Tisztelet a vadnak! Üdv a vadásznak!

Szabó Zsolt tatabányai vállalkozó közel egy évtizede járja az erdőt, mezőt, pontosabban 2014 augusztusában tette le a vizsgát, és lett felavatott vadász. A gyerekkori álom ekkor valósult meg, hisz mindig erre vágyott. A Császári Földtulajdonosi Vadásztársaságban kezdte az erdőjárást. Mentora Orbán János volt, akitől mérhetetlenül sokat tanult a község környékén. Az azóta eltelt nyolc esztendő viszont olyan gazdag volt élményekben, hogy azokat már a világtérképpel lehet csak követni. Amerika, Ázsia, Afrika, és természetesen Európa vadjai nyomában volt időről időre Zsolt.

Hazai tájakon
- Az első élmények - eleveníti fel emlékeit Zsolt - nyilván császáriak. Itt ejtettem el első disznómat, gím- és dámszarvasbikámat. Ez felejthetetlen élmény volt számomra. Ezt természetesen számos trófea követte hazánk több területén. Barangoltam Kisújszállás, Barcs, Csabdi, Bakonyszombathely, Bajót Csongrád határában.
- A nyolc esztendő honi vadászatáról nem vonok pontos mérleget. Tény, hogy gímszarvasbikából arany, ezüst és bronz egyaránt szerepel az érmek sorában. De az őzbakból is őrzök a vitrinben ezüst- és bronzérmet. Igazából mind az öt hazai nagyvad szerepel a listámon nevezetesen a gímszarvat, dámszarvas, vaddisznót, muflon, őzbak.
- Legutóbbi élményem a déli határon lévő Barcson történt. Tavaly szeptember, gímszarvasok násza. Azaz szarvasbőgés. Eső utáni napos délutánon helybeli vadásztársam kíséretében érkezünk a helyszínre. Bőgő bikák, agancsok csattogása, várakozó ünők, tehenek.
- Lesről szemléltük a fejleményeket. Mintegy másfél óra alatt öt-hat tekintélyes bika is fölvonult alattunk, mit sem törődve velünk a szerelmi lázban. Bár pazar jeleneteket láthatunk, lövésre nem volt lehetőség az adott helyzetben - nagy volt a távolság. A bikák ki-be futkostak a kukoricába a harc közben.
- Nem volt más választásunk. A leszálltunk a lesről, de ekkor már tudtuk melyik bikát szeretnénk becserkelni. Láttuk, hogy kapitális trófeájú példánnyal van dolgunk. Gyalog próbáltunk a bika közelébe jutni. Mintegy kétszáz méteres távolságban mutatta meg magát az állat. Ilyen távról lőhettem. A találatot a bika jelezte, befutott a kukoricába.
- Vért találtunk, a helyszínt megjelöltük. Másnap folytattuk a keresést hivatásos vadász kíséretében vadászkutyák segédletével. A két eb mintegy negyven méterre a kukoricásban rálelt a sebzett vadra. Felállították, és felénk terelték.
- No, ekkor kapott el a vadászláz. A bika kilépett a nyílt területre. Megláttam hatalmas agancsát. A kegyelemlövés a szívébe talált. Ezután természetesen következett a vadászszertartás, a végső tiszteletadás a bikának. Életem bikájának agancsa tizenegy kiló és tizennyolc dekás. Aranyérmet nyertem vele. 

Afrika, Namíbia
- 2017-ben, több vadásztársammal utaztunk el a távoli országba. Tíznapos túrán vettünk részt, egy vadászfarmon. Célunk volt megismerkedni minél több helyi vadfajtával. Tíz vad lett a zsákmányom, ebből négy aranyérmes, és egy bronz trófeás. Elsősorban antilopfajták, de volt közöttük egy varacskos disznó is.
- Emlékezetes számomra a nagykudu elejtése. Ez hatalmas testű, mintegy négyszázötven kilós, csavart szarvú antilopfajta. Kapitális példányt sikerült puskavégre kapnom a negyedik napon.  
- Afrikai szavanna, száraz, tűző napsütés. Kísérőmmel, a helybeli Pieter Delport fehérvadásszal, valamint nyomkövetővel indulunk útnak. Lépésben haladunk terepjárónkkal, kimondottan kudus vidéken. Rengeteg antilopot látunk, de közöttük ez az egyetlen az igazán kapitális méretű.
- Egy bokor árnyékából kilóg a hatalmas szarv, leszállunk a kocsiról, megfelelő széliránnyal, megfelelő cserkeléssel sikerül megközelíteni mintegy száznyolcvan méterre. A háromszázas Winchester Magnum márkájú puskám ekkor szólal meg. A vad jelzi a lövést, negyven méteres halálvágta után elfekszik.
- Említésre méltó, egyben kedves emlék számomra egy vándorantilop meglövése. Ezt az őz nagyságú állatot mintegy kétszázhetven méterről, lőbotos támasztékról sikerült puskavégre kapni - úgy, hogy a vad tűzben, azaz helyben összerogyott.
- Afrikára úgy gondolok vissza: aki vadászember járt már itt, visszavágyik. A csodálatos környezet, növény- és vadvilág vonzza a természetszerető embert. Tervezem tehát én is második utamat az öreg földrészre. Ez év októberében indulok útnak Dél-Afrikába. Tíznapos vadászat vár rám ismét. Nagy fába vágom ezúttal fejszémet, az öt afrikai nagyvad közül szeretném, ha terítékre kerülne szép sörényű hímoroszlán, valamint hatalmas szarvú kafferbivaly-bika.

Északi kaland, Kanada
- 1500-2000 méter magas hegyeket barangolunk be lovas cserkészéseink során, ezekhez tartozik további tíz kilométeres gyalogtúra. Videók, fotók tanúsítják, utunk mennyire változatos. Hányszor kell átkelni hegyeken, völgyeken vízmosásokon.
- Nos, a kilencedik napon már kétszáz kilométeres lovas cserkészés, továbbá ötven kilométeres gyalogportya van mögöttünk - eredmény nélkül. Végre azon a délelőttön reményt keltő látványban van részünk. Az egyik völgy hajlatában hatalmas termetű jávorszarvas bikát pillantunk meg.
- A fekvő bikát azonban takarja az aljnövényzet. Bár szép az idő, az állat mintegy másfél kilométerre lehet tőlünk - légvonalban. Agancsa azonban méltónak mutatkozik arra, hogy gyalogosan becserkésszük. Három-négy kilométeres gyaloglás után reményteli pozícióba jutunk.
- Kísérőm idegen bika hangját utánozza. A terv beválik. A jávor feltápászkodik, 750 kilós testével felénk fordul. Távmérőm ekkor 307 métert jelez. 325-ös Winchester Magnum puskám megszólal. Egyetlen jól irányzott lövés elegendő ahhoz, hogy a bika tűzben rogyjon össze, helyben maradjon. Trófeája méltó dísze szobám falának.

Ázsia, Kaukázus
A tatabányai vadászt itt, Kirgizisztánban, a Karakulka hegységben négyezer méteres csúcsok kápráztatták el. No és természetesen a helyi vadvilág az öt vadásznapon.
Három sikertelen portya után mosolygott Zsoltra a vadászszerencse. Hegyi kísérője, Milan korábban kiszúrta a kőszáli kecskebakot. Másfél kilométeres lovaglás, kétórás gyalogtúra az irdatlan magasságban. A bak még így is háromszázötven méterre van tőlük a hegygerinc tetején.
A lövés azonban pontos. A tetemet holdfénynél hozzák le a nyaktörő magasságból. Nem akármilyen kecskebak. Kilencvenhat kiló, fajának büszkesége. Szarvának hossza pedig száztizennyolc centiméter. Méltán lehet rá büszke a tatabányai vadász.   

M. Tóth Sándor