Japánra, illetve az USA-ra kell figyelnünk, hiszen ott járnak legelőrébb ezen a területen.

Erősségek, célok
Ágnes: A mi nagy erősségünk a diszpécserközpontunk. Ők nem csak egy távfelügyeletet látnak el, hanem olyan gyorsan reagálnak például egy riasztásra, ami máshol nincsen meg. 20 másodpercen belül indítják a kivonuló szolgálatot, mely 20 percen belül bármelyik objektumba ki tud vonulni, ahol probléma van. Emellett sokrétű feladatokat látnak el: ajtókat nyitnak, autókat engednek ki- és be, kulcsokat kezelnek, nem pedig csak egyszerűen ülnek, és bámulják a monitort.
Erik: Azon dolgozunk, hogy a megbízóink stabil élőerőt kapjanak, de a különféle technikai eljárásoknak köszönhetően, a lehető legkisebb létszámra legyen szükség. Így a partnereink nagy összeget takaríthatnak meg. Van olyan cég, ahol korábban négyen teljesítettek 24 órás szolgálatot, ma csak egy emberre van szükség, így körülbelül 2100 óra a havi megtakarítása.

Veér Károly