Dr. Csath Magdolna közgazdász Biatorbágyon mutatta be új könyvét

Dr. Csath Magdolna legújabb könyve nagyon fontos témával foglalkozik: a magyar gazdaság és társadalom útválasztásával. Az egyre globálisabbá váló gazdaság gyengepontjai már eddig is körvonalazódtak, de a pandémia végképp rámutatott ezekre. Semmi sem az, ami volt. A világ gazdasága a szemünk előtt alakul át. De az új helyzetben milyen nemzetgazdasági stratégiát válasszunk? Merre menjünk tovább, mit tűzzünk magunk elé célként, és mivel mérjük az eredményeinket? Egyáltalán mit tekintsünk eredménynek, fejlődésnek? - ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat új könyvében a neves közgazdász, a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja, aki a biatorbágyi könyvbemutatóján kedvcsinálóként a részletekbe is beavatta közönségét.

Jó cél-e az állandó növekedés?
- Ha a világ országainak teljesítményéről esik szó, általánosan elfogadott, hogy a GDP-re, azaz a Bruttó Hazai Termék mutatóra támaszkodunk. Ezt azonban még olyan időkben találták ki, amikor a globalizáció még nem létezett. A GDP mutatóban az a profit is benne van, amit ugyan az adott országban termelnek meg, de azt végül külföldre viszik, ezért ez helyben nem járul hozzá a fejlődéshez.

- Számos tanulmány mutat rá emellett, hogy az állandó növekedés, a GDP növelése gyakran csapdához, például környezetkárosodáshoz vezet. A fejlett országokat is fenyegeti ez a veszély, a fejlődésben lévőket pedig még inkább: hiszen ezek az államok is behívják a külföldi tőkét, sok új gyárat, új munkahelyeket létesítenek, amik ugyan gyorsítják a GDP-növekedést, de nem mindegy, hogy milyen áron. A tanulmányok rámutatnak arra is, hogy azok az országok, amelyeknek sikerült elkerülniük a fejlődési csapdát, az oktatásba, az egészségügybe, az innovációba, a hazai cégekbe fektettek, ami pedig nem innovatív, azt kihelyezték más térségekbe.

Növekedési vagy fejlődési csapda fenyeget?
- A magas GDP koránt sem szinonimája a fejlettségnek, sőt az erőltetett gyors növekedés - ezt a történelem már több alkalommal megmutatta - hátrányos is lehet, főleg a szűkös erőforrások miatt. De akkor mi a különbség a növekedés a fejlődés között? A válaszhoz túl kell lépnünk a GDP-n, és más, a nemzeti erőforrások állapotát ténylegesen tükröző mutatókat is meg kell vizsgálnunk. Mert bármilyen furcsa, a gazdaság önmagában nem a legfontosabb eleme egy ország nemzeti vagyonának. Legalább ugyanilyen súllyal szerepel az emberi erőforrás és a természeti környezet. A gazdaság igyekszik maximálisan kiaknázni a nemzeti erőforrásokat, akár kárt is okozva ezzel. Márpedig ez egészen biztosan nem szolgálja a fejlődést. Ha rossz a levegő, ha természeti katasztrófák fenyegetnek, hiába a csodálatos GDP-növekedés. Ha nincs egészséges, jól felkészült ember, akkor nincs versenyképesség sem. Ha romlik a várható élettartam - márpedig néhány kivételtől eltekintve a pandémia során minden országban romlott ez a mutató, -, akkor bizony csökken a humán vagyon, nincs humán fejlődés.  Hiszen hogy lehet, hogy fejlett, növekvő világban élünk, mégsem vagyunk képesek megvédeni az emberek egészségét?

- Sajnos a V4-ek, általában a csehek kivételével, a legtöbb esetben élen Magyarországgal meglehetősen gyenge mutatókkal rendelkeznek, ha a várható élettartamot, az egészségben eltöltött évek számát, vagy épp a gyógyulási esélyeket vizsgáljuk. Pedig ezek adnak reális képet egy társadalomról, annak legfontosabb erőforrásáról, az emberről.

Fejlődés a ráfordítások tükrében
- Ugyanezt erősítik meg, ha mindezt a ráfordításokon keresztül vizsgáljuk. A GDP arányában az egészségre költött forintokat illetően a magyar adatok meglehetősen gyengék, és összefüggést találunk az egészségre költött pénz és az egészségi állapot, sőt az élettartam között is. Mindezek egyik lehetséges okára is rámutat az OECD legfrissebb, 2021-es jelentése az 1000 főre jutó orvosok, illetve ápolók számát illetően az egyes országokban. A V4-eknél - a csehek kivételével - se orvos, se ápoló nem áll elegendő számban rendelkezésre.

- A KSH legfrissebb adatai is rávilágítanak, hogy amíg rengeteget költünk GDP-arányosan a gazdaság élénkítésére, addig az oktatásra fordított keret stagnálást mutat, az egészségügyre pedig kicsit kevesebb jut, igaz, a rekreációra örvendetes módon viszont többet költünk.

- Az is sokat elárul, hogy a hazai összes beruházás 41,6%-kát materiális dolgokra költjük, ellentétben Dániával, Svédországgal, Nagy-Britanniával, vagy épp a V4-ből a csehekkel, amely országok főleg az oktatásba, az egészségügybe, a K+F-be fektetnek, és érdekes módon az ő fejlettségi mutatóik jobbak is.

- A növekedési csapda helyett tehát a fejlődési csapda elkerülésére kellene koncentrálnunk. A társadalom ellenállóképességét kellene növelnünk, az egyéni és a nemzeti immunrendszert erősíteni. Ez csak a GDP növelésével nem fog menni.

- Ha fel akarunk zárkózni, sőt kicsit előbbre is lépni, akkor érdemes megfontolni: "Egy éles kanyar, nem az út vége, kivéve, ha nem vesszük észre, és nem vesszük be a kanyart."

Cseh Teréz