Mit hozott a XXI. század első két évtizede a ma emberének?
Húsz éve, hogy figyelemmel kísérjük a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara munkáját, tudósítunk az eseményeikről, híreikről. Nincs hét, hogy ne érkezne tőlük meghívás fontos, sokak munkáját segítő programokra, tájékoztatókra. Hová, kihez is fordulhatnánk, ha nem ide, ha hiteles képet, egy századelő-értékelőt szeretnénk kapni, képet alkotni arról a két évtizedről, amelyben lapunk megszületett, és lassan-lassan haladva a felnőtt korba lépett. Radetzky Jenőt, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamra elnökét kértük, értékelje ezt az időszakot, ossza meg velünk gondolatait.
Unió az unióban - Vegyes érzelmekkel gondolok vissza az elmúlt két évtizedre. Nagy reményekkel indultunk neki a XXI. századnak, főleg, hogy magunk mögött hagytunk egy olyan XX. századot, ami két borzalmas világháborút, és több, a magyarság sorsát alapvetően meghatározó eseményt is magával hozott - gondolok itt az 1956-os forradalomra, majd a vér nélkül végbe ment rendszerváltoztatásra. Reménykedtünk, hogy csatlakozásunk az Európai Unióhoz, egy békés időszakot hoz majd a számunkra. Csalódással élem meg, hogy ehelyett egy rendkívül megosztott közösségi életet élünk. Személy szerint nem így képzeltem el a demokráciát, jómagam egy normális hangnemben együtt élő, együtt dolgozó társadalomban hittem.
- Pozitívumként értékelem, hogy részesei vagyunk az Európai Unió közösségének, hiszen mindig is ide vágytunk. Az is figyelemre méltó eredmény, hogy ebben a közösségben meg tudtuk tartani a nemzeti öntudatunkat, a függetlenségünket, a kultúránkat, amire joggal lehetünk büszkék. Mindezt továbbra is meg kell őriznünk, ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy a globalizáció ezen a területen nem állítható meg. Nekünk egy integrált európai közösségben kell elképzelnünk a jövőnket. A magunk módján - és ezt a történelmünk visszaigazolja - ezen a téren mindig is az élen jártunk. A XIX. századvégi, XX. század eleji Osztrák-Magyar Monarchiára gondolok, melynek történelmével - már csak a nevemből adódóan is - sokat foglalkoztam, de miniszteri biztosként feladatom is volt a Kárpát-medence gazdasági integrációja alapelveinek kidolgozása, amit aztán útjára is indítottunk. Mindezek kapcsán nem volt nehéz meglátni a párhuzamot, azt a korszerű társadalmi és gazdasági formációt, ami gyakorlatilag előképe volt az Európai Uniónak. Ha másképp alakult volna a történelem, ha nem tör ki az I. világháború, ha jobban kezeltük volna a nemzetiségi kérdéseket, akkor ma az unió központja talán Bécs, vagy Budapest lenne. Mert az Osztrák-Magyar Monarchia a maga közel tíz nyelvet beszélő nemzetiségeivel, a hatalmat alapvetően birtokló két nemzettel, az osztrákokkal és a magyarokkal egy rendkívül korszerű államforma volt. Még csak hasonló sem volt akkoriban Európában: közös adópolitika, közös pénznem, közös had- és külügy, átgondolt közös infrastruktúra, azonos alapokra épülő, átjárható közigazgatás. Mindez egy századdal ezelőtt!
- A Kárpát-medence jól látható módon ma is arra van predesztinálva, hogy egy bölcs gazdaságpolitikával egy gazdasági integrációt hozzon létre az Unión belül. Erre az itt lévő nemzetek is fogékonyak. Szemmel látható, hogy a szomszédos országokkal való gazdasági, politikai, nemzetiségi kapcsolatok jelentősen javultak, remélhetjük, hogy ebből adódóan egy tartós békés állapot jellemzi majd Európa ezen részét.
Esély a gazdaság erősítésére - Ami a századelő gazdaságpolitikáját, a gazdaságot illeti, rövid távon, két évtized távlatában még nem lehet igazán mérleget vonni, az ezen a téren nyújtott teljesítményt majd a történelem fogja értékelni. Innen nézve, az már jól látszik, az Unióhoz való csatlakozás dinamikus fejlődést hozott, jelentős többletforrásokhoz jutottunk. Az azonban már szintén csak történelmi távlatokban lesz megítélhető, hogy vajon ezeket a forrásokat a lehető legjobban sikerült-e felhasználnunk. Komoly aggályaim vannak ezen a téren.
- A befektetés-politikánkat illetően már tisztább a kép. Olyan munkakultúra, technológia került Magyarországra, amihez a jól képzett magyar munkaerő gyorsan tudott alkalmazkodni, rövid idő alatt sajátjává tette azt. Székesfehérvár erre kitűnő példa. Az így létrejött erős alapokon a következő években esélyünk van egy még intenzívebb, termelékenyebb gazdaságstruktúra kialakítására. Ha a forrásainkat az innovációba, a termelékenység javításába, az oktatásba, a szakképzésbe fektetjük, jó esélyünk van arra, hogy a kitűzött céljainkat elérjük.
- Lehetőséget kaptunk az elmúlt időszakban egy új szakképzési rendszer kialakítására is. A duális képzés motorja éppen a magyar kamarai rendszer lett. Nem véletlen talán, hogy a német mintára épülő szakképzési rendszerben végzett munkánkért kamaránk - hazánkban egyedüliként - a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Berufsbildungspreis díját átvehette. Ez is mutatja elkötelezettségünket a hazai szakképzési program fejlesztése mellett.
A gazdasági önkormányzatok - a kamarák - szerepe felértékelődik - Mint kamarai elnök, csalódással éltem meg, hogy a csaknem egyhangúlag elfogadott, 1993-as Kamarai törvény alapját 1999-ben megváltoztatták, és ezzel a kötelezettségen alapuló kamarai rendszert átalakították egy önkéntes tagságra épülő szervezetté. Később ugyan visszaállították a kötelező regisztrációt, ami kamarai hozzájárulási kötelezettséget jelent, de ez sajnos nem fejezi ki azt a szándékot, amivel egy köztestületi kamara közösségépítő szerepe megvalósítható. Bízom benne, hogy a politikusok előbb-utóbb felismerik, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket érdemes ismét az önkormányzatokhoz, illetve a gazdasági önkormányzatokhoz, vagyis a kamarákhoz visszadelegálni - eleget téve ezzel az európai szubszidiaritás elvének -, mert azok hatékonyabban képesek ezeket ellátni, mint az állam. Ezen a téren tapasztalható némi politikai engedékenység, mert a kamarai rendszer már ma is számos állami feladatot megkapott. Ami problémát jelent, hogy az ehhez szükséges forrásokat speciális módon, évente megkötött szerződésekkel biztosítják. Meggyőződésem, hogy ennél sokkal előremutatóbb lenne, ha saját forrásokra támaszkodhatnánk, és ezzel a vállalkozói réteg felé is kommunikálni lehetne, hogy mindez a saját önkormányzati feladatunk, ugyanolyan szolgáltatás, amit most is nyújtunk a tagjainknak, mint például a külkereskedelem fejlesztése, a piacok promotálása, a szakképzés fejlesztése, vagy épp a tanácsadás.
- Szorosan kapcsolódik ehhez a témához a XXI. század egyik új fogalma, az információdömping és az erre adható jó válaszok kérdésköre. A társadalmat, a vállalkozókat olyan mennyiségű adatáradat önti el, amelyből már csak nagyon nehezen mazsolázhatóak ki a hiteles üzenetek. A kamarának egyik fontos feladata, hogy akkreditált módon, az egyes célcsoportokra koncentrálva segítse ezt a folyamatot. A kamara szervezete alkalmas arra, hogy megfelelő szakértőket felkérve, speciális információs napok keretében olyan tájékoztatást adjon, amire a tagjaink építhetnek, ami megalapozhatja a gazdasági döntéseiket. Eljött az információval való kereskedés kora. Fontos, hogy ne az erőszakosabb, bizonytalan tartalmú információbirtokosok kerekedjenek felül, mert ezekre alapozva rossz döntéseket hozhatunk. Mi éppen ezért ezen a téren is igyekszünk erősek lenni.
A globalizmus zsákutcái - Az ezredfordulón még mindannyian úgy gondoltuk, a globalizáció egy magától értetődő folyamat, ami a feladatok megosztásáról, a hatékonyságról szól. Ami, ahol olcsóbb, oda kell vinni, ott kell csinálni, majd hazahozni. Az elmúlt két évtized válságai, és a jelenlegi járványhelyzet azonban rávilágított, hogy a globalizációnak is vannak gyenge pontjai, és már soha sem lesz többé olyan, amilyennek annak idején elképzeltük. Megdrágulnak a szállítási útvonalak, bizonytalanná válnak a beszállítások, aminek hatására, úgy vélem, a szomszédos kapcsolatok fel fognak értékelődni. A világ ráébredt, hogy az a fajta munkamegosztás, ami kezdett kialakulni, illetve az ebből adódó monopolhelyzetek, súlyos kockázatokat rejtenek. Jó példa erre a nyomtatott áramkörök, a chipek körüli mizéria, a kialakult alapanyaghiány. Az olcsóbb gyártási körülmények csábításának engedve Európában megszűnt az ilyen jellegű termékek előállítása, mindent a Távol-Keletről importálunk. Most pedig, hogy a tengeri hajószállításban nehézségek adódnak, a beszállítói lánc hosszúra nyúlt és ez komoly zavarokat okoz az európai és így a hazai just-in-time rendszerekben is. Meggyőződésem, hogy a további globalizáció helyébe új irányok, új megoldások lépnek, főleg, ha újabb és újabb járványokra kell felkészülnünk, mert ez mindenképpen hatással lesz a világot keresztül-kasul utazó humánerőre, és a megtermelt árukra egyaránt. Ezen a területen tehát komoly változások várhatóak.
Környezetvédelem, klímaváltozás - Amit immáron húsz éve csak pedzegetünk, most a nyakunkra égett. A környezetvédelmi problémák, a klímaváltozás már nem fikció, hanem tény. A kérdés akként merül fel leginkább, hogy egy alapvetően korlátos világban, ahol korlátos a távolság, a humánerő, a nyersanyag, az energia - hogy csak a legalapvetőbbeket soroljam -, vajon lehet-e a gazdaságpolitikát az állandó növekedésre építeni. Vajon nem kell-e átgondolni ezt a közgazdasági koncepciót, ahogy azt is, hogy a fejlődésünk legjobb fokmérője-e a mindenkori GDP-növekedés. Lehet, hogy itt az ideje új mutatók után nézni, ami azt vizsgálja, milyen az életmód, az élhetőség, és netán a környezetvédelem szempontjait is górcső alá veszi. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a történelem már számtalanszor igazolta, a túl gyors növekedés előbb-utóbb háborúkhoz vezet, hiszen csak azon osztozhatunk, amink van. A mi esetünkben hála Istennek a háború réme nem fenyeget, de a környezeti katasztrófa legalább akkora veszélyt jelent társadalmainkra nézve.
- Úgy gondolom, összegezve az eddigieket, a XXI. század első két évtizede mindent egybe vetve sikeresnek mondható, de a továbbiakban egy nagyon átgondolt, megfontolt társadalmi, közösségi és gazdaságpolitika kialakítására van szükségünk, ami leginkább a fiatalokra vár. Jómagam örömmel látnám még ennek eredményeit, sikereit mind Magyarországon, mind Európában.
Cseh Teréz |