Megjelent Bajza Sándor első verseskötete

Bajza Sándor a csallóközi Nagykesziben született, és fiatal korában nem tudott magyarul írni és olvasni. A családját az ötvenes években Csehországba telepítették ki, és csak kamaszkorában költözhettek vissza a Duna túlpartjára, egy sóhajtásnyira Magyarországtól. Kamionos lett, és eközben sajátította el a magyar nyelvet olyannyira, hogy nemrégiben meglepte magát és barátait egy verseskönyvvel. Jelenleg Tatabányán él, az itteni nyugdíjas közösségek aktív tagja, és csak írja, írja a verseket. Az Ősz illata című kötetet Vámosi Gusztáv "Keserédes ajánló" címmel bocsátotta útjára.

"Azt, hogy miért keserédes ez a néhány mondat, rögtön megértik azok, akik ismerik a kötet szerzőjét. Akik pedig nem tudhatják magukat a barátai közül valónak, ők is meg fogják érteni, ha megismerik a verseit.
Azon szerencsések közül való vagyok, akik a "poétának" nemcsak a jelenét, hanem a múltját is megismerhettem egy prózai írása, valamint beszélgetéseink alapján. Valóban, a keserédes jelző hordozza magában a kettősséget, mint ahogy a szerző élete és versei is.
Vajon elviselhető-e az apai ütlegelések által a szülői szeretet elvesztése, vajon feldolgozható-e az imádott gyermekek szeretetének megszűnése, amit nemcsak az országhatár szűrt meg? Vajon ép ésszel túlélhető-e a szeretet hiánya?
Nem! Ebbe a keserűségbe vagy belepusztulsz, vagy elkezdesz verseket írni. Sándornak ez a kettősség hatja át egész életét és költészetét.
Már gyermekként megismeri a kétnyelvűség összes nehézségét. Magyarul gondolkodik, de cseh nyelven kell válaszolnia a kérdésekre. "Miluj mnye!" Szeress! - kéri azóta is a körülötte lévőket több, de inkább kevesebb sikerrel. Ezt kéri a keresztények Istenétől, Buddhához könyörögve. Ez a szeretetéhség hatja át egész életét, vagyis egész költészetét.
..."Amit a szeretet talajába vetettem,/ vágyakozva vártam édes termését,/ hiába vágytam oly nagyon,/ nem hallottam a harsonák győzelmi zengését,/ itt a földi utamon az élet volt a tanítóm,/ érzem a lelkem mégis vétkes,/ Istenem, ha majd előtted állok,/ kérlek, hogy légy hozzám könyörületes." - írja Vágyó képzelet című versében.
"Az élet alapja a szeretetteljes otthoni légkör" - fogalmazott a Dalai Láma. Ezt kereste Sándor egész életében, ezt keresi ma is versei mélyén, erre vágyik minduntalan - ahogy valljuk be, mi magunk is. Ezért szól a szívünkhöz minden verse, ezért is SZERESSÉTEK!"
Ezen sorok írójának volt szerencséje elkísérni egy kötetbemutatóra Sándort a csallóközi Nemesócsára, és néhány versét megzenésítve, gitáron kísérve előadni. Az este, melyen az alkotótárs Linn Márton is bemutatta könyvét, nagy sikert aratott. A régi ismerősök, az ottani nyugdíjas klub tagjai olvasták fel a költeményeket saját, és a többiek örömére.
Sándor nem igen tudott mit kezdeni a sikerrel. Tétován fogadta a gratulációkat, szinte elveszve a nyüzsgésben. Dedikálta könyvét, meghatottan álldogált a rá áradó szeretetben, amire világ életében vágyott. Álljon itt zárásul egy verse, amit szeretek énekelni, és a maga egyszerűségében adja vissza az író szemléletét, világlátását:

Négysoros
Légy vidám és boldog,
szél vigye minden gondod,
szívedben a szeretet daloljon,
lelkedben csak a Napfény uralkodjon.

Veér Károly
Fotó: Linn Márton