Kultikus szórakozóhelyek a Kárpát-hazában III.

A mai hatvanasok éppen átlépték a második x-et, amikor földcsuszamlás-szerű változások rengették meg a világot: leomlott a berlini fal, megszűnt a vasfüggöny, kinyíltak a határok, felbomlott a Szovjetunió, egyszóval bekövetkezett a rég óhajtott rendszerváltozás Kelet-Európában. Az akkori húsz évesek kapkodták a fejüket: tegnap Marx és Lenin, ma Rolling Stones és avantgarde. Tegnap zsíroskenyér és bambi, ma hamburger és cola. Tegnap tudományos szocializmus, ma egzisztencializmus.
Melyik a helyes út? Hogyan tovább - törték fejüket a fiatalok és ifjúsági vezetők. Kellett hát egy hely, ahol összedughatták a fejüket, megtárgyalhatták a világ nagy dolgait, találkozhattak a szellemi és zenei élet kiválóságaival, és persze jó muzsikák mellett ismerkedhettek, kortyolhatták a finom söröket. Kárpát-medence szerte megnyitottak olyan helyek, ahol ezt meg lehetett tenni. Sorozatunkban ezeket keressük fel, felidézve történetüket. A harmadik részben a hatvanas-hetvenes évek Tatabányáján kalandozunk.

Veér Károly

Népház

A Jászai Mariról elnevezett színház épületében, akkor még csak Népházban volt az a hely, ahol 1964-ben a szomszédos Ligeti-tóból váratlanul felbukkant Nautilus legénysége otthonra talált. Később a magyar beatzene viharos hullámain érkező helyi kalózvitorlások mellett hatalmas háromárbocos szkúnerek, sőt, külföldről érkező tekintélyes fregattok is horgonyt vetettek a zajos kikötőben.
A bányásztelepülés első beatzenekara az említett Nautilus néven alakult meg, és ötéves működése alatt számtalan kellemes órát szerzett a haladó ifjúság fiainak és lányainak, akik elkötelezetten érdeklődtek az új zene és egymás iránt. A repertoár a Beatlestől a Bee Geesen át, az akkor népszerű, szabad európás Teenager Partyban és a Komjáthynál nyúzott slágerekig terjedt, érettebb korszakukban már saját számokkal is kísérleteztek, és komoly sikereket értek el az amatőr zenekari fesztiválokon, Salgótarjánban, Sopronban.
És láss csodát, 1967-ben a Magyar Televízió Ki mit tud? vetélkedőjén képernyőre is kerültek. A történeti hűség kedvéért a zenekar tagjai: Szendőfi György, Joó György, Szendőfi Géza, Szűcs Sándor és Szám Antal. Az évek alatt a csapat cserélődött, de a távozó tagok új bandákban főnixmadárként támadtak fel, hogy a hetvenes évekre szinte a hét minden napjára jusson bulihely a munkásvárosban.
A teljesség igénye nélkül idézzük fel a hatvanas évek új formációiból néhányat: az Atlas (1965) az Ó-telepi Zsdanov Kultúrotthonban nyomta a slágerlistás zenéket. Ezt a helyet az idősebb generáció Noll kocsmaként emlegette, míg az ifjabbak péntek este a "Zsdaniba" mentek.
A hatajtós házakból álló bányatelepről, tatabányai szlengben, ugorjunk fel a Hatos-telepi "Tízes"-be (Mező Imre Ifjúsági Ház), ott szombatonként T-Boy (1968) buli volt, repertoárjuk a könnyed slágerektől a progresszív rockig terjedt. Ha csütörtökön a hármas jelzésű farmotoros autóbusszal Alsógallára is elmentünk, akkor a "Beat-Barlangnál" (József Attila Művelődési Ház) szálltunk le, hogy ott legyünk a Victoria (1969) buliján.
Mindenesetre most kanyarodjunk vissza a Népházhoz, melynek színpadán megfordult a hazai könnyűzenei élet színe-java: az Illés, az Omega, a Metro, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta - a végtelenségig folytathatnánk a sort, de inkább emeljünk ki egyet. A legendás Syrius is fellépett itt, Az ördög álarcosbáljával.
Keljünk át a Tóth-Bucsoki (ma Népház) utcán a Szabadtéri Színpadhoz (Május 1. park): a nyári szezonban a magyar sztárokon kívül járt itt a brit Nashville Teens, énekese Ray Phillips szólóban is, és az Egyesült Államokból, a fénykorában lévő The Flower Pot Men, a híres Let’s Go to San Franciscoval.
A hetvenes évek közepén a Halászkert Ifi Parkjában rendszeres P. Mobil-koncerteket tartottak, de fellépett itt az Edda, a Beatrice, a Piramis, a Corvina, és az akkor még ismeretlen Deák Bill Gyula, a Sztárban. A Népház - Szabadtéri Színpad - Ifi Park háromszögében így született meg a tatabányai beat - rock - popélet.

Kisker

A KISKER a kiskereskedelmiből eredeztethető mozaikszó, ami a hatvanas években nem takart mást Tatabányán, mint az 1-es erőmű és a hajdani Szájer kocsma szomszédságában lévő szakszervezeti művelődési otthont, melynek színpaddal rendelkező nagyterme négy-öt évig a helyi fiatalság zenei, kulturális és művészeti ízlését lesz hivatott szolgálni.
Egyelőre azonban csendes, mint Európa a forradalmak után, a KISKER még a revolúció előtt áll, csak a ritka alkalommal megtartott vállalati rendezvények verik fel a csendet, és a valóban kedves, segítőkész igazgató elvtárs barátaival folytatott ulticsatáinak szolid zaja szűrődik ki az egyik kisteremből.
A robbanásszerű változást - 1971-et írunk - a Cső együttes érkezése jelenti, melynek a formálódás utáni klasszikus felállása: Király Herman (gitár, ének); Szelőczei László (basszusgitár) és Czipri Zoltán (dob), s ebből következően a Cream-, Jimi Hendrix- és a Black Sabbath sikerek adták zenei hátországát.
Hamarosan tömegek kezdték látogatni a bulikat, melyek olyan népszerűek lettek, mint az ötvenes éveket idéző büfében a kevert (rum+császárkörte) és a Kőbányai üveges sör kombója.
A tagváltások, a fúvós szekció bevonása sem segített, a Csőt is gyorsan elérte a korabeli zenekarok sorsa, 1972 végén feloszlottak, de akkor már a középiskolai Ramsesből megalakult az És együttes csírája, mely később a KISKER állandó zenekara lett.
Ennek a bandának a működését is sok tagcsere kísérte, de ez nem zavarta őket abban, hogy telt házas bulikat adjanak, bárhol is lépjenek fel, illetve ORI-vizsgát is tegyenek, ami egy amatőr együttesnek akkoriban a non plus ultra volt. Deep Purple-t, Uriah Heepet, Yest és progresszív rockot nyomtak, de saját számokkal is operáltak, olyannyira, hogy akkoriban a Dunántúl top 2-es együtteseként tartották őket számon.
Fekete Tibor Samu ebből a formációból futott be könnyűzenei karriert, a popzene rajongói a Korál együttes basszusgitárosaként ismerhették aktív éveiben. Tehát az És klasszikus felállása: Csaszni János (gitár), Király Herman (gitár, fuvola, ének), Fekete Tibor Samu (basszusgitár), Kaposvölgyi József (billentyűk), Mente Vilmos (szaxofon), Czipri Zoltán (dob) és Majsai Gábor (ének). A zenekar felbomlását az 1978-as év hozta el, a zenészek egy része a külföldi és hazai vendéglátóiparban dolgozott, a többiek civil foglalkozást választottak maguknak.
A KISKER azért fontos helyszíne tatabányai rock-életnek, mert ekkoriban keddenként Radics Béla és a Tűzkerék nyomta itt a rhythm and blues-t. Radics, legyen elég annyi - bárki bármit hallott felőle -, fantasztikus zenész volt.
Érdemes megemlíteni, hogy hétfőnként a kertvárosi kultúrotthonban a Scampolo és Bontovics Kati tartott rock-meetinget, hogy utánuk majd szerdánként Horváth Charlie és az Olympia csődítse a külvárosi övezetbe a helyi fiatalság javát. A KISKER-ben egy kereskedelmi vállalat után most a megyei Vöröskereszt működik.

Forrás: poptortenetiemlekpont.hu